Reaktor

A sport világában megfigyelhető nemek közti bérkülönbségek évről évre nagyobb figyelmet kapnak, hiszen a társadalom egyre inkább elvárja az egyenlőség érvényesítését a munka minden területén – így beleértve a sportot is. Az utóbbi időben több női sportoló is reflektorfénybe került az adott témában adott nyilatkozatuk, felszólalásuk miatt. A legutóbbi példa Alisha Lehmann és Douglas Luiz esete; mindkét sportoló a Juventus felnőtt labdarúgócsapataiban játszik, de Lehmann nemrég egy nyilatkozatában nehezményezte, hogy ugyanazért a munkáért párja százszor többet keres nála. (A teljes képhez még az is hozzá tartozik, hogy amíg Alisha Lehmann alapvetően kezdő játékos a csapatában, addig Douglas Luiz csak kiegészítő szerepet kapott eddig új klubjában.) Ez csak egy a rengeteg kiállás közül, de a példák mind igazolják, hogy a nemek közti bérkülönbségek a sport világában ugyanúgy, sőt még erősebben jelen vannak, mint bármely másik iparágban. Vajon mégis mekkora a különbség a két nem fizetése között ebben az iparágban, ennek mik az okai, és milyen megoldási javaslatok jöhetnek képbe erre a problémára? 

Bevezetésként vizsgáljuk meg mi is az a gender pay gap általánosságban: európában a nők óránként átlagban 12,7 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. A bérszakadékot úgy határozzák meg, hogy összehasonlítják a nők és férfiak átlagos bruttó órabérét. Ezt az összeget a jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása előtt, azaz a teljes bruttó bér alapján számítják. Fontos, hogy a kutatásoknál csak a tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokat veszik figyelembe.

A nemek közti bérkülönbségek a sportban is sajnos általánosak, és szinte minden sportágban megfigyelhetők, bár különböző mértékben. Egy 2021-es tanulmány szerint a férfi és női sportolók közötti bérkülönbség rendkívül jelentős: a férfiak átlagosan háromszor annyit keresnek, mint női társaik. Ez a különbség különösen nagy a csapatsportágakban, például a labdarúgásban, kosárlabdában vagy a jégkorongban, de még az egyéni sportágakban is jelen van, mint például a tenisz vagy az atlétika.

Konkrét példák a bérkülönbségekre:

Forrás: Adelphi University 2023

A fenti táblázat néhány példát mutat be az átlagos sportágankénti bérkülönbségekre. A férfi és női sportolók közti differencia szembetűnő példái közé tartozik a nemzetközi labdarúgás - míg a férfi játékosok milliós fizetésekért játszanak a világ legnagyobb klubjaiban, a női játékosok sokszor csupán töredékét keresik. Az amerikai női labdarúgó-válogatott tagjai például évekig harcoltak azért, hogy fizetésük egyenlő legyen a férfi válogatott tagjaival, annak ellenére, hogy a női csapat sikeresebb volt a világversenyeken, végül ezt 2022-ben sikerült kiharcolniuk. Viszont a klubcsapatoknál az amerikai ligákban jelentős a különbség; egy átlagos férfi labdarúgó közel fél millió dollárával szemben a nők ennek csak a tizedét keresik meg. A kosárlabdában is hasonló különbségek figyelhetők meg: míg az NBA játékosai milliós szerződésekkel rendelkeznek, a WNBA játékosai sokkal alacsonyabb fizetésekért játszanak, annak ellenére, hogy a női liga népszerűsége folyamatosan növekszik.  Az egyéni sportágak sem mentesek a bérkülönbségektől. A tenisz, ahol a Grand Slam tornákon már évek óta egyenlő pénzdíjat kapnak a férfi és női győztesek, egy üdítő kivételnek számít, ám a kisebb tornákon és a szponzori szerződések terén még mindig jelentős különbségek vannak, így jön ki ott a nagyjából 50%-os plusz a férfiak részére.

A bérkülönbségek okait két csoportra oszthatjuk;

• az általános nemi bérkülönbségek magyarázóira

• és a sportipar miatti specifikus okokra.

