Az online randi felületek koronázott királya, a Tinder már több mint egy évtizede alakítja az emberi kapcsolatokat a világ minden pontján, 45 nyelven, 190 országban. Ez már elég meghatározó idő, illetve széles területi befolyás, hogy átfogó hatással legyen arra, ahogy alakulnak a modern kapcsolatok. Lássuk 5 pontban, hogy miért jó, de főként, hogy miért érdemes óvatosan kezelni.
Nagy a tó, sok a hal
Csak a Tinder felületén körülbelül 75 millió regisztrált felhasználó van, akik keresik a nagy szeremet. A Tinder becslése szerint ebből hozzávetőlegesen 20% álprofil.
Egy átlagember élete során talán 600 emberrel találkozik személyesen, de abból körülbelül ötvenet ismerhet meg értékelhetően és körülbelül 20 emberrel alakul ki mélyebb kapcsolat. Ezzel a végtelen randioldal-felhasználó természetesen nem tudja felvenni a versenyt – de mi van, ha nem is kell?
Barry Schwartz pszichológus könyvében, a Választás Paradoxonában a liberális gondolkodás egy alapvető ellentmondására hívja fel a figyelmet: a feltevés, hogy a határtalan szabadság a végtelen lehetőségekből ered nem működik hibátlanul a gyakorlatban. Két mellékhatás kiemelkedő a Tinder esetében is. Az első a döntésképtelenség, a második pedig a lehetőségköltség.
Döntésképtelenség alakul ki az emberben, mivel annyi a lehetőség, amit mérlegelni kéne, hogy a végén inkább halogatja az ember az elköteleződést valamelyik adott lehetőség mellett.
Ez a randi oldalak üzleti modelljének persze előnyös, hiszen minél tovább felhasználó az ember, annál tovább fizeti a szolgáltatás díját, vagy ingyenes felhasználás esetén addig szolgáltat adatot. A lehetőségköltség pedig egy több szinten felerősített jelenség az online párkeresés világában. Ha 20 ember közül kell társat választani egy életre, azután is felmerülhet egyszer-kétszer a kérdés, hogy jó döntést sikerült-e hozni, akár szimpla megerősítés gyanánt is. De amikor ekkorára nő az idézőjeles piac és ráadásul csak és kizárólag első benyomás (avagy kinézet, kor és esetleg egy többé-kevésbé humoros mondat) alapján mérlegelésre eddzük az agyunkat az első randin, de a 2. évforduló gyertyafényes vacsorája felett is könnyen megzavarhat a gondolat, hogy biztos nem a következő swipe mögött várt a szebb, jobb, okosabb?
(Fotó: Brett Jordan,Unsplash)
Szórakoztató
Egy pillanatra figyelmen kívül hagyva, hogy milyen különböző célokkal érkeznek az emberek a platformra azt kell megállapítsuk, hogy egy könnyű dopamin forrás az oldal és az applikáció összetétele. Maga a kívánt profilok jobbra húzása a képernyőn hasonlóképpen működik az agyban, mint a szerencsejáték automaták. Lehúzod a kart és izgalomban reménykedsz, hogy mögötte a nagy boldogság. Persze lehetséges, hogy sikerélmény híján egy idő után lankad a lelkesedés. De ha egyszer az agy hozzá szokik egy jó érzéshez, akokr nehezen válik meg tőle.
„Senki sem azért csatlakozik a Tinderhez, mert keres valamit. Azért lépnek fel az oldalra, hogy szórakozzanak. Az sem számít, ha nem matchelsz senkivel, mert maga a swipeolás olyan szórakoztató.”
- Tinder társalapító Sean Rad
Végül is akkor mi a célja a Tinderen a felhasználóknak?
Statisztikailag a felhasználók 20% szeretne akár plátói ismeretségeket szerezni, 30% pedig egyéjszakás kalandok céljával regisztrál.
De a felhasználók fele komoly párkapcsolatra vágyik, illetve aktívan azt keresi a platformon. Mintha volna némi diszkrepancia az elképzelésekben szolgáltató és a piaca között. Bár ezt igazán nem lehet az előbbi számlájára írni, hiszen nem áll érdekében a lemondani felhasználóiról stabil párkapcsolataik javára.
Könnyű beszélgetésbe keveredni / kevesebb ráfordított energia
Ez egy érdekes megközelítés, ami valószínűleg nagyon személyfüggő. Van, akinek a való életben könnyen jönnek a szavak, a chatfelületeket viszont kizárólag gyakorlati információcserére és bevásárlási listák tárolására alkalmazza. És van, aki az online tér anonim nyugalmában fogalmaz bátran és szellemesen, míg a valóságban keresi a témákat. Illetve biztos vagyok benne, hogy van, akinek minden fajta kommunikáció fekszik, illetve teljesen elzárkózó alkatok is.
