Reaktor

Mi az első élményetek az alkohollal?

Varga Dávid: Egy falun nőttem fel, Vas megyében, egy 500 lelkes kis faluban. Az első élményem az nem volt meglepő, de pont nemrég meséltem Bálintnak. Édesapámmal mentem a kisboltba, egy faluban egy kisbolt van, ott mindenki ismer mindenkit. Hetedik osztályos voltam körülbelül, és édesapámnak vettem ajándékba egy üveg whiskyt. Ez volt az indok. Nem neki vettük, hárman elmentünk a böjt mögé, megittuk, és azóta többet, egy kortyot nem tudok whiskyt inni. Elég kemény volt egyébként ez az élmény, aztán utána a házibor, házi pálinka, úgyhogy nekem kvázi ilyen rögösen indult, igen.

Marton Bálint: Hasonlóképpen rögösen indult nekem is. Nekünk egy általános iskola, én most az általános iskolát nem szeretném megnevezni, egy általános iskola utáni közbeni összejövetel volt, egy hatalmas közös születésnap. Nekem minden ízlett, mindenből fogyasztottam is. Ez nem volt annyira jó stratégia. Életemben akkor volt először és utoljára szerintem képszakadásom, úgyhogy onnan már csak mérsékeltebben és tudatosabban fogyasztok szerencsére alkoholt. Igen, úgyhogy hasonlóképpen kellemes élményekkel indult ez az út.

Az első élmény és a cseles kitalálása között mi történt. Szellemesen kérdezve meglehet, hogy a Magyar Felnőtt Szörp Egyetemen a felnőtteknek szóló szörp alapképzést végeztétek el avagy mi vezetett el titeket ehhez az innovatív ötlethez, miért pont ti lettetek a feltalálók?

VD: Igazából vakszerencse, mind a ketten mérnökök vagyunk. Egyikünket sem köt szerintem semmi magához az alkoholhoz. Az volt az indikátor, hogy együtt akartunk vállalkozni. Volt már egy mérnöki vállalkozásunk, egy hatos teammel, (ne csináljatok hatan céget). Nem volt rossz, csak pénzkeresni nehéz.

Akkor döntöttünk úgy, hogy nagyon hasonló a munkaborálunk, együtt akarunk céget alapítani, és mindketten. Én nagyon ilyen ötletbörzés vagyok, tehát hogy régebben, ráadásul hetente volt egy hülye ötletem, a Bálint naponta igen, Bálint meg lecselengeni őket, és olyan volt ez az ötlet, hogy közösen egyszerre jött egyébként egy banális véletlen. Bementünk a konyhába, egymás mellett volt az alkohol, meg a szörf is, miért nincs alkoholos szörf? Mintha felolvastad volna a címkéket egymás mellett. Úgyhogy semmi tudatosság nem volt abban, hogy mi most feltaláljuk a felnőtt szerepeket.

MB: annyi kellett hozzá, hogy ez is egy közös munkavégzés során született meg. Ablakkeretet csiszoltunk, elfogyott a piánk, bementünk, és így mentünk a konyhába, és azt néztük, hogy akkor mit tudunk még inni. És igazából maga a felnőtt szörp, ez csak később született meg ez a név. Volt előtte szeszter, trükkös szörp, meg mindenféle, és akkor jött a cseles szörp, és akkor Dávidnak a felesége, Lilla kérdezte, hogy miért nem simán cseles? És így jó, hát akkor a név az megvan. Semmilyen előképzettségünk, úgyhogy ebből azért adódtak nehézségek.

Be kellett vonni egy alkohol iránt fogékony szakértőt, vagy ti autodidakta módon tanultátok ezt meg, hogyan alakult ki ennek?

VD: Annyira nem voltunk tudatosak, hogy bevonjunk a legelején egy szakértőt. Nem, hanem vettünk egy csomó mindent, és majd mi otthon ezt megcsináljuk. És akkor meg is csináltunk többet. Tizenöt recept túra volt, aminek a nagy része nem volt jó. Nem olyan könnyű olyan finomat csinálni. Barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal, még akkor volt munkahelyünk, oda hordtuk be a kis saját esszenciáinkat, és leredukáltuk nagyjából háromra. Egyébként ez a mostani három, csak már jóval upgradeltebb, tehát az nem volt még ennyire, mert aztán később bevontunk szakembereket. Igen, akkor még nem. Úgyhogy nem voltunk annyira tudatosak, de inkább az alkotás élményét élveztük, nem is akartunk szerintem ebben senkit. Ez a saját kis játszóterünk volt.

