Gondolhatnánk: a népességnövekedés arányos. Ugyanannyi a felnőtt, mint a gyerek, az idős, mint a fiatal, ám ez koránt sincs így: míg a népesség tényleg nő, mindenhonnan azt hallani, hogy a gyermekszületések száma csökken.
Globális világunkban összetett, komplex kihívás a demográfia.
A demográfiai változások globális társadalmi, gazdasági és politikai kihívásainak meghatározó tényezői közé tartoznak. A túlnépesedés számos országban komoly feszültségeket okoz, mivel a rendelkezésre álló természeti erőforrások, mint például a víz, az élelem és a nyersanyagok, szűkössé válnak. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliség növekedése és a versengés a megélhetési lehetőségekért konfliktusokat robbanthat ki, amely migrációs hullámokhoz vezethet. Az elöregedő társadalmak további nehézségeket hoznak a fejlett országok számára: a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mivel a dolgozó lakosság aránya csökken, míg a nyugdíjasok száma növekszik, a születési ráta azonban zuhan.
Ez munkaerőhiányhoz vezet, és egyre több országban válik szükségessé a munkaerőimport, hogy fenntarthatóvá tegyék a gazdasági növekedést és az ellátórendszerek működését.
Míg a fejlődő országokban a gyermekszületési ráta meglehetősen magas, általában a modern nyugat az elöregedő társadalom problémakörével küzd.
Az előbbi országokban ugyanis a születésszabályozás nem rendelkezik azokkal az egészségügyi és az oktatásból fakadó visszaszorító eszközökkel, amelyekkel az egy nőre jutó gyermekek száma alacsonyabb lehetne. Ezzel párhuzamosan az- euro-atlanti térség, Ausztrália és Ázsia egyes országai, ld. Japán, fomentálják a gyermekszületést, és a legtöbb ilyen államban családbarát politikai közeggel találkozhat az átlagpolgár, azonban az eredmény mintha elmaradna: az öregek száma nő, de a gyermekvállalási hajlandóság egyre csökken.
(forrás: https://parade.com/1370373/jessicasager/how-many-people-are-in-the-world-global-population/)
A klímaváltozás is befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot.
Az egyik legfőbb tényező a növekvő aggodalom a jövőbeli életkörülmények miatt: sokakat aggaszt, hogy a klímaváltozás következtében a jövő generációinak nehezebb és bizonytalanabb életet kell majd élniük.
Emellett a gazdasági és társadalmi instabilitás, amelyet a szélsőséges időjárási események, élelmiszerhiány és a természeti katasztrófák okozhatnak, szintén hozzájárulhat a döntéshez, az ilyen kihívások ugyanis növelik a megélhetési költségeket, és csökkenthetik az emberek szubjektív biztonságpercepcióját. A környezettudatosság és a fenntarthatósági szempontok is közrejátszanak: sokan gondolják úgy, hogy a világ túlnépesedése és az emberi tevékenységek által okozott környezeti károk csökkentése érdekében optimálisabb, ha kevesebb gyermeket vállalnak, vagy egyáltalán nem alapítanak családot. Mindennek fényében pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a Nyugat nem tervez nagycsaláddal.
Mi történik akkor az elöregedő társadalmakkal?
