Az elhúzódó orosz-ukrán háború kilátásairól és a két fél jelenlegi helyzetéről beszélgettünk december 2-án Bendarzsevszkij Antonnal az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatójával a Platform Kulturális Központ és a JÖSz Intézet közös rendezvényén. 
Mi a háború jelenlegi állása? Jelenleg az orosz hadsereg tud jobban előrenyomulni, bár jelentős területi változások nem történtek. Például 2022 végére az orosz hadsereg Donyeck megye 57%-át tartotta kézben, amit két év alatt 65%-ra növelt. Mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett el, a becslések szerint oldalanként 100-150 ezer halott és további 400 ezer sebesült esett áldozatául a háborúnak. Ukrajna jelenleg birtokol mintegy ezer négyzetkilométernyi orosz területet a Kurszk környéki régióban, amelyet minden bizonnyal tárgyalási alapnak próbál megtartani az érdemi párbeszéd megkezdéséig. Lassú felőrlő műveletek vannak kisebb területmozgásokkal és nagy veszteségekkel.
Mi okozhatta a harkivi és herszoni ellentámadás kezdeti sikerességét?
Az orosz logisztika gyengesége. A nyugati fegyverek itt kevésbé játszottak szerepet, ugyanis támadó fegyvereket egészen 2023 elejéig nem küldtek, elsősorban védelmet szolgáló eszközöket, páncéltörő eszközöket, légvédelmi technikát kaptak az ukránok, csak márciusban érkeztek meg az első német Leopard harckocsik, tehát Ukrajnát az ellentámadás során elkönyvelt sikerekben a háború előtt felhalmozott készlet támogatta. A sikerek kulcsa abban állt, hogy Oroszországnak egy nagyon hosszú logisztikai vonalat kellett fenntartania, 2022 februárjában a támadás 4-5 helyről indult egy több, mint 1000-1400 kilométeres frontvonalat kellett volna fenntartani. Vélhetően gyors előretörésre, és csekély ellenállásra számítottak, összehangolt ellentámadásra nem. Ez október-november környékén megváltozott, amikor elkezdték kiépíteni a Szurovikin-vonalat, amely harckocsiakadályokból, lövészárkokból és elaknásított területekből álltak, amely hozzájárult a 2023-as ukrán ellentámadás sikertelenségéhez is.
Milyen hatásuk volt az Oroszországra rótt szankcióknak?
Az EU és Oroszország közötti függőség alapja a versenyképességet elősegítő olcsó orosz energiahordozók kereskedelme volt, a két fél összekötöttségük okán ellenérdekelt volt abban, hogy megtámadja a másikat. Ebből fakad az, hogy Ukrajna megtámadását követően Oroszország ellen szankciókkal léptek fel, azzal a feltételezéssel, hogy ennek az oroszok számára beláthatatlan következményei lesznek.
A nyugati döntéshozók várakozásai azonban nem váltak be, a 14. szankciós csomag elfogadása után sem omlott össze az orosz gazdaság.
Ennek az az oka, hogy 2008-óta ráálltak egy katonai modernizációs pályára, és azóta jelentős tartalékokat halmoztak fel, pénzügyi tartaléka eléri a 600 milliárd dollárt, melynek fele be lett fagyasztva, mindemellett azonban függetlenítették az orosz internetet és pénzügyi rendszert, így ilyen szempontból már nincsenek kiszolgáltatva a nyugatnak. A másik ok pedig a globális gazdaság. A Kanadai Nemzeti Bank modelljei alapján, ha egy ország nem vesz részt a szankciós folyamatokban, nem csatlakozik semelyik oldalhoz sem, az csak profitálhat a jelenségből, például India, Kína, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek amennyiben közvetítőként tudnak fellépni a két fél között. Ha India és Kína 25-30%-os leárazással, diszkont áron kaphatja meg az orosz energiahordozókat, abból versenyképesebbé tudja tenni a saját gazdaságát.
Mekkora realitása van a béketárgyalásoknak?
Azt gondolom, hogy egyre inkább van realitása. Mivel a felek tartalékai, gazdasági és élőerejük kimerülőben van egyre sürgetőbbé válhat a kérdés, azonban Oroszországnak nagyobb mozgástere van, képes akár politikailag kockázatos részleges vagy teljes mozgósításhoz folyamodni végső esetben. Ukrán szempontból az 1991-es állapot visszaállítása volt irányadó, aminél reálisabb cél volt a 2022 előtti, Krím nélküli állapot elérése, amely a háború elhúzódásával egyre nehezebb lesz.
Elsősorban Oroszország igényén múlik az, hogy mikor ül tárgyalóasztalhoz.
A megállapodás területi vonatkozását az is nehezíti, hogy a megszállt területek jelentős részén a lakosság vagy kicserélődött, vagy elvándorolt, az ott található infrastruktúrát, gyárakat, eszközállományt pedig vagy a háború semmisítette meg, vagy egyszerűen ellopták. Kevés a realitása annak, hogy a reintegrálandó kisebb elnéptelenedett települések helyreállításra kerülnek, Ukrajna valószínűleg hajlandó lenne lemondani ezekről a területekről, kedvezőbb garanciális feltételek függvényében.
A legutóbbi béketárgyalások során az ukrán fél, elsősorban brit és amerikai nemeztközi biztonsági garanciát szorgalmazott, Oroszország ezzel kapcsolatban vétójogot kívánt magának, amely így kiüresítette annak lényegét.
A beszélgetésről készült felvétel hamarosan elérhető lesz a Platform Youtube csatornáján is>
A beszélgetés a háború 2024. december 2-ig tartó időszakát elemzi.