MB: Abban viszont tudatosak voltunk, hogy mindig próbáljuk validálni az adott szintet. Adott szint alatt azt értem, hogy éppen addig mennyi pénz van a vállalkozásban. Eleinte vettünk vodkát, szörpöt, fűszereket, cukrot pirítottunk, tehát gyakorlatilag teljesen low budgetból meg tudtuk alkotni ezeket az ízeket. De úgy voltunk vele, hogy igen, hogy ez most csak nekünk ízlik, csak a barátoknak ízlik, csak anyunak ízlik, csak apunak ízlik, vagy tényleg vadidegen emberek ezért adnának-e pénzt. Úgyhogy pont emiatt le is mentünk a Balaton-partra, ott lekóstoltattuk, és ott helyben lehetett is vásárolni, és ott 290 emberből nagyjából 90-en vásároltak is, úgyhogy úgy voltam vele, hogy jó, akkor ezt érdemes továbbvinni. Viszont elérkeztünk egy olyan pontra, ahol már nem lehetett otthon kókányolgatni, meg összeöntözgetni, hanem kőkeményen a jövedéki rendszernek, a jövedéki törvénynek, illetve a NEBIH által támasztott elvárásoknak és a törvényeknek meg kell felelni. Már nem volt elég az, hogy otthon mi összepancsolunk valamit. Itt már be kellett vonni szakembereket, csak eleinte még fogalmunk sem volt arról, hogy tulajdonképpen most akkor milyen szakembereket is kell bevonni.

VD: Kit kell felhívni kérdésnél az a legegyszerűbb, hogy ha tudod, hogy kit kell felhívni, mit kell csinálni, csak ez a Bike-nak volt egyébként a feladata, és akkor így egy hét, az eredmény az volt, hogy no, ezt kell felhívni. Természetesen utána elküldött a fenébe, hogy te most poénkodsz, vagy akarsz egy jó piát? Na mindegy, tehát keményen, a mínusz egyről indultunk.

A kotyvasztás után mi volt az a motiváció, ami továbbvitte egy egész vállalkozásba az ötletet?

MB: Nekünk ez fordítva volt, mert mi szerintem vállalkozni szerettünk volna, és csak az eszközét kerestük. Úgy voltunk vele, hogy mi bármivel szeretnénk belefogni, és bármivel szeretnénk vállalkozást csinálni, amiből lehet és érdemes vállalkozást csinálni. Úgyhogy igazából mi úgy szemléltük ezt az egész dolgot, amiben mindenképpen vállalkozást akarunk, de előtte validáljuk az adott szinteket, az adott lépéseket, és hogyha ott a validáljuk, vagy elvetjük, és hogyha ott az jön ki, hogy nem az van, hogy 290 ember megkóstolja, és abból ketten vásárolnak, hogyha ez lett volna, akkor valószínűleg azt mondjuk, hogy oké, köszönjük, kipróbáltuk, akkor anyunak, apunak ízlik meg nekünk, de akkor ez ennyi, akkor ez megmarad nekünk, de nem ez volt a helyzet, úgyhogy mi alapból vállalkozást szerettünk volna csinálni, és mindaddig, ameddig nem jött ki az, hogy fiúk, ebből ne csináljatok vállalkozást, addig csináltuk, csináljuk.

VD: Biztos nem. Én nekem egy ilyen konstans folyamatos motivációm van, Bálintnak meg egy ilyen nagyon magasok, meg mélyek, de az ő magasai segítettek az én alapmotivációmat mindig följebb vinni, a mélyeinél meg én húztam őt vissza. Tehát kvázi egymást segítettük. És a legelején egyébként, amikor a legtöbb buktató van, akkor a legizgalmasabb. Tehát mikor bemész a vendéglátásba, a kis saját termékeddel, és azt mondják neked tízből nyolcan, hogy ez rossz.