Az általános okok közé sorolhatóak a gyerekvállalás, a fizetés nélküli munka és az alapvető munkahelyi hátrányos megkülönböztetés. A női sportolók karrierje gyakran rövidebb, mivel a társadalmi elvárások – például a családalapítás – miatt sok nő korábban kénytelen visszavonulni vagy megszakítani a karrierjét, arról nem is beszélve, hogy szülés után a fizikai visszatérés, felkészülés is nehezedhet. A nők átlagosan több fizetés nélküli munkát végeznek, mint a férfiak, ilyen például a gyermekgondozás vagy házimunka, ami miatt kevesebb idejük marad fizetett munkára. A hátrányos megkülönböztetés alatt azt lehet érteni, hogy nem ritkán kapnak kevesebb fizetést a nők, mint az azonos foglalkozási kategóriákban dolgozó, ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfi kollégáik, és ezzel párhuzamosan munkanélküliek is nagyobb eséllyel lesznek, a nőktől hamarabb megválnak a munkáltatók.

A sportiparággal kapcsolatos egyik fő ok a bérkülönbségre a sportolókat körülvevő médiavisszhang különbségeiben is keresendő. A férfi sportokat általában nagyobb érdeklődés övezi, több szponzori és médiafigyelem irányul rájuk, amelynek következtében a sportolók magasabb jövedelemhez jutnak. A női sportok sokszor nem kapnak akkora nyilvánosságot, ami alacsonyabb nézettségi számokat, kevesebb reklámszerződést és végső soron alacsonyabb fizetéseket eredményez. A férfi sportolók nemcsak a bérükből, hanem a szponzori szerződésekből és reklámokból is jelentős bevételekre tesznek szert, ami még inkább növeli az anyagi különbséget a két nem között. Végső soron kijelenthető, hogy ez a része a piaci mechanizmusnak is köszönhető; ahol nagyobb a kereslet az adott sportágra oda több pénz áramol be, és így nagyobb fizetéseket kérnek el a játékosok is.

A bérkülönbségek társadalmi és gazdasági következményei mind a sportolók, mind a sportágak fejlődése szempontjából jelentősek. A női sportolók számára ilyen körülmények közt nehezebb pénzügyi függetlenséget elérni, ami kihathat karrierjük hosszára és minőségére is. A kevesebb anyagi forrás kevesebb lehetőséget biztosít a sportolók számára a fejlődésre, az edzésekre és az egészségügyi támogatásra, amely végső soron a sport teljesítményükre is hatással van. A társadalmi elismerés hiánya is közvetlen következménye a bérkülönbségeknek. A női sportok kevesebb figyelmet kapnak a médiában és a közvélemény szemében, ami teljesítményük alulértékeléséhez vezet. A női sportok fejlődése ezzel szemben lassabb, hiszen a fiatal sportolók nem látnak elegendő megfelelő példát, amelyek inspirálnák őket, hogy komolyan vegyék sportkarrierjüket.

Létezik vajon megoldás, vagy az emberek szokásain és ízlésén úgyse lehet változtatni?

Az biztos, hogy a megoldás egy komplex feladat, mely számos szereplő – sportági szövetségek, klubok, szponzorok és média – együttműködését igényli. Az alapvető megoldás az lenne, ha a médiafigyelmet lehetne növelni a női sportolók irányába, ami valószínűleg magával hozna egy nagyobb pénzbeáramlást és ezáltal a bérek emelkedését és a szponzori támogatások bővülését is – szponzoroknál egy érdekes téma lehet az is, hogy mennyire látnak potenciált, kiaknázatlanságot ezen a piacon. Ez önmagától viszont gyorsan semmiképpen sem fog benevezni, szükség lehet valamifajta szabályozásra az államoktól vagy a felelős sportintézményektől, szervezetektől – a bérkülönbségek csökkentésére irányuló törvények és szabályozások hatékony eszközt nyújthatnak a fizetések kiegyenlítésében. Ilyen intézkedések lehetnek, a minimálbér bevezetése a profi sportolóknál, vagy a nemek közti bérkülönbségek megszüntetését célzó irányelvek bevezetése. Viszont ahhoz, hogy a bérszakadék megszüntetése hosszútávon fenntartható legyen mindenképpen szükség lenne egy általánosabb társadalmi, szurkolói szemléletváltásra - a női sportolók teljesítményét ugyanolyan elismerésben kell, hogy részesítse a társadalom, mint a férfiakét.