Németországban a tartományi választások idejét éljük éppen, melyek nem kis meglepetéssel szolgáltak ezidáig. Az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) elnevezésű szélsőjobboldali párt Türingiában megnyerte a választásokat, megelőzve a választások nagy esélyesét, a Kereszténydemokrata Uniót (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CDU), Szászországban pedig nagyon szoros második helyen végzett, ugyancsak a CDU mögött. Az AfD mindkét helyen elérte a 30% körüli szavazati arányt, mely már jelentős politikai erőt jelent ezen tartományokban, másrészt ekkora aránnyal már blokkoló kisebbséggel rendelkezik, így a kétharmados többséget igénylő döntéseket hatékonyan blokkolhatja.
Mindkét tartományban jelentős eredményeket ért el a nemrég megalakított Sahra Wagenknecht Szövetség (Bündnis Sahra Wagenknecht, BSW), mely kis szerencsével akár a tartományi kormányzatokba is bekerülhet, amennyiben az AfD és a CDU nem tud megegyezni koalíció alakításáról. A BSW egy alapvetően baloldali (egyesek szerint szélsőbaloldali) párt, mely gazdasági kérdésekben baloldali, szociális kérdésekben viszont jobboldali nézeteket képvisel, igen komolyan bevándorlásellenes.
A türingiai és a szászországi választásokat követően mindenki árgus szemekkel figyelte a következő (és úgyszintén kelet-németországi) tartományi választás eredményét Brandenburgban. Itt Németország Szociáldemokrata pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) tudott nyerni, mögötte nagyon szorosan az AfD, majd harmadik erőként a BSW lépett elő, negyedikként a CDU végzett. Jól jelzi a választások fontosságát, hogy minden eddiginél nagyobb, 73 százalékos részvételi arány mellett zajlott le.
Dietmar Woidke, aki 2013 óta Brandenburg tartományi miniszterelnöke a CDU-val való tárgyalási hajlandóságát fejezte ki, de egy esetlegesen létrejövő SPD-CDU kormánykoalíció kisebbségi kormányt alkotna, ugyanis ugyanannyi mandátummal rendelkezne, mint az AfD és a BSW. Daniel Keller, az SPD parlamenti frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy a szociáldemokraták nyitottak a tárgyalásokra a CDU-val és a BSW-vel, az AfD-vel való tárgyalásoktól ugyanakkor elzárkózott, jóllehet egy esetleges SPD-CDU-BSW kormány is csak szűk többséggel rendelkezne, az AfD tudná alkalmazni blokkoló kisebbségét bizonyos kérdésekben.
Dietmar Woidke, Brandenburg tartományi miniszterelnöke
Kép forrása: Spiegel
Miért is ilyen jelentős az AfD sikere a választásokon?
Mindenki számára nyilvánvaló miért van a szélsőjobboldalnak rossz történelmi emlékezete Németországban, az AfD pedig sokszor rászolgál bizonyos fenntartásokra. A párt több tartományban is alkotmányvédelmi megfigyelés alatt áll szélsőséges politikai tevékenység gyanúja miatt, jónéhány politikusa olyan megszólalásokat tesz, melyekben a hitleri időkre emlékeztető szófordulatokat, kifejezéseket használnak. Nyilvánvalóan a német politikai elit jelentős része kizárja, hogy bármilyen kooperációt is folytasson egy ilyen párttal, ugyanakkor érdemes figyelembe vennünk, hogy az, hogy ilyen arányokat ért el a szavazásokon az AfD nem a véletlen műve, komolyan meghúzódó okai kell, hogy legyenek. Milyen okok lehetnek a háttérben?