Hagyd abba, ne csináld, mérnök vagy. De a másik kettő azt mondja, hogy na, ezt kipróbálom, akkor az a nyolc igazából, ahogy telik az idő, egyre többet segít abban, hogy márpedig csak azért is megmutatom, mert tudom azt, hogy a validáció során az jött ki, hogy igen, nem fog ez minden embernek azonnal, ez nem egy hype lesz, ez egy szép lassú, folyamatos építkezés lesz. Úgyhogy egymás támogatása, egymás segítése, az, hogy tényleg gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Nekem egy barátom van, Bálint, tehát ez nagyon sokat segített a vállalkozásban, a másik meg a sok pofon, amit maga az épít igazából. Úgyhogy ez a kettő még amellett, hogy tényleg vállalkozást akartunk.

Mind a ketten ugyanazért vagytok felelősek és kiegészítitek egymást vagy most már több kollégát tudtok foglalkoztatni, hogyan kell elképzelni a vállalkozást?

MB: A legelején mindenki csinált mindent, nagyjából ugyanazt csináltuk, csak két szálat tudtunk vele megcsinálni. Most ez viszonylag már egész jól kidolgozott. Dávid felelős az értékesítésért, a marketingnek egy jelentős részéért, a szövegért, hirdetésbeállításokért, hirdetési ötletekért, tehát Dávid az, aki a marketingben nagyon-nagyon ott van, meg

Dani, aki most nincsen itt, a brand menedzserünk, ő az, aki vétózza az ötleteinket, ő húzza meg a szintet, árdirektorként dolgozik, neki egyébként is ez a munkája, és mellette a cégtársunk is, ezt a részét neki köszönhetjük. Én pedig a pénzügyekért, stratégiáért, back office-ért, ügyfélszolgálat, gyártás, menedzselés, meg a weboldalnak a megcsinálása, update-elése.

VD: Annyi még, hogy mind a ketten ilyen bot csinálta emberek vagyunk, én soha nem tanultam marketinget, az a típusú ember vagyok, aki lövöldözik céltáblára, és akkor a 80.-ra eltalál egy etalon céltáblát, és akkor ez így formálódik. Meg amiben most még szeretnék fejlődni, meg hozzátenni a célod a folyamatoknak alapesetben, hogy gépészként egy tervezőgépész vagyok, tehát nekem ez a folyamat jellegű gondolkodásmód erős, úgyhogy ez most, ami még az én vállamon van valami. Igazából úgy, hogy kiosztjuk egymásnak a feladatot, hanem organikusan érezzük azt, hogy eljött a pillanat, hogy strukturáljuk a feladatokat, stb.

A kérdésedre, hogy kollégát tudunk-e foglalkoztatni, volt időszak, amikor elkezdtünk felvenni emberkéket, nem találtuk meg nekik a megfelelő munkakört, nem tudták azt az értéket megteremteni a cégben még, amit egyébként meg kell tudnia egy embernek teremteni a cégben. Nagyon sok alvállalkozót foglalkoztatunk, tehát inkább kihangsúlyozzuk a feladatokat. Tervben van majd nyilvánvalóan HR, tehát hogy felvenni emberkéket, de az első pofonnál belefutottunk, abba mi elgondoltuk majd, hogy hú, de jó lesz, akkor mi ezt nem értjük, akkor erre fölveszünk egy embert, és már tudjuk, hogy nem ez a metodikája ennek, hanem amit már mi jól tudunk csinálni, arra felveszünk valakit, és megyünk tovább a következő világszálra.

