Amikor az Egyesült Államok gazdasági befolyására gondolunk, gyakran juthatnak eszünkbe a hatalmas multinacionális vállalatok, a dollár pénzpiaci dominanciája, vagy éppen a globális kereskedelem felügyelete. Ennek tudatában felmerül a kérdés, hogyan váltja az Egyesült Államok globális befolyásának növelésére gazdasági erejét. A gazdasági eszközökkel való manipuláció nem új jelenség a világpolitikában, de ennek ellenére napjainkban is komoly etikai és stabilitási kérdéseket vet fel a nemzetközi kapcsolatok terén.
A hidegháború végével az Egyesült Államok külpolitikájában jelentős paradigmaváltás következett be. A hagyományos diplomáciai kellékek mellett egyre nagyobb szerepet kapott a gazdasági államigazgatás, amely a gazdasági intézkedések alkalmazását helyezte előtérbe a geopolitikai célok elérése érdekében. Ez a folyamat különösen a szovjet blokk felbomlása után vált dominánssá, amikor az Amerikai Egyesült Államok globális szuperhatalmi státusza lehetővé tette, hogy gazdasági befolyását eszközként használja fel a nemzetközi politikai színtéren.
Az Egyesült Államok gazdaságának fejlődése több évtizedes folyamat eredménye. A kereskedelmi megállapodások, amelyeket gyakran a gazdasági és politikai együttműködések előmozdítására használnak, kettős célú stratégiává váltak. Egyrészt erősítik az amerikai gazdasági jelenlétet a globális piacokon, másrészt lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Egyesült Államok szankciókat és kereskedelmi korlátozásokat vezessen be azokkal szemben, akik ellentmondanak külpolitikai céljainak. A szankciók és gazdasági blokádok különösen fontos elemek lettek az amerikai külpolitikában. Ezek a gazdasági intézkedések nem csupán gazdasági nyomást gyakorolnak a célzott országokra, de politikai üzenetet is közvetítenek, miszerint az Egyesült Államok kész akár gazdasági eszközökkel is érvényesíteni nemzetközi normáit és elvárásait. Emellett az amerikai dollár globális dominanciája lehetővé teszi az USA számára, hogy pénzügyi szankciókat alkalmazzon, korlátozva ezzel más országok hozzáférését a nemzetközi pénzügyi rendszerekhez, így tovább növelve gazdasági befolyását. Az ezen logika mentén kialakított világrend már a második világháború alatt formálódni kezdett, de a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi gazdasági struktúra véglegesen csak a háború utáni politikai és gazdasági rendezéssel lett teljes.
Az 1944-es konferenciasorozat egy ülése Bretton Woods-ban, ahol többek között a Nemzetközi Valutaalap megalapításáról is döntöttek
Forrás: federalreserve.org
Az amerikai dollár globális pénzügyi rendszerben betöltött uralkodó szerepe lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy jelentős gazdasági nyomást gyakoroljon más országokra. A dollár, mint a világ vezető tartalék devizája és a nemzetközi kereskedelem fő eszköze, kritikus szerepet játszik a globális gazdasági stabilitásban. Ennek dominanciája lehetővé teszi az USA számára, hogy pénzügyi csatornákon keresztül befolyásolja a nemzetközi gazdasági politikákat és erősítse saját gazdasági és politikai érdekeit a világpiacokon.
Az Egyesült Államok a kereskedelmi megállapodásokat és vámokat nem csak gazdasági kapcsolatok kiépítésére használja, hanem azokat a nemzeteket is bünteti velük, amelyek eltérnek az amerikai külpolitikai céloktól. Jó példa a kereskedelmi viták geopolitikai feszültségekké válására, amikor az Egyesült Államok magas vámokkal sújtotta Kína bizonyos termékeit, ezzel nyomást gyakorolva Pekingre, hogy változtasson kereskedelmi gyakorlatain és más politikai álláspontjain, Kína is hasonló gazdasági vámokat alkalmazott még 2018 előtt. Az amerikai kormány több milliárd dollár értékű kínai termékre vetett ki vámokat, válaszul pedig Kína is hasonló intézkedéseket hozott. Az ehhez fogható intézkedések jelzik, hogy az USA a 2010-es évek közepétől a kereskedelmi háborút is beveti eszközként Kína technológiai és gazdasági fejlődésének lassítása céljából.
Oroszországgal szemben a Krím annektálása után bevezetett szankciók célja a gazdasági izolálás volt, az ukrajnai konfliktus miatt bevezetett szankciók pedig világosan mutatják az amerikai gazdasági módszerek geopolitikai használatát. Ezek a szankciók többek között bankokat, energetikai szektort és magas rangú orosz tisztviselőket és sportolókat céloztak meg, jelentős hatást gyakorolva az orosz gazdaságra. A nyomásgyakorlás megtérülése és a szankciók hatékonysága ezzel szemben évek távlatából is megkérdőjelezhető.
Joe Biden a nyugati szankciók sikereit sorolja egy 2024. nyári sajtótájékoztatón
Forrás: abcnews.com
A közelmúlt nemzetközi eseményeit – és sokak számára meglepő fordulatait – azonban, ha történelmi kontextusban vizsgáljuk, egyáltalán nincs min csodálkoznunk. A gazdasági eszközökkel történő nyomásgyakorlás bevett gyakorlatnak számít, legutóbb a hidegháború volt megfigyelhető, hogy gazdasági intézkedéseket, mint például a Marshall-tervet vetették be a szovjet befolyás ellensúlyozására. A hidegháborút követő években azonban az amerikai külpolitika egyre inkább a világkereskedelem felé fordult. Az útvonalak, kereskedő felek és a különböző kereskedelmi egyezmények felügyelete idővel minden más gazdasági eszköznél fontosabbá vált a világpolitika befolyásolására.
A teljes igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az USA nemzetközi gazdasági tevékenysége nem kizárólag manipulatív jellegű, számos esetben valóban hozzájárul a nemzetközi rend és biztonság fenntartásához. Az amerikai gazdasági célkitűzések gyakran homályosak, és bár a pozitív hatások nyilvánvalóak lehetnek, a döntések mögötti valódi motivációkat – legyenek azok gazdasági, politikai vagy stratégiai – nehéz teljes mértékben átlátni.
Kína a WTO tagjává válik 2001-ben. A döntés kínai állampolgárok millió számára jelentett reményt életfeltételeik javulására
Forrás: cgtn.com
Összességében kijelenthető, hogy az Egyesült Államok hatalmas gazdasági erejére és a világgazdaságot irányító szervezetekben betöltött vezető szerepére támaszkodva nagy mértékben tudja befolyásolni a nemzetközi politikai és gazdasági közeget. A világkereskedelem felügyelete és az amerikai stratégák által gyakran használt ún. ’smart power’ a második világháború óta domináns szuperhatalommá tette au USA-t. Vajon hogyan tovább?