Ilyen ellentmondások közepette könnyen elsiklik egy jó randi lehetősége egy unalmas vagy egyenesen bizarr élményért cserébe. Az emberek nem olyanok a valóságban, mint az online térben. Ez akár egy megnyugtató hír is tud lenni, ha figyelembe vesszük, hogy egy átfogó kutatásban résztvevő férfiak 80%-a és a nők 50%-a úgy nyilatkozott, hogy már kapott beleegyezése nélkül intim képet internetes platformon. Ennek ugyebár általában elég lényegre törő oka van, de a nők döntő többsége erre undorral reagál a kutatás szerint. A férfiak ennyire nem voltak elutasítóak, ott megosztóbb a fogattatás. Minden esetre érdemes lelkileg felkészülni az ilyenek eshetőségére.
(Fotó: Mika Baumeister,Unsplash)
Kevesebb a visszautasítás
A párkeresés valósága, hogy sok mindent türelemmel ki kell várni és megtapasztalni, mire eljuthat az ember egy olyan párig, akivel igazán jól egyezik. A The Guardianben megjelent kutatás szerint
egy nő átlagosan 15 férfit csókol meg, kétszer törik össze a szívét, 4 egyéjszakás kalandon és 4 förtelmes randin esik túl, mire megtalálja az Igazit.
Ha valaki a visszautasítás fájdalmát csak a való életben lejátszódó esetekben éli meg, akkor a Tinder jó választás. De az ember önértékelése általában nem így működik. Csak a Tinderen naponta 1 milliárdszor húzzák jobbra a felhasználók egymás profiljait. Ebből csupán 12 millió match alakul ki, ami nem kis különbözetet jelent. A nőknek tipikusan több mint hétszer szavaznak kölcsönös szimpátiát az urak, mik az átlag férfi felhasználóra napi 5 match jut.
A Tinder egy ponton botrányba keveredett egy úgynevezett ELO skála alkalmazásáért. Ez az algoritmus figyelemmel kíséri a felhasználó preferenciáit, és hogy őt milyen mértékben tartják attraktívnak a felhasználók, a „szépségét”, hogy mennyire mutatkozik tehetősnek, lényegében az algoritmus által megállapított vonzóság alapján kínálja fel a lehetőségeket a profiloknak. Ez a felhasználóközönségnek annyira nem tetszett, és saját kijelentése szerint a Tinder ma már nem alkalmazza ezt. De ez messze nem jelenti azt, hogy nincs szabályozó algoritmus – de hát ez „teljesen más”.
Jelenleg a Tinder az aktivitást díjazza mindenek felett. Továbbá a helybeli közelség is prioritás, a profilban megadott érdeklődések… illetve az algoritmus által kielemezett fotók, swipeok és matchek. A Tinder a mai napig fenntartja, hogy a hasonló képek alapján is szűri a lehetséges kompatibilitásokat, illetve figyelembe veszi, hogy ki kinek a preferenciája.
Ezek a szempontok a külsőt hangsúlyosan számba veszik, a személyiség randizáskor meghatározó összetevőit mint a magabiztosságot, humort vagy az intellektust mérsékelten (attól is függően hogy az illető mennyire tudja képernyőn keresztül kommunikálni ezeket), de figyelmen kívül hagyja a személyes interakció élményét vagy akár a kérdéses személy illatát.
(Fotó:Daniel Apodaca,Unsplash)
Szűkíthető a szűrő
A fenti pont pozitív oldalához kapcsolódva egy valóban hasznos tulajdonság: a szűrő.
Vannak bizonyos prioritások az életben, amelyek felett nem vagyunk hajlandók kompromisszumot kötni. Legyenek azok életmóddal, szabadidős elfoglaltsággal, munkával, esetleg vallással kapcsolatos dolgok – az élet számos faktora megnehezítheti a párkeresést és ebben egy platform, ami megfelelően szortíroz nagy segítséget jelent.
Egy költözés után például sínre teheti az ember szociális életét. Sok meglepő fordulata van az életnek, amire nem lehet számítani. A kulcs a megegyező cél. Ennyire sok felhasználó (és platform) között persze lehetetlen, hogy mindenkié megegyezzen, ezért érdemes figyelemmel lenni az egyénre gyakorolt hatásokra és persze kitartóan keresni az illetőt a megegyező céllal. Ha más nem, akár egy gyakran látogatott kávézóban.
(Borítókép forrása: Good Faces Agency,Unsplash)