MB: Gyakorlatilag 3 évnek kellett eltelnie, hogy kristályosodjon bennünk, hogy tulajdonképpen a mi cégünkben mi is a hozzáadott érték. Merthogy mi azt hittük, hogy most akkor mi gyártók vagyunk, persze nem így gyártottuk, de hogy igazából a vendéglátóhelyek, meg a boltosok is a gyártó kategóriába raknak minket, de nem igazán gyártók vagyunk, forgalmazók vagyunk gyakorlatilag. Úgyhogy akkor azt hittük, hogy nekünk nagy kertcéget kell építeni, nekünk értékesítőket kell felvennünk, raktárat kell majd bérelnünk, satöbbi, satöbbi. Most jutottunk el odáig, és ugye erre vettünk fel embert. Aztán rájöttünk, hogy nem ez a terület, ahol nekünk igazán hozzáadott értékünk van, hanem a kereskedelem és a marketing kvázi, úgyhogy erre kell majd embert felvenni, és ahogy Dávid jól mondta, nem arra a feladatra veszünk fel embert, amit mi nem tudunk megcsinálni, amit mi már jól tudunk csinálni, és jó rendszerben tudjuk foglalni, arra veszünk majd fel embert. Ja, mennyivel akartuk végiggondolni?

Mi is ez a Cseles? Milyen alkohol van hozzáöntve?

MB: Tulajdonképpen egy likőr, annyi különbséggel, hogy egy átlag likőrnél sokkal több cukor van benne és sokkal több kivonat, aroma, gyümölcssűrítmény, citromsav, gyakorlatilag minden, ami az ízhez hozzájárul, abból több van benne. Egy likőr koncentrátum tulajdonképpen, és ez is a pontos megfogalmazás, hogy likőr longdrinkek készítéséhez. Kvázi egy koncentrátum, de hogyha be kell sorolni, és egyébként ebben a besorolásom is van, ez egy likőr. A cseles egy likőr tulajdonképpen.

VD: Azért neveztük el felnőtt szörpnek, mert felhasználási oldalról sokkal inkább egy szörphöz hasonlít, mint egy likőrhöz, tehát likőröket töményen, meg amúgy kellett egy piaci rés, amit meg tudtunk támadni, és szerintem ezt a kategóriát, hogy alkoholos szörp, alkoholos szörp nem létezik, ezért kell felnőtt szörpnek elnevezni egyébként. A szörpökhöz képest egyébként kevesebb cukrot tartalmaz, több gyümölcssűrítményt. Meglepő. Ugye a szörpök manapság inkább úgy készülnek, hogy egy csomó hamar, egy picike abból a gyümölcsből, ami rá van írva, és baromi sok cukor, meg színezék, meg aroma. Tehát e tekintetben inkább szirup jellegű, tehát minőségibb szörpök irányába van a gyümölcstartalom része. Az alkohollal való összehasonlításban Bálint elmondta, úgyhogy valahol ez a kettő között van.

Egy ilyen színes alkoholpiacon mennyire nehéz megtalálni az embernek a helyét egy új alkohollal?

MB: Gyakorlatilag az Isten ad és elvesz. Előny az, hogy nem tudunk arról, hogy lenne nekünk direkt konkurenciánk, ennek az az előnye, hogy nem kell a konkurensekkel bajlódni. A hátránya az, hogy mivel nincsen konkurencia, ezért az életében senki nem hallott még erről az italról.

Senkinek a fejében nincs meg az, hogy ez micsoda és ezt hogyan kell használni. Úgyhogy nekünk nem a versenytársakkal kell versenyeznünk, hanem gyakorlatilag saját magunkkal, és azzal, hogy hogyan tudjuk minél effektívebben és minél olcsóbban edukálni az embereket, hogy mi is tulajdonképpen ez a termék. Tehát nekünk gyakorlatilag arra kell pénzt áldoznunk, hogy piacot teremtsünk magunknak, mert nyitottság van rá, de ha azt mondod, hogy felnőtt szörp, akkor az emberekből tízből nyolc az pislogni fog, hogy mi a tököm, az a felnőtt szörp. Úgyhogy nekünk erre kell, ezt csináljuk gyakorlatilag, és ez az, ahol nekünk hozzáadott értékünk van ebben. Úgyhogy konkurensünk nincs igazából.

