Európában kétségtelenül egyre nagyobb problémát jelent a migráció kérdése. Talán még sokan emlékezhetünk a 2015-ös nagy migrációs hullámra, a határátkelőknél és a forgalmas tömegközlekedési csomópontoknál kialakult áldatlan állapotokra. A migráció kezelése, a fellépés mikéntje, az integráció nehézségei mind olyan kérdéseket vetnek fel, melyre összeurópai szinten is keresik a hatásos válaszokat, eddig viszonylag kevés sikerrel. Az Európai Unión belül is találkozhatunk a bevándorlókkal szemben keményen fellépőtől (mint például a magyar vagy a lengyel kormány) a jóval szolidárisabb álláspontot képviselő kormányokig többfélével.
2015.09.03. Menekültek tömege lepi el a Keleti pályaudvar csarnokát, melyet korábban a rendőrség lezárva tartott előttük.
Kép forrása: 24.hu
Svédországban nemrég került elő egy olyan javaslat, melynek értelmében a svéd kormány jelentős megemelné az azon bevándorlóknak nyújtott juttatás összegét, akik önként vállalják az ország elhagyását, és a szülőhazájukba való visszatérést. Az eddigi fejenként járó 880 euró (körülbeül 348 ezer forint) juttatást 2026-tól 30 ezer euróra (11 millió 860 ezer forint) emelnék.
Németországban az SDP és a Zöldek már hivatalba lépésük óta arról próbálják meggyőzni legkisebb kormánykoalíciós partnerüket, az FDP-t, hogy a bevándorlók egyszerűsített eljárás keretében és jelentősen rövidebb idő alatt juthassanak német állampolgársághoz. Jelenleg csak az FDP ellenállásán múlik, hogy a hagyományos integráció követelményeit figyelmen kívül hagyó törvényjavaslat egyelőre nem került elfogadásra és törvénybeültetésre. A német bevándorláspolitikát ily módon megreformálni vágyó kormánypártok nyilvánvalóan politikai céllal (szavazóbázisuk növelése a választások előtt) is nyújtották be ezt a javaslatot, ugyanakkor talán jól reprezentálja a migráció kezelésével kapcsolatos tanácstalanságot az Unió egyik legnagyobb migrációs számokkal rendelkező országán belül.
Az Európai Unió (pontosabban az Európai Bizottság) állt elő az uniós migrációs helyzet kezelésének egyik következő megoldási kísérletével, a migrációs és menekültügyi paktummal, mely valójában egy a migráció kezelésére és egy uniós szintű közös menekültügyi rendszer létrehozására vonatkozó új szabálycsomagnak tekinthető. A szabálycsomag több évig elnyúló tárgyalások eredményeképpen született meg és került elfogadásra, először az Európai Parlament szavazta meg a szabályokat 2024. április 10-én, amelyeket aztán az Európai Unió Tanácsa 2024. május 14-én hivatalosan is elfogadott.
Miről is szól a paktum?
Az új paktum keretében elfogadott szabályoktól azt várják, hogy hatékony és egységes eljárásokat alakít ki a migráció hatékonyabb kezeléséhez, valamint a tagállamok közötti tehermegosztást is méltányosabbá teszi, méghozzá úgy, hogy a migrációs nyomást leginkább elszenvedő országoktól (jellemzően a schengeni külső határokat védő államokról van szó) más tagállamok szolidaritási alapon átvállalhatják menedékkérők elhelyezését (természetesen csak olyanokét, akik eljárása már lezajlott), vagy operatív és technikai támogatással, pénzügyi hozzájárulásokkal segíthetnek.
A jövőben azokat, akik nem felelnek meg az uniós belépés feltételeinek (valószínűleg nem szorulnak védelemre, félrevezetik a hatóságokat, vagy biztonsági kockázatot jelentenek) érkezésük előtt szűrésnek vetik alá, mely magában foglal egészségügyi és biztonsági ellenőrzéseket, biometrikus adatok gyűjtését. Az Eurodac-adatbázist az új rendelet teljes körű menekültügyi és migrációs adatbázissá alakítja, biztosítva minden olyan személy egyértelmű azonosítását, aki menedékkérőként vagy irreguláris migránsként lép be az EU-ba. Az adatbázisba minden hatévesnél idősebb személy arcképmása, ujjlenyomata felkerül majd, de az is rögzítésre kerülhet, ha valaki biztonsági fenyegetést jelent.
A menekültügyi eljárások gyorsabb lefolytatása érdekében az egész EU-ra vonatkozó új, közös eljárás jön létre a nemzetközi védelem megadására és visszavonására. A menekültstátusz kritériumai egy kvalifikációs rendelet keretében megerősítésre és harmonizálásra, a kedvezményezettek jogai és kötelezettségei tisztázásra kerülnek. Ezzel párhuzamosan a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendelet alapján egyértelműen meghatározhatóvá válik, hogy mely uniós ország felelős a menedékjog iránti kérelmek kezeléséért, az új szabályok megerősítik a felelős országokat meghatározó felelősségi kritériumokat. A szabályozás megszabja azt is, hogy a menedékkérőknek az első belépés helye szerinti uniós országban kell nemzetközi védelemért folyamodniuk, és mindaddig ott kell maradniuk, amíg meg nem határozzák a kérelmükért felelős országot. A szabályok meghatározzák az őrizet körülményeit és a szabad mozgás feltételeit is a menedékkérők számára.
Fontos kitétel, hogy a tagállamoknak azonos befogadási feltételeket kell biztosítaniuk a menedékkérők számára. Ez a kritérium nagyobb tagállami ellenállást váltott ki, hiszen teljesen más lakhatási, egészségügyi ellátásban részesülhet egy menedékkérő például Németországban, mint Romániában, az EU kevésbé fejlett tagállamainak pedig nem lehet könnyű az azonos feltételeket biztosítania.
Reakciók
Egyes országok határozottan az új paktum ellenében foglaltak állást, ilyen például Lengyelország esete, ahol Donald Tusk lengyel miniszterelnök kifejezte, hogy Lengyelország nem fog befogadni menekülteket, rájuk ez a szabály nem vonatkozik, de ugyanúgy ellentétes álláspontot fogalmazott meg Orbán Viktor miniszterelnök is. A magyar kormány részéről nyilatkozott Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter is, akinek a véleménye szerint az EU-nak elsősorban Afrikában kellene fejlesztéseket eszközölnie, ezáltal kvázi „helyükön tartva” a menekülteket, nem pedig arról biztosítania az embereket, hogy induljanak meg Európa felé.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke
Kép forrása: Index
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen történelmi lépésnek nevezte a paktum elfogadását, Olaf Scholz német kancellár pedig a migráció által különösen érintett országok tehermentesítésének módját látta meg benne, örömmel fogadta a döntést. A menedékkérők által leginkább érintett országok képviselői (nem meglepő módon) üdvözölték a döntést, így tett Dimitrisz Karidisz akkori görög bevándorlási miniszter, valamint Matteo Piantedosi olasz belügyminiszter is.
Az új rendelkezéseket a tagállamoknak két év alatt kell nemzeti jogrendjükbe átültetniük.