Az elöregedő társadalmak hosszú távú hatásai komoly kihívásokat jelentenek a modern államok számára: a korosodó népesség jelenléte lassítja a gazdasági növekedést, átalakítja a munkaerőpiacot és a nyugdíjrendszereket, illetve megterheli az egészségügyi és szociális ellátórendszereket. A negatív hatások csökkentéséhez szükség van integrált, preventív intézkedésekre: az egészséges életmód támogatása és a közösségi egészségügyi szolgáltatások fejlesztése késleltetheti az egészségromlást. A munkaerőpiac rugalmas alkalmazkodása – rugalmas munka- és nyugdíjprogramokkal – lehetővé teszi az idősek aktív szerepvállalását. Technológiai megoldások, mint az okosotthonok és a távoli monitorozás, segíthetik az idősek önállóságát. A társadalmi szemléletformálás és az aktív idősödés hangsúlyozása hozzájárulhat az idősebb generációk értékteremtő szerepéhez. Az elöregedési folyamat visszafordítása közvetlenül nehéz, de a családtámogatási rendszerek és a bevándorlási programok segíthetik a fiatalabb népességarány fenntartását. A nyugdíjrendszer reformja szükséges a fenntartható időskori ellátások biztosításához, hogy csökkentsék a fiatalabb generációk terheit, ezzel egy stabilabb társadalmi rendszer jön létre.
A társadalmi változások nem kizárólag saját dimenziójukban relevánsak: biztonsági kihívást is generálhatnak.
A modern világ demográfiai és környezeti kihívásai egyre összetettebbé és szorosabbá válnak, így elengedhetetlenné válik a globális problémák komplex összefonódásának megértése. A biztonsági tanulmányok területe folyamatosan bővül, magába foglalva a túlnépesedést, az édesvízszűkösséget, az energiaválságot, a klímaváltozást és a környezetpusztítást. E tényezők közötti kapcsolatok megértése alapvető fontosságú: sok esetben nehezen azonosíthatók a konfliktusok valódi kiváltó okai. A fejlett országok demográfiai átalakulása, amely az ipari forradalom és a jóléti rendszerek kialakulásának következménye, jelentős hatással bír a társadalomra. A gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és az élettartam növekedése a nyugdíjasok arányának emelkedését eredményezi, ami terheket ró az állami ellátórendszerekre. A fejlődő országok népességrobbanása a külső segítség, például az egészségügyi ellátás hatására következik be, miközben a gyenge oktatási és egészségügyi rendszerek belső konfliktusokat generálnak. A fejlett országok munkaerőhiányának pótlására irányuló bevándorlás egyre elterjedtebb, de társadalmi polarizációt és biztonsági kockázatokat is okozhat. E kihívások globális, átfogó és integrált megközelítést igényelnek, amely figyelembe veszi a regionális eltéréseket és a társadalmi-gazdasági tényezők kölcsönhatásait. Az ilyen összetett problémák kezelése érdekében elengedhetetlen a nemzetközi közösség együttműködése, hogy olyan megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek figyelembe veszik a demográfiai és környezeti változások által generált kölcsönös függőségeket. (Gazdag Ferenc – Remek Éva. 2018. A biztonsági tanulmányok alapjai. Budapest: Dialóg Campus Kiadó. 96-101.)
A cím kérdésére a válasz tehát az, hogy valójában csak a jóléti társadalmakban születik kevesebb gyermek, a fejlődő országok pedig ennek ellentettjének, a népességrobbanásnak a negatív hatásaival küzdenek.
Összességében elmondható, hogy a népességrobbanás paradoxona: míg a fejlődő országokban a gyermekszületési ráta folyamatosan magas, a modern nyugati társadalmakban drasztikus csökkenést tapasztalunk. Ez a jelenség a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők összetett hálózatának következménye, ahol a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és a népesség elöregedése egyaránt kihívások elé állítja a jóléti államokat. Mindezek mellett a klímaváltozás és a gazdasági instabilitás fokozza az emberek aggodalmát a jövőbeli életkörülmények miatt: sokan úgy érzik, hogy a gyermekvállalás kockázatos döntés. A demográfiai változások globális szinten összetett összefüggéseket alkotnak, ahol a fejlett és fejlődő országok eltérő helyzetben vannak, így a népességrobbanás hatásai, illetve a gyermekszületési hajlandóság csökkenése komoly társadalmi és politikai kihívásokhoz vezet.
(Borítókép forrása: https://greenfo.hu/hir/a-nepessegrobbanas-a-titokban-tartott-katasztrofa/)