VD: Azt látjuk, hogy a vendéglátásban, ahol kicsi a kínálat, ott jóval nagyobb folyamatos fogyást érjünk el a termékkel. Tehát ha az ember elé leteszel 100 italt és választania kell egyet, vagy leteszel egy tíz italt, és választania kell. Nyilvánvalóan a matematika tök egyszerű, sokkal nagyobb valószínűséggel fogják a cselest a kezükbe fogni. Akkor is, hogyha edukáljuk a piacot, akkor is, hogyha nem. Tehát egyrészt nekünk az egy jó hely, ahol alacsony a kínálat, szeretnének minőségi italokat fogyasztani, ott látjuk, hogy tök nagy relevanciája van.

Az a nehéz, hogy a pénz egy része arra megy, hogy az emberekkel megismertessük, hogy ez mi, kialakítsuk bennük azt a vágyat, hogy ezt ő kipróbálja. Ha kipróbálta, utána pedig, ami nagyon nehéz - és ezen tök sokat beszélgettünk eddig, a pezsgő a legjobb példa. Erre szerintem a pezsgőt mindenki tudja, pezsgőt mikor kell venni szilveszter előtt.

Egyrészt ezt nem mi akarjuk kitalálni a Bálinttal, hanem a fogyasztóknak odaadni a terméket, és akkor ők tapasztalják ezt ki, és mi ebből az információból gyűjtve segítünk a többi embernek, hogy ez erre jó. Már kristályosodik valahol ez a nyár időszaka.

Én mondjuk imádom a forró Cseles recepteket is, de hogy ezt le kell redukálni. Látjuk, hogy ez a nehéz, mert csak úgy edukálni, hogy jaj, higítsd is fel, tök jó lesz... Ez még kevés az embernek arra, hogy meg is legyen az indoka, hogy miért ne most vásároljam meg ezt a terméket, és most próbáljam ki. Úgyhogy ezt meg kell találni még egyébként.

Mennyire nehéz az edukációs folyamat?

MB: Inkább drága. Nem tudom, megmondom őszintén azért, hogy nehéz, mi csináljuk valahogy, és tudnám, hogy ezt amúgy hogy is lehetne csinálni, akkor megmondanám, hogy mennyire nehéz, és mennyire messze attól, hogy ezt hogy is lehetne csinálni. Mi csináljuk valahogy. Fogalmam sincsen, igazából élvezzük, meg szeretjük csinálni. Biztos lehetne sokkal jobban is csinálni. Fogalmam sincsen.

VD: Kevés példa van előttünk, mert ahogy te is mondtad, sörből lehet ilyen sör, olyan sörkoktél, stb., borból, borkoktél. Tehát, hogy ott már megvan az, hogy ez bor. Mikor iszod a bort, mikor iszod a sört, milyen szituációban. Kevés minta van, tehát nem látjuk azt, hogy na, ez a márka ezt így csinálja. Mi ehhez képest így csináljuk, és akkor jók vagyunk-e, vagy nem, hanem így megyünk a semmibe, és akkor próbálunk magunknak fényt, van irány folyamatosan. Mert egyébként azt most is tartjuk, mint a legelején a balcsi kóstoltatást, és akkor más eszközökkel, más méretekben.

Mire vonatkozik cseles fogalom? Az ember magát cselezi ki, miközben issza, mert hogy szörpízű, de közben alkohol és majd részeg lesz tőle, vagy pontosabban itt mi a csel? Az ember úgy tud részeg lenni, hogy amúgy észre se veszi az alkoholnak az ízét.

VD: A részeg, ez erős kifejezés, inkább spicces, mert a mi piánktól nehéz, hiszen ez egy alacsony alkoholtartalmú, finom ital.

Mi nem a durva fogyasztókra megyünk rá, hanem arra, aki a tévé előtt, vagy mit tudom én, nyár van, tudod, extra meleg van, innál valamit, amitől nem állsz fejre, és inkább élvezed az ízét, mintsem vicsorognál az alkoholnak ettől a kellemetlen mellékízétől, de valójában ez onnan jött, hogy vagy mi cselezünk ki téged, vagy te cselezed ki saját magad, vagy te cselezed ki a vendégeidet, de a lényeg, hogy nem pejoratív értelmű, a cseles szóban az a jó, hogy a trükkös, hogy a trükkös az pejoratív. Valaki szenved.

Kiknek ajánljátok, kiknek szeretnétek adni ezt a terméket?

