Szingapúr területe kisebb, mint New York City-é, mégis jelenleg Ázsia leggazdagabb országa. A dél-kelet ázsiai ország a világ ötödik legmagasabb egy főre jutó GDP-jével rendelkezik, amely meghaladja az Egyesült Királyság, az USA, Franciaország és más fejlett országok GDP-jét.
Az elmúlt hatvan évben Szingapúr egy gyarmati kereskedelmi kikötőből világszerte irigyelt, nyüzsgő pénzügyi központtá vált, példaként állítva minden olyan ország elé, amely robusztus, csúcstechnológiát alkalmazó gazdaságot szeretne létrehozni. A lenyűgöző gazdagsági prosperitás a függetlenség elnyerése óta hatalmon lévő párt több évtizedes tervezésének eredménye.
Kép forrása: The Economist
Mi Szingapúr sikerének receptje? És mivel 20 év után új miniszterelnöke van az országnak, vajon képes lesz-e továbbra is fejlődni?
Li Kuang-jao stratégiája
Amikor Szingapúr 1965-ben függetlenné vált, az első miniszterelnök, Li Kuang-jao és más alapító vezetők felismerték, hogy Szingapúrnak fejlődésének van egy hatalmas gazdasági akadálya: nincsenek természeti erőforrásai. Tehát, ha exportvezérelt gazdaságot akarnak kialakítani és külföldi tőkét akarnak bevonzani, akkor a feldolgozóiparba érdemes fektetni.
Szingapúr elhelyezkedése ebben előnyt jelentett: hozzáféréssel rendelkezik a Malakkai-szoroshoz, az Indiai-óceánhoz és a Dél-kínai-tengerhez, ami kulcsfontosságú hajózási csomóponttá teszi az országot. Így Szingapúr dinamikus fejlődésnek indult, eleinte a munkaigényes iparra összpontosítva, hogy csökkentsék a magas munkanélküliséget.
Kép forrása: Linkedin
A miniszterelnök azonban a feldolgozóiparra mindig is csak ugródeszkaként tekintett. Ő fektette le az alapokat, ami egy szilárd pénzügyi és jogi rendszerhez, tartós és rugalmas kormányzathoz, hatékony tömegközlekedési rendszerhez és világszínvonalú egészségügyi infrastruktúrához vezetett.
Pénzügyi átalakulás
Az 1980-as években Li elkezdte lerakni az alapjait Szingapúr legnagyobb vagyonforrásának, a pénzügyi szektornak. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság példáját követve liberalizálták a pénzügyi szolgáltatási ágazatot, enyhébb szabályozást vezettek be. Ennek a megközelítésnek az öröksége ma is jól látható: 4200 multinacionális vállalatnak van az országban regionális központja. Ennek egyik fő oka az alacsony adók. Szingapúrban a társasági adó mértéke mindössze 17%, és bizonyos tevékenységek esetében 13,5% vagy még alacsonyabb is lehet.
Kép forrása: Roots.og
Ez annak is köszönhető, hogy Li utódja, Goh Chok Tong továbbra is a globális nagyvállalatok Szingapúrba csábítására törekedett. Szingapúr a hangsúlyt a tudásalapú gazdaságra helyezte át, amely jobban támaszkodik a kreativitásra és a szingapúri vállalkozók növekedésére. 2004-ben Lee Hsien Loong, Li Kuang-jao legidősebb fia vette át a miniszterelnökséget. Felismerte, hogy a vállalkozások és a gazdagság áramlásának megtartása érdekében még vonzóbbá kell tenni az országot.
Szabadidő és szórakozás
Kiváló elhelyezkedésének köszönhetően Szingapúr önmagában is úticéllá vált. Ez volt Szingapúr sikerének kulcsa. Az 1970-es években ambiciózus területrendezési projektekbe vágtak bele, az évek során nem csak irodákkal és lakóházakkal, hanem szórakoztató központokat hozva létre, megváltoztatva ezzel a város látképét.
Az egyik példa erre az F1 éjszakai versenyek bevezetése volt. A kormány támogatta a kaszinók és integrált üdülőhelyek létrehozását, ahogyan Szingapúrban nevezik őket. Az időzítés pedig kifogástalan volt, mivel a kínai és az indiai gazdaság fellendülőben van, a két másfél milliárdos ország közötti kereskedelmi útvonal közepén. Szingapúr ideális helyen van ahhoz, hogy vonzza a régió ultragazdagjait, akik élvezhetik a kaszinókat és az éjszakai életet, és biztonságban tudhatják a pénzüket. Az eredmény: a Szingapúrban kezelt vagyon teljes értéke a Lee Hsien Loong 2004-es hivatali idejének kezdetén 420 milliárd dollárról 2022-re 3600 milliárd dollárra emelkedett.
Szingapúr kihívásai
Miközben Szingapúr gazdasági sikereket könyvelhetett el, egyre többen kritizálják az ország autoriter vezetését a polgári szabadságjogok és a média korlátozása miatt.
Sajtószabadság
Li Kuang-jao kormányzásának egyik legfőbb kritikája az volt, hogy Szingapúrban a félniük kellett a kormány kritikusainak. Tüntetni mind a mai napig tilos a kormány politikájával szemben az országban. A kormány viszont tudatában van annak, hogy Szingapúr lakossága változik. Sokkal sokszínűbbé vált. Ezáltal sokkal erősebb is lett a demokrácia iránti igény. Ugyanakkor Szingapúrnak versenyképesnek kell maradnia, mivel más országok tanulnak a növekedési modelljéből. Továbbá az országot az egyenlítőn való elhelyezkedéséből kifolyólag a klímaváltozás veszélyei egyre jobban fenyegetik.
Kép forrása: The Diplomat
Vezetőváltás
Ez az a Szingapúr, amelyet Lawrence Wong az ország új miniszterelnökeként 2024-ben megörökölt. Wong, aki állami bérlakásokban nőtt fel, dicséretet érdemelt az ország COVID-19-re adott válaszlépéseivel kapcsolatos vezetői tevékenységéért. Úgy tekintik, mint aki inkább a közemberek embere és nem az elitből jött.
Bár továbbra is az ő általa vezetett Népi Akciópárt alkotja a kormányt, népszerűségük folyamatosan csökken. Az elkövetkező években sokkal intenzívebb lesz a politizálás, mint korábban bármikor.
A gazdagság felhalmozódása maga is problémákat hozott magával. A lakásárak megemelkedtek. A megélhetési költségek emelkedtek. Szingapúr növekedési modelljének része volt a külföldi munkaerő vonzása. A túl sok külföldi munkavállaló beáramlása azonban aggodalmat kelt a polgárokban, hogy a külföldiek túl sok munkahelyet vesznek el.
Ha csak a számokat nézzük, az egyenlőtlenség csökkent, de a lakosok egy része nem így érzi. Az ország gyorsan öregedő lakossága szintén nyomást gyakorol a munkaerő növekedésére és a kormányzati kiadásokra. Wong feladata tehát az elégedetlenség kezelése vagy Szingapúr technológiai központtá való további fejlődésének irányítása, hogy fenntartsa a városállam nehezen megszerzett sikerét.
