A szlovák kulturális minisztérium javaslata az államnyelvről szóló törvény szigorítására első látásra egy hagyományos, kisebbségeket represszáló cselekvésnek tűnhet, ami beleillik a Fico-kormány profiljába. Azonban a szlovák parlament alelnöke és a külügyminiszter is megígérte a magyar külügyminiszterek, hogy nem erről lesz szó a végleges törvénymódosításban, amit valószínűleg meg sem fognak szavazni. Nos, mi történik Szlovákiában?
Forrás: Gömörilap
A magyar nemzetiségűek aránya Szlovákiában
A nyelvtörvény mint figyelemelterelés
A nyelvtörvény körüli viták valójában nem a szlovák nyelv védelméről vagy a kisebbségi nyelvek szabályozásáról szólnak. Sokkal inkább egy politikai stratégia eszközei, amelyekkel a kormány igyekszik elterelni a figyelmet az országot sújtó valódi problémákról. Ez a figyelemelterelés különösen aktuális most, amikor a belpolitikai helyzet feszült: a kormány népszerűsége csökken a megszorítások és a rendészeti kudarcok miatt.
A kiélezett politikai klímában a közvélemény-kutatások szerint a választók egyre nagyobb része fordul el a kormánytól. A Progresszív Szlovákia népszerűségének növekedése és a Smer csökkenő támogatottsága jelzi a hagyományos ciklus-közepi gyengélkedést, a választók egy része az ellenzékhez pártol, míg mások egyszerűen kiábrándultak a jelenlegi vezetésből. Ezek a tendenciák nemcsak politikai szempontból jelentenek kihívást a kormány számára, hanem rávilágítanak a mélyebb társadalmi elégedetlenségre is.
Forrás: Napunk
Eközben az államigazgatás más területein is krízisek tapasztalhatók. A rendőrség válságkezelési kudarcai, például a rendőri brutalitás esetei, az elharapódzó bűnözés, valamint az iskolai bombariadókhoz való gyenge reakciók mind rávilágítanak arra, hogy a közbiztonság gyengül. A belügyminiszter és a kormány ezeket a problémákat nem képes hatékonyan kezelni, így politikai szempontból célszerűbb számukra egy olyan témát helyezni a középpontba, amely érzelmi szinten mozgósítja a választókat, és eltereli a figyelmet a valódi kihívásokról.
A nyelvtörvény tematizálása különösen kézenfekvő választás a kormány számára, mivel ez a téma a támogatói bázisuk körében népszerű és könnyen elfogadható. Az államnyelv védelmét célzó intézkedések a kormány szavazói számára olyan látszólag erős, identitásvédő lépésként jelennek meg, amely megerősíti a nemzeti büszkeséget. Ezzel szemben a törvénynek gyakorlatilag nincs politikai kockázata: a nemzetközi kritikák hosszú távon ugyan minimálisan károsak lehetnek, de a kormány rövid távú politikai céljait ez nem fenyegeti. Ezért a nyelvtörvény szigorításáról szóló javaslat ideális eszköz, hogy támogatóinak egy része elégedett legyen, miközben a valódi problémák kezelésétől eltereli a figyelmet.
Erre a nyelvtörvény természete tökéletes. A ‘90-es évek óta hatályban lévő nyelvtörvény logikája a nyelvek hierarchiáján alapul, ahol a szlovák nyelv „természetes előnyt” élvez minden más nyelvvel szemben, ezáltal megnehezíti az elismert kisebbségek fennmaradását. A szigorú törvény alapjaiban rossz, azonban ennek szigorítása eltereli a figyelmet erről, hiszen az aktuálisra helyezi a figyelmet, belekényszerítve az ellenzőit a parttalan szakpolitikai kérdésekbe (beszélhet-e a postai pénztáros az ügyféllel magyarul). Ezeket a vitákat megnyitva a szlovák ellenzék és a magyar kormány legitimizálja az eredeti törvényt, ahelyett, hogy annak radikális újragondolására kényszerítené a szlovák kultúrális minisztériumot.
Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a törvény módosításának kérdése alapvetően félreviszi a diskurzust, és azt is fontos felismerni, hogy pontosan ez a célja. A nyelvtörvény körüli viták lehetővé teszik, hogy a közvélemény figyelme az érzelmi szempontból könnyen érthető kérdésekre, például a "nemzeti identitás védelmére" irányuljon, miközben a releváns problémák háttérbe szorulnak. Ez a politikai stratégia azért is hatékony, mert a választók nagy része a gazdasági problémák közvetlen hatásait érzékeli, de ezeket gyakran nehéz átlátni és megoldani, szemben egy egyszerű, érzelmileg túlfűtött üggyel, amely közvetlenül megszólítja a nemzeti büszkeséget.
