2023. szeptemberében az azeri erők szűk harminc év után ellenőrzésük alá vonták az Arcah Köztrásaság, vagy Hegyi-Karabah néven 1994. óta létező államot. Az ország államisága nemzetközi szinten egyáltalán nem volt biztosított, hiszen csak olyan országok ismerték el függetlennek, melyek maguk is hasonló legitimációs problémával küzdöttek. A karabahi térség az 1990-es évektől kezdve változó rendszerességgel, de következetesen fontos témaként jelent meg a világsajtóban, hiszen a terület az évszázados örmény-azeri szembenállás legforróbb pontja volt a Szovjetunió felbomlása óta. Ugyan egy éve a terület de facto és de jure is Azerbajdzsán fennhatósága alatt áll, a béke tartósságának értékeléséhez érdemes a kérészéltű köztársaság harminc éves történetét megvizsgálni.
Hegyi-Karabah a térképen pirossal jelölve, Nahicseván tartománytól keletre
Forrás: pcdn
Fontos kijelenteni, hogy a nagyjából 11.500 km² területű Karabah a 2023-as eseményeket megelőzően hagyományosan örmény többségű terület volt. Az azeri erők bevonulása előtt a lakosság 95%-a örmény volt, így felmerül a kérdés, miért követelte Azerbajdzsán magának a 150.000 örmény által lakott hegyvidéki régiót?
Az azeri követelés alapja a szovjet időkre vezet vissza, amikor a tagköztársaságok határmódosításai zajlottak. A szovjetek Törökországnak tett gesztusnak szánták, hogy Hegyi-Karabahot nem az örmény, hanem az azeri tagköztársasággal egyesítették. A Szovjetunió fennállása alatt a döntés komoly ellenállást nem váltott ki örmény részről, hiszen az 1988-as demonstrációkat leszámítva nem történt kísérlet a karabahi kérdés rendezésére. Rövidesen, a Szovjetunió felbomlása után viszont fegyveres konfliktus alakult ki, melyben az anyaország által támogatott örmények kiharcolták függetlenségüket Azerbajdzsántól.
Katonák a Karabah régióban 1993-ban
Forrás: bbci.co.uk
Az örmény katonai siker után a terület Örményországhoz csatolására nem volt lehetőség annak nemzetközi jogi akadályai miatt, ezért Hegyi-Karabah egy erősen Örményország által támogatott független állam lett, saját parlamenttel. A karabahi állam berendezkedése minden tekintetben tükrözte a Jerevánban hozott törvényeket, így a két terület örmény népessége nagyjából azonos jogi és adminisztratív környezetben élt három évtizeden keresztül. Ugyan az Arcah Köztársaságnak volt saját pénzneme, az arcahi dram-ot inkább szuvenírként árulták, helyette a jóval stabilabb örmény dram-ot használták fizetőeszköznek.
Az ezredforduló utáni időszakra inkább a kommunikációs hadviselés volt jellemző, mivel Azerbajdzsán és Örményország politikai vezetőinek hangzatos kijelentésein kívül érdemi előrelépés nem történt a konfliktus rendezésének irányába. Az azeri Alíyev elnök országa területi integritását és Azerbajdzsán határainak sérthetetlenségét, míg az örmény elnök a Hegyi-Karabah és Örményország elválaszthatatlanságát hirdette. Az átmeneti patthelyzet a két ország szövetségi rendszere miatt alakulhatott ki, hiszen semelyik fél nem mert drasztikus lépéseket tenni, ellencsapástól tartva. A kaukázusi térségben ugyanis Törökország fő szövetségese Azerbajdzsán – melyet az Azerbajdzsánban mindenhol látható török zászló is jelez – Örményországot pedig Oroszország támogatta.
2020-ban összecsapások kezdődtek az Arcah Köztársaság határán, melyek háborúig fajultak. Az örmény és azeri hadsereg teljes erejével küzdött, de a konfliktusban az azeri erők technológiai fölénye, Törökország támogatása és Oroszország távolmaradása miatt az örmények alul maradtak. Hiába foglaltak el azeri területeket – melyek 2020. előtt de facto és de jure is Azerbajdzsán részét képezték – a fegyverszüneti megállapodásban az elfoglalt területeket vissza kellett, hogy adják, valamint elfogadták az azeriek által elfoglalt mintegy 4000 km²-es terület átadását is. A háború komoly azeri sikerrel ért véget, hiszen Hegyi-Karabah fővárosa, Sztepanakert könnyen támadható célponttá vált a környező települések elfoglalásával, emellett egy korridoron keresztül Azerbajdzsán közvetlen összeköttetést alakított ki az országhoz tartozó Nahicseván exklávéval.
A fegyverszünet ideje alatt orosz békefenntartók érkeztek Karabahba, hogy a törékeny békét szavatolják. Az azeri hadsereg elzárta a Laçıni-folyosót, így megszűnt Örményország és az Arcah köztársaság közvetlen területi kapcsolata. Ezek után már nem volt kérdéses, hogy Azerbajdzsán a teljes karabahi régiót meg kívánja szerezni. Erre 2023. szeptemberében egyetlen nap alatt került sor, hiszen a sztepanakerti kormány védekezését ezúttal sem Örményország, sem pedig – az ukrajnai háborúval elfoglalt – Oroszország nem segítette.
Sztepanakert 2023-ban
Forrás: telegraph.co.uk
Az azeri csapatok bevonulása után a helyi örmény lakosság döntő többsége elmenekült. A becslések szerint Hegyi-Karabhot elhagyó örmény Örményországba költözött, maguk mögött hagyva az Arcah Köztársaság kiürült városait. A fővárosban, Sztepanakertben csupán néhány száz helyi lakos maradt. A karabahi kérdés 2023-ban rendeződni látszott, mivel a de facto független állam vezetői elfogadták a terület reintegrációját Azerbajdzsánba. Az örmény területi követeléseknek hitelt adó etnikai érv, miszerint a régió lakosságát örmények adják napjainkban már nem igaz. Örményország és Azerbajdzsán között egyre jelentősebb a gazdasági és diplomáciai különbség, hiszen az azeri energiahordozók komoly anyagi fölényhez juttatják Azerbajdzsánt. Az örmény gazdasági problémák és az erősödő nemzetközi elszigeteltség pedig nagy valószínűséggel a Hegyi-Karabah elvesztésének elfogadására kényszerítik Örményországot. A jövőt ugyan nem lehet teljes biztonsággal megjósolni, komoly esély van arra, hogy a 2023-ban kialakult karabahi helyzet hosszú időre változatlan marad.
