Magyarország szeptemberben eredményesen küzdött meg a Duna szokatlanul heves áradásával. De vajon mi a helyzet egy olyan országban, ahol az árvíz a monszunesők miatt alakul ki, és sokkal nagyobb területen jelentkezik a probléma, nem csak a folyók közvetlen közelében?
A monszun hatása Indiára: esőzés és mezőgazdasági kihívások
Indiában a monszun időszak júniustól szeptemberig tart, ami azt jelenti, hogy ezekben a hónapokban heves esőzések és ennek következtében földcsuszamlások jelentkeznek országszerte. Mezőgazdasági szempontból vitális ez a csapadék, hiszen az éves csapadékmennyiség majdnem háromnegyede ezekben a hónapokban hullik le. Mivel az ázsiai ország nem rendelkezik kiépített öntözőrendszerrel, ezért is elengedhetetlen az indiai gazdák számára a monszuneső. Az ország gazdasága erősen függ a mezőgazdaságtól, ezáltal több millió farmer megélhetése függ attól, hogy a monszun milyen mennyiségű az adott évben.
A klímaváltozásnak köszönhetően a szélsőséges időjárási események száma megnőtt, amit tovább súlyosbítanak az erdőirtások és a talajerózió, emiatt pedig a monszun is egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Az esőzések következtében a folyók is kilépnek medrükből, Indiában a Gangesz és a Brahmaputra áradása okoz a környező térségben károkat. A Gangesz delta torkolatában élők vannak a legnagyobb veszélynek kitéve ezekben a hónapokban, mivel a csapadék mellett ciklonok is sújtják a területet.
(kép forrása: theatlantic.com)
Katasztrófa, politika, vallás: az indiai monszun tükre
A monszun által okozott földcsuszamlások idén sem kímélték Indiát, Kerala államban 24 óra alatt több, mint 300 mm eső hullott, a dombos, teraszos kialakítású területeken megindult a föld, a sáros víz teljes falukat lepett el július végén. 166 ember halt meg az áradás során, az indiai katonák pedig közel 5,500 embert evakuáltak. A katasztrófa egy politikai vitát vont maga után, mivel Amit Shah belügyminiszter azt állította, hogy az állam korábban kapott figyelmeztetést a közelgő áradatra, csak figyelmen kívül hagyta az evakuálást javasló üzenetet. Ezt a vádat Kerala állam azóta is elutasítja.
Augusztusban egy másik állam, Tripura lett a megnövekedett csapadékmennyiség áldozata, 34,000 embert kellett evakuálni és tíz lakos pedig az életét vesztette. A térségben egy nap alatt 350 mm eső esett átlagosan, viszonyításképpen, Budapesten összesen 750 mm-re tehető az éves csapadékmennyiség. A két esetből látszik, hogy India egyedüli sikeres védekezési módszere a lakosok ideiglenes kitelepítése lehet, itt már nem használnának a homokzsákok. Ugyanakkor, a minden évben előforduló monszunidőszak miatt az árvíz súlytotta területeken lévő otthonokat évente újra kell építeni, ezért hosszabb távon az országnak érdemes lenne kidolgoznia egy gazdaságosabb megoldást az árvíz kezelésére.
Azért is, mert a legutóbbi alkalommal egy vallási fesztiválon pusztított a vízözön, amelynek résztvevői nők és gyerekek voltak. A Bihar megyében szeptemberben megrendezett éves fesztivál, a Jivitputrika Vrat során a hívő nők folyókhoz és tavakhoz zarándokolnak el gyerekeikkel, hogy egy napos böjt után tisztító fürdőt vegyenek és imádkozzanak a gyerekeik jólétéért. Idén a rituálé végrehajtása során legalább 46 embert ragadott el az ár, akik közül 37-en gyerekek voltak. Tavaly feleannyian fulladtak meg ugyanezen fesztivál keretében egy nap alatt, a többi áldozatról pedig nincsen adat. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor az állam milyen szinten vonható felelősségre, kiadta-e a megfelelő figyelmeztetéseket a tavalyi katasztróból tanulva és az időjárás előrejelzéseket követve, kapott-e tájékoztatást a lakosság és köztük a zarándokolók.
(kép forrása: theguardian.com)
Mi a tanulság?
Összességében kijelenthető, hogy a monszun nem csupán az időjárás egyik aspektusa, hanem a gazdasági élet kulcseleme is Indiában. Ennek ellenére nem védekeznek megfelelően, hiszen hiányzik a megfelelő infrastruktúra, nincs kiépítve gát- és vízelvezető rendszer. A klímaváltozásnak köszönhetően egyre súlyosabb károkat fog okozni a monszuneső a térségben, ezért Indiának ki kell dolgoznia egy olyan átfogó árvízvédelmi stratégiát, ami hosszútávon biztosítja a teljes lakosság számára a védelmet ezekben a hónapokban.