MB: Ha ezt megmondanád, nagyon örülnék neki, hogyha mindent meg tudnánk mondani, annak is nagyon örülnénk. Erre a fesztivál a legjobb példa, amikor odajön hozzánk a 18 éves kis cuki, alacsony kislány, nagy mosolygósan, meg odajön hozzánk a 2 méter 13 centis kigyúrt kamionsofőr vagy az idősebb nagymama.

Azt vettük észre, hogy akik nem szeretik az alkohol ízét, ők abszolút célcsoportunk, de ezt most így ránézésre viszonylag nehéz megmondani egy emberről, hogy na, akkor te most szereted az alkohol izét? Illetv, akik újdonságkedvelők, de ez most megint nem túl pontos célzás, mert attól még, hogy újdonság kedvelő, attól még nagyon sok másik újdonság is van, és hogy akkor miért pont a miénket választják. Úgyhogy ez egy nehéz kérdés, és eddig még nem igazán találtuk meg rá az összes választ, pár választ már találtunk, de biztos, hogy vannak még olyan jellemzők, amikről fogalmunk sincs.

VD: Demográfiailag nem lehet megmondani. A fogyasztóink '18-tól '65-ig terjednek. Megmondhatnám azt, hogy milyen korcsoport vásárol a legtöbbet, de ez valószínűleg a hirdetésünk és az üzeneteink következménye, nem pedig az, hogy megtaláltuk azt a célcsoportot demográfiai oldalról, akinek ez jó, és a Bálint legjobban mondta, azoknak hiánypótló a terméke, akik nem szeretik az alkohol ízét, de ez nem látszik. Ez nem kor, ez nem edukáció, ez nem lakhelyfüggő, ez nem bevételfüggő. Ez egy olyan dolog, amit így nagyon nehéz effektív megmondani. Úgyhogy nincs meg a Szent Grál, de örüljük fel szépen a piacot, és akkor majd lehet, hogy öt év múlva azt tudom mondani, hogy pont ő lesz.

Zacher Gábor mondta, hogy az alkoholizmus ellen már igazából az is nagy segítség lenne, hogyha az óriásplakátokon nem folyamatosan alkoholreklám lenne. Provokatívan kérdezve - Mit gondoltok, hogy ti azzal, hogy alkoholt árultok, ezzel nem járultok-e hozzá az alkoholizmushoz?

MB: Sokat gondolkodtunk és sokat beszélgettünk, tehát ez téma volt közöttünk, hogy tulajdonképpen mi most akkor rossz fiúk vagyunk? Nagyon azt vesszük észre, hogy azok az emberek, akik a mi fogyasztóink, és nagyon sok fogyasztóinkkal beszélünk is telefonon, tehát folyamatosan szondázzuk a piacot, meg még a vásárlóinkat is visszajelzések után gyűjtve.

Nem igazán találkoztam olyannal, aki azt mondta volna, hogy jaj de jó, végre egy pia, amitől végre én is berúghatok. Olyannal találkoztam, és ilyenekkel találkozunk leginkább, hogy jaj de jó, akkor végre nem kell sört innom. Végre nem kell bort innom. Végre nem kell whiskey-t innom. Tehát kvázi a már meglévő szokásaik, az alkohol ott van az emberek életében. Azt, hogy ezt mivel hogyan viszed be? Ez volt igazából itt a változás a CSER esetében, hogy a kör nem egy pohár bort iszik meg, nem egy pohár fröccsöt iszik meg, hanem egy pohár cselest iszik meg. A cseles maga az egy viszonylag alacsony alkoholtartalmú ital, mármint miután elkészíted. Tehát mi mindig is inkább - hogy mondják ezt?

Az, hogy ez miért van így, és hogy ez jó-e vagy rossz, az már egy másik téma. Ebben nincs akkora tudásom, hogy mélyebben belenyúljak. De az emberek életében itt van, kvázi csak a formája változik.

