Nem vitás: a legutóbbi világrend-váltás óta egyre több konfliktus vesz minket körül. Nem elég a közel-keleti összecsapások baljóslatú visszhangja, 2022 óta a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború is nyomasztja az átlagembert.
A háború nem csak a nemzetközi közeget viseli meg: az átlagember pszichéjére is hatással van. Minél instabilabb a világpolitikai helyzet, annál nagyobb a bizonytalanság és félelem, amely az egyén biztonságérzetének csökkenéséhez vezet. Hol tapasztalhatjuk meg ezeket? Esetleg mi sem vagyunk már olyan nyugodtak? Mi vezetett idáig?
Be kell ismerni: a nemzetközi helyzet nem javult a bipoláris világrend összeomlásával, sőt új kihívások elé állították a nemzeteket.
Az új típusú kihívások (környezeti, gazdasági…), a megváltozott biztonsági környezet 9/11 után és az egyre növekvő instabilitás kihatással van az individuum életére is, hiszen saját bőrén tapasztalja ezeket, elég csak a 2008-as világgazdasági válságban tönkrement életekre gondolni. Az emberekben ilyenkor általában csökken a bizalom a nemzetközi közösséggel szemben, és valószínű, hogy az államapparátusba vetett hit is megcsappan.
A geopolitikai feszültségek nem csak a közvetlen módon érintetteket viselik meg.
A fenyegetettség érzése kihat az átlagemberre is, aki nem feltétlenül vesz részt direkt módon a konfliktusokban. Az orosz-ukrán háború 2022-es kirobbanásakor magyar állampolgárok tucatjai váltottak hirtelen útlevelet – felkészülve az esetleges országelhagyásra a konfliktus lehetséges eszkalációja okán - amely azonban mérhetetlenül leterhelte a közigazgatás ezen ügyekkel foglalkozó részlegét, így akinek ténylegesen szüksége volt az okmányra, később kaphatta csak kézhez azt. Ez a probléma egyébként többek között az internetnek is köszönhető, hiszen ha az összetűzésről sok olyan felvétel kerül ki, amelyek sokkolóan hatnak az emberekre, ők hajlamosak aránytalan megoldásokra is.
A (közösségi) média szerepe vitathatatlan a helyzet alakulásában: nem mindegy ugyanis, hogy mit kommunikál akár a kormányoldal, akár egy influencer, akit befolyásolhatnak különböző gazdasági érdekek.
Sokan a sajtó nyomasztó hírei elől elmenekülve inkább nem is olvasnak híreket annak ellenére, hogy egyébként érdekelnék őket a napi események. Így lemaradnak azokról a kulcsfontosságú információkról, amelyek végül rájuk is hatnak, az ő életüket is alakítják. Ezzel párhuzamosan terjed a fake news, a dezinformáció, és félrevezeti a közönséget, ennek folyományaként pedig téves konklúziók kerülnek levonásra. A különböző összeesküvés-elméletek, konteók terjedése sem egyszerűsíti le a helyzetet, ennek ékes példája például az 5G-t övező aggályok, vagy a Covid kapcsán felmerült oltásellenesség.
Nem javít a helyzeten az sem, hogy 2020 óta általános mélyrepülés figyelhető meg nem kizárólag a politikai, hanem egészségügyi és a környezetvédelmi szektorban is.
A Sars-Covid 19 járvány alaposan megtépázta az emberiség kollektív immunrendszerét, és megkérdőjeleződött a természet- és az orvostudományba vetett hit, ezzel párhuzamosan az állam felé gyakorolt bizalom is veszített értékéből nemzetközi szinten. A Covid a társadalmi mobilitás csökkenésére, de a családon belüli erőszak megnövekedésére is hatással volt. Az állam szerepének relevanciája azonban nem kizárólag az egészségügyi szektorban mutatkozott meg, hanem a fenntarthatóság kérdéskörében is megjelent: meghatározó szereplő a fenntartható fejlődés megvalósításában, mivel politikai és gazdasági eszközökkel képes a fenntarthatóságra törekvő társadalmi-gazdasági változásokat előmozdítani.
Az állam szerepe azonban nem mindig hozza a tőle elvárt szintet.
Feladata kellene legyen pedig többek között olyan jogi keretek kialakítása, amelyek szabályoznák a környezeti terhelést, ösztönözhetnék a zöld technológiák alkalmazását, valamint elősegíthetnék a fenntartható városfejlesztést, emellett a gazdasági növekedést úgy kellene irányítania, hogy az figyelembe vegye a környezeti korlátokat, például a megújuló energiákba történő beruházásokkal. Ez azonban még nem sok helyen valósult meg, és a változó világrend sem segít a helyzeten, ugyanis elvonja minderről a politikusok, közbeszéd-alakító aktorok figyelmét.
Összességében elmondható tehát: a helyzet egyáltalán nem rózsás. A rendszerváltás óta ismert világrend kerete töredezik, és nem csak a szocio-politikai, de a természetvédelmi-gazdasági aspektusok sem festenek kecsegtetően az átlagembernek.
Mégis érdemes elgondolkodni: mit tehetünk mi? A legkevesebb, hogy igyekszünk élni, élni hagyva másokat, azaz nem a természetes környezetünk kárára. A nagypolitikai beleszólás pedig bár alacsony az egyszeri individuum esetében, azonban erre kiváló alkalom egy önkormányzati uniós, vagy országgyűlési választás, illetve a különböző civil szervezetek, egyesületek munkájának aktív segítése.
(Borítókép forrása: Világgazdaság)
