Szorongás. Ez az egyetlen szó, ami megfelelően írja le azt az érzést, ami Szimler Bálint filmje, a Fekete Pont című alkotás közben kapja el az embert. Ugyanis a film olyan tűpontos módon, egyszerű, de mégis lélekbe hatoló eszközökkel tartja fenn a nézőközönség figyelmét, amelyre nagyon kevés magyar filmalkotás képes. Ehhez pedig csupán egyetlen egy dolgot használ: A valóságot.
Annak érdekében, hogy ezt lehető legszélesebb körben legyen képes megtenni, a történet meglehetősen egyszerű és könnyen követhető. A főszereplőpárosunk egyik tagja, Palkó (Paul Mátis), Berlinben kezdte meg az általános iskoláját, édesanyja azonban Magyarországon kívánt dolgozni, így pedig fia egy meglehetősen rossz állapotú, elhanyagolt iskolába kerül, ahol mind a tanárok nyugdíjig tartó ideje és lelki ereje is fogyatkozik.
(Forrás: Mozinet)
A film három rendkívül okos technikát használ ahhoz, hogy a feszültség érzését végig fenntartsa néző számára: Először Palkó, egy kívülálló szemszögéből tárja szemünk elé a magyar állami közoktatás omladozó világát, ezt pedig az operatőri munka is érzékelteti: Palkó körül számtalanszor közeli, klausztrofób légkört teremt, amely remekül megmutatja számunkra elszigeteltségét és magára hagyottságát.
Fontos pont, hogy a diák lelki vívódása során csupán egyetlen egy szereplő hiányzik: Az anya. Nem tud és nem is képes beavatkozni az események sorába, mivel nem egyes tanárok magatartása jelenik meg a film által bemutatott probléma okaként, hanem egy olyan rendszer rothadtsága, amiben mindenki ellenséget képez a másik emberből. Palkó egyre fokozódó és fokozódó csendessége pedig szemléletesen és velőtrázóan mutatja be számunkra az egyedüllét egy olyan fokát, amit csak egy anyja és országa által magára hagyott gyermek képes megélni.
Viszont mit is él meg ez a fiú?
A film legnagyobb erőssége, hogy mindent, amit mi is megéltünk, vagy megélhettünk volna. Szimler Bálint nem szándékozik nekünk megoldást adni a problémákra, inkább egy korképet jelenít meg szemünk előtt, amit minden köntörfalazás és ferdítés nélkül, egy történetbe sűrítve mutat be. Palkó átéli azt amikor egy tanár nem találja rendszerbe illőnek, és a felelés során mindig képes olyan kérdezni, amit nem fog tudni megválaszolni, találkozik az agresszív testneveléstanárral, aki élete megoldatlan gondjait egy átlagtól eltérő gyereken vezeti le a felesleges plusz körök lefuttatásával tesiórán, és az évnyitók rituáléjával ahol egy gyerek nyugodtan elájulhat, a Himnuszt és a Szózatot el kell énekelni, mert hát magyarok vagyunk, tessék tisztelni a hazát. Ezek után pedig szembesül az osztálytársai kiközösítésével is, akik egy idő után nem tudnak megértően viszonyulni Palkó viselkedéséhez.
„Azt hiszed te vagy a világ közepe? Te mindent megengedhetsz magadnak? Ennél könnyebbet már nehezen lehet kérdezni. Edd meg az ebédet mert anyukád kifizette! Hol jöttél be? A kijáraton? Menj ki és gyere be újra, rend a lelke mindennek!”
Az ilyen mondatok kavalkádja mérgezni meg a kisfiú lelkét, amiket a film nem tömegesen használ fel, hanem lassú, tömör és húsbavágó pillanatokat kreál velük, amiktől a néző visszaképzeli magát gyerekkori állapotába, Palkó pedig végleg elveszti minden jellegű lelkesedését, elutasítva az utolsó jótevője, egy kedves kislány baráti közeledését is.
A film másik pólusát ezzel szemben a katedra másik oldala adja, a tanári kar legfiatalabb tanárnőjének és Palkó osztályfőnökének, Juci (Mészöly Anna) képén keresztül. Lelkes, és reformer tanárként indul, aki még hisz abban, hogy ebben a rendszerben lehetőség van a változásra, azonban egyre több fronton érik olyan megrázkódtatások, amik végül minden idealizmusát lerombolják.
(Forrás:Mozinet)
Fiatal osztályfőnökként szembesül a kollégái passzív agressziójával, a kiégéssel és közömbösséggel, ami a teljes tanárit uralja. Ezt követően pont az idősebb kollégái akadályozzák azokat a törekvéseit, hogy a gyerekek szeretetére építése tantárgyait, hogy a gyerekek élvezzék az órát.
A film ezt követően szembesít minket a szülői agresszióval és kicsinyességgel is, ami merően indokolatlan esetben is képes a tanárnő kiszolgáltatott helyzetével való visszaélésre, elégedetlensége miatt burkoltan már szinte azonnal a tankerület közbeavatkozásával fenyegetőzik, Juci pedig olyan nyomásnak van kitéve ezáltal, amit eddig soha nem tapasztalt.
A nőben rejlő érzelmek feltörését a film mesterien tálalja: amikor ez a világ már egy fegyelmi eljárással ki akarja tagadni a jövevény fiút- azt a fiút, akivel Juci is rokonléleknek érzi magát magányában- senkit nem érdekel ellenvetése, az eddig elfojtott igazság senkit nem érdekel.
Így egyértelműen kijelenthető: A Fekete Pont nem egy kellemes, de annál inkább megragadó és érzelmes film, ami csak és kizárólag annyit mutat be, amiben élünk: A jó- és rosszindulatú tanárokat, a rothadó iskolát, az érzéketlen tankerületet, és a gyerekek saját kis háborúját, amit magukban és környezetük ellen vívnak,
(Borítókép forrása: Filmtett)