VD: Én a reklámokhoz, a kérdésed első feléhez csatolnék. Valóban rengeteg alkoholreklám van, és nyilván ez abból adódik, hogy nyilván más reklám is az, ha azt mondom, hogy piros Suzuki akarsz venni, akkor nyilván piros Suzuki jön veled szembe. Tehát nyilván amikor valamit keresel, akkor sokkal több jön veled szembe. Én megállás nélkül alkoholreklámokat látok, mert én technikailag, amikor marketinget kérsz, akkor versenyzek egy csomó emberrel. Nálunk az a szempont, hogy amikor mi marketinget készítünk a cselesnek az értékesítésére vagy megismertetésére, ez a marketing ez szórakoztassa az embereket, és majd ő eldönti, hogy vásárol-e. Nem az a célom, hogy azt mondjam neki, hogy te most ezt azonnal vedd meg, és írd meg, és vegyél még egyet, hanem az, hogy van itt két srác, poénosak vagyunk, nevessél a hírleveleinken, inkább sztorit próbálunk meg nekik adni, és a döntést rábízni, hogy ő akar-e csatlakozni, ehhez ki akarja-e próbálni, vagy sem.

Innen van bevétel, innen van részvény, innen van nyugdíj, az egész fenntartja a gazdaságot, és akárhol nézzük, szerintem a világ nagy részében azért elég komoly iparág az alkoholfogyasztás. Ha azt mondanám, hogy innentől ugye volt alkoholtilalom, amikor elvágták, akkor még inkább megvolt az alkohol. Tehát ha minél inkább tiltasz valamit, annál kevésbé fog működni. Én valahol azt látom egy jó célnak, mi sem csináljuk még ezt egyébként, mert jelenleg nem a túlélésért, nem a meggyökerezésért dolgozunk a márkának, hogy amikor egy alkoholt reklámozunk, akkor tudatosan oda kell figyelni. Szerintem mindenből a mértékletesség az egyébként egy jó példa. Mert ha én reggeltől estig csak csirkemellet eszek, abba is bele lehet halni. Meg ha reggeltől estig csirke rizst eszek, vagy fehérjeporon élek, az sem jó. Az sem jó, ha reggeltől estig csak abból iszol természetesen.

Nem az van, hogy a mai fiatalság kevesebbet szórakozik, csak más eszközöket használ a szórakozásra. Én nem gondolnám, hogy ez egy jó irány, mert az alkohol, ha éppen 10 ezer éve is tudjuk a hatásait, tudunk ellene védekezni, meg az egészségügy fel van arra készülve, hogy mit kell csinálni egy emberrel, aki detoxikálni kell például, de nem kell idáig eljutni, hanem inkább meg kell mutatni, hogy leültök, mondhatok két sört, vagy két cselest, megisszátok, társasoztok egyet. Szerintem ennek nincsen rossz vége. Hogyha ez így meg tud maradni ebben a keretrendszerben.

MB: Szerencsére általában azok az emberek, akik tényleg alkoholisták, azok általában nem prémium termékekkel igyekeznek kielégíteni ezt a fajta függőségüket, hanem jóval olcsóbb és nagyobb alkoholtartalmú termékekkel. Úgyhogy ilyenformán szerencsére mi kvázi drágák vagyunk ahhoz, hogy valaki csak azért írjon ezt, mert hogy ő esetleg alkoholista. Úgyhogy ez még egy könnyebbség, ettől függetlenül nem vagyunk jó fiúk, nem erről van szó. De igazából rossz fiúnak se érezzük magunkat nagyon.

A bánat elfedésére való ivást tinédzser koromban megtapasztaltam. Ez nem egy jó út, ez nem lesz megoldás semmire kvázi. Úgyhogy ha arra oda tud figyelni az ember, hogy az se feltétlenül jó, hogy akkor igen, amikor jó kedve van, mert akkor az lesz, hogy csak azzal lesz jó kedve, de valahogy nem egyfajta megoldást keres, és ne egyfajta mankót keressen benne az ember, ne egy támaszt, mert ez egy csalfa támasz, és ebből semmi jó nem sül ki, hanem inkább az, hogyha tényleg ha arra használja az alkoholt, hogy amikor társaság van, akkor jóval mélyebb és jóval mélyebb beszélgetéseket tudjon folytatn, és a társas kapcsolódásban segítségére legyen.