A német újraegyesítés hatásai
Sokan látják az AfD előretörése mögött, és főleg, hogy ez a keleti tartományokban történik, a német újraegyesítés hatásait. A német újraegyesítés nem volt egy egyszerű folyamat, egy fejlettebb nyugati és egy kevésbé fejlett keleti részt kellett összeilleszteni. Ennek keretében sok esetben amint megtörtént az újraegyesítés, a nyugat-német elit lényegében átvette az irányítást keleten, a régi kelet-német elit helyére vagyonosabb, jobban képzett nyugat-német került, nyilván köszönhetően az alapvető helyzeti előnyének. Nem felejthetjük el, hogy az NDK-ban jelentős civil szerveződések voltak, a kelet-német lakosság pedig jogosan érezhette azt, hogy elvettek tőle valamit, amiért oly sokáig harcolt. A keleti tartományok elmaradottsága lényegében a mai napig fennmaradt, egészen a legutóbbi időkig nagyon jelentős volt a keleti országrészekről való elvándorlás a gazdasági-infrastrukturális elmaradottságnak köszönhetően. A keleti tartományok lakossága ennek köszönhetően lehet jogosan érez elégedetlenséget és vágyik egy olyan politikai erőre, amely valóban az ő érdekeit képviseli.
A jelen problémái
A jelenleg regnáló SPD-Zöldek-FDP kormánykoalíció a migráció kérdésére sem tudott hatékony választ adni. Lényegében a kormány hivatalba lépése óta a szociáldemokraták és a zöldek arról próbálják meggyőzni a szabaddemokratákat, hogy a bevándorlók egyszerűsített eljárás keretében és jelentősen rövidebb idő alatt juthassanak német állampolgársághoz. A kérdéses módszereket alkalmazni kívánó javaslatot azonban az FDP nem hajlandó elfogadni, csak a párt ellenállásán múlik, hogy a javaslat nem lett törvénybe ültetve.
A német gazdaság sincs rózsás állapotban, Európa egyik legnagyobb ipari hatalma is megérezte a covid-19 és az orosz-ukrán háború következményeit, a háborús infláció, valamint a szankciós politika hatásait. Az ország közvéleménye a szankciók német gazdaságra gyakorolt negatív következményei ellenére is egyetért azok fenntartásával, kérdés, hogy meddig.
Az oly nagyon várt energiafordulat sem következett be a megfelelő módon, a korábban leállított atomerőművek egy részét újra be kellett indítani, a szénbányák kiterjesztése, valamint a palagáz importálása az Egyesült Államokból pedig nem oldotta meg a problémákat, emellett pedig azok környezetszennyező mivolta sem kihagyható tényező.
Összességében elmondható, hogy egyre inkább látszódnak annak a jelei, hogy Németország egyre mélyebb politikai-gazdasági-szociális válságban van, melyre a fősodorhoz tartozó pártok nem tudnak hatékony válaszokat adni. Az AfD megerősödése mögött tehát nem csak az áll, hogy a párt képes becsatornázni az emberek elégedetlenségét a kormánnyal és a CDU-val szemben, hanem az is, hogy az emberek az AfD-ben látják annak a politikai elitnek a leváltásának a lehetőséget is, mely korábban maga is vastagon hozzájárult Németország mostani válságos helyzetének kialakulásához. És míg a közvélemény kutatások alapján erre korábban csak tippelni lehetett, a friss választási eredmények egyre határozottabban támasztják ezt alá.
Nagy kérdés, hogy a fősodorhoz tartozó pártok továbbra is kategorikusan elzárkóznak-e az AfD-vel való kooperációtól, vagy lesz olyan párt, aki felvállalja a feléjük való nyitást. A kelet-németországi Türingia tartományi törvényhozása az előbbi opciót választotta, ugyanis CDU-s politikust választott szombaton parlamenti elnöknek, ezzel félretették azt a hagyományt, hogy a legerősebb párt (Türingiában az AfD) kapja ezt a tisztséget.
A nyitás ugyanakkor nem biztos, hogy csak akarat kérdése, az AfD egyre inkább úgy tűnik, hogy számottevő politikai erővé kezd előlépni, és könnyen lehet, hogy ezt a jövőévi Bundestag választásokig fenn is tudja tartani. Akkor pedig nagy dilemma előtt áll majd a német politika.