VD: Zacher Gábornál a száraz november tök jó megfigyelés arra, hogyha nem iszol egy hónapig, akkor nagyon hiányzik-e az érzés. Én alapesetben nem iszok alkoholt, tehát nekem vannak 3-4 hónapok, amikor én abszolút nem. Tudod, azt szokták mondani, hogy aki árulja, az ne fogyassza. Ez a jófajta dealer, ha az mondjuk alkoholt ír elő. De ez például tök jó dolog erre egyébként. Szerintem, hogyha már hiányzik az alkohol, akkor ez egy jó kis lámpa lehet az ember fejében. Nekem is vannak függőségeim, az ember megküzd, mindenkinek megvan, ezt tök jó megtanulni, és egyszer túl van rajta az ember, akkor utána tudja azt, hogy mikortól van az a pont, amikor már nem ő a kontroll. Valahol itt ez tök jó lehetőség arra, hogy megfigyeld magad.

Hol szeretnétek látni magatokat 10 év múlva, és a cselest hol szeretnétek látni így utolsó kérdésként?

MB: Itt válik el kettőnk válasza. Dávid jóval ambiciózusabb, mint én. öt évet tudnék mondani. Öt év múlva, hogyha milliárdos árbevételt elérünk, annak örülnék. Én nagyjából itt, meg egy-két komolyabb külföldi piacon jelen lenni.

VD: Egészen már így a középiskola után, egyetem elejétől fogva egy termékorientált vállalkozó akarok lenni, kvázi egy termékgazda. Szerintem van még bennünk a Bálinttal egyébként most a saját magunk, aztán a Cselessel is. Van még bennünk egyébként szerintem olyan dolog, amivel mondjuk nem itatjuk az embereket, hanem majd jobbá tesszük az életüket. Most megtanuljuk, hogy kell eladni dolgokat, eddig megtanultuk az életünkben, hogy kell megtervezni dolgokat, meg hogy kell legyártani dolgokat, és megtanuljuk, hogy kell felépíteni egy személyiséget egy termék mögé, és ha teljes lesz a kép, a ké, egyre alakul.

Nekem az a végcélom kvázi, hogy azt a tudást, ami felhalmozódik a következő 10-20 évben, azt akár egy óra is tudjam használni, és egy olyan dolgot adjak az embereknek. Én szeretnék nyomot hagyni, ez egy komolyabb ambíció már egész középiskolában, ez érdekes bevillanás volt nekem. Úgyhogy személyes szinten ez a végcél, hogy valami jót tudjak úgy létrehozni, kitalálni és eladni az embereknek, hogy segítsen nekik, segítsen rajtuk. A Cselesnél meg öt év múlva azért jó lenne tényleg az az egymilliárdos árbevétel, egy jó eredményszázalékkal, mert könnyű egymilliárdos árbevételt csinálni, hogyha 0,2 százalék a zsebedben marad, hanem tényleg egy 15-20 százalékos eredménye, az tök király lenne, és terjeszkedni.

Úgy, hogy nagyobb társadalmi felelősséget vállalok.

VD: Mindenki tudja, az, hogy a természet, a környezetünk kicsit bajban van. Én olyan dolgot képzeltem el, amikor azt mondtam, hogy jobbá tenni az emberek életét, hogy például ezen. De aztán tíz év múlva más problémáink lesznek. A lényeg, hogy az én végcélom egy olyan dolog, ami jobbá teszi az emberek életét, mert jobb kedvük lesz. De hogy van ennél sokkal... például, ha megtalálnám a rák ellenszerét. Most egy nagyon durva dolgot mondok. Nem vagyok orvos, úgyhogy nem fogom megtalálni, de ilyen jellegű elképzelések vannak ebben az esetben, nem a Cseles rossz, csak nem biztos, hogy attól jól fogod magad érezni. Attól még, hogy te nem érzed jól magad, lehet jobb az életed. Például, ha az édesapád céljaid elérésére ösztökél, az kellemetlen, de jobb lesz az életed, attól függetlenül, hogy nem érzed jól magad közben.

(Borítókép forrása: sobors.hu/gasztro/cseles-felnott-szorp/)