Az Isztria-félsziget keleti csücskében fekvő Fiume már a római korban lakott terület volt. Az adriai kikötőváros földrajzi elhelyezkedése miatt vált fontos kereskedelmi központtá, de kedvező fekvése önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a térség legérdekesebb városa címet kiérdemelje. Fiumét fordulatos történelme és évszázadokon keresztül élvezett megkülönböztetett szerepe teszi ennyire izgalmassá.
A város az ókorban és a középkorban az Adria partján fekvő kikötővárosok többségéhez hasonlóan fejlődött. A dalmát kikötők mellett Fiume is jelentős áruforgalommal rendelkezett és már a 13-14. századtól a német területekre érkező és onnan exportált termékek fontos fuvarozási központja volt. A Velence és Genova közti rivalizálás Fiumét sem hagyta érintetlenül, a várost többször ostrom alá vették, lerombolták. A török hódítás előtti évszázadokban a Magyar Királyság laza függésében állt és viszonylag széles körű önrendelkezési jogokat élvezett, de a török kiűzése után a Magyar Királysággal együtt a Habsburg Birodalom része lett, ami erősebb központi felügyeletet hozott. III. Károly 1719-ben újra szabad kikötővé nyilvánította, ami a fejlődés újabb lendületét indította el Fiumében.
Fiume 18. századi ábrázolása
Forrás: mek.oszk.hu
A város közigazgatása a 18. századtól vált igazán izgalmassá. 1776-ban a Habsburg adminisztráció a Szent Korona országaként nyilvántartott Horvátországhoz rendelte, de alig három évvel később, 1779-ben önálló státuszt kapott és közvetlenül Magyarország része lett. A döntés Mária Terézia rendelete alapján szavatolta az államalapítás idejétől Magyarország részeként jegyzett város identitását, egyúttal más isztriai városok Horvátországhoz tartozását is biztosította.
Mivel a Magyar Királyság legnagyobb és legjelentősebb kikötővárosa Fiume lett, a város infrastruktúrájának és kikötőjének fejlesztése a 19. századtól nemzeti ügy lett. Először a Károlyvárossal való közúti összeköttetés, majd a 19. század második felében a vasúti kapcsolat is létrejött. A 19. századra a dinamikus polgárosodás volt jellemző: színházakat, iskolákat, hoteleket és kávéházakat nyitottak szerte a városban. A napóleoni háborúk idején öt évre az Illír tartományok része lett, de a reformkor idején ismét magyar fennhatóság alá került. Az 1848-as forradalmat követő turbulens időszakban a császári udvar által felkért Jellasics bán magyarországi hadjárata előtt Fiumét is elfoglalta és Magyarországhoz csak a horvát-magyar kiegyezés keretében (az osztrák-magyar kiegyezést követő évben) tért vissza 1868-ban, mint Corpus separatorum, vagyis közvetlen szárazföldi kapcsolattal nem rendelkező országrész. A kiegyezésnek viszont ára volt: Szerém, Verőce és Pozsega vármegyék végleg Horvátországhoz keültek.
Fiume aranykora a kiegyezés utáni bő fél évszázadra esett. Az immár gőzhajókkal tömött teherkikötő hatalmas tömegekben szállította és fogadta a Monarchia – elsősorban a Magyar Királyság – áruit. A kereskedelem meglepő módon nem csupán a szomszédos államokkal volt intenzív, Olaszország és a Török Birodalom mellett nyugat-európai, afrikai és dél-amerikai partnerekkel is kereskedtek a magyar vállalatok. A 19. században fénykorát élő magyar mezőgazdaság termékei, így a malomipar által exportra termelt liszt Fiuméből kihajózva találta meg vevőit a tengeren túl. A szállítmányozást 1873-bana Budapest-Fiume vasútvonal átadása is segítette, mely hiánypótló beruházás volt, hiszen Fiume nagy riválisa, az osztrák kézben lévő Trieszt már bő tizenöt évvel azelőtt elérhető volt vasúttal Bécsből.
Fiume ma is átszállás nélkül elérhető Budapestről
Forrás: mavcsoport.hu
Fiume közigazgatási rendszere Budapest helyzetére hasonlított, de nem teljesen. Míg Budapest Pest-Solt-Pilis-Kiskun vármegyén belül helyezkedett el, de nem volt annak része, addig Fiumét Modrus-Fiume vármegye határolta, mely Horvátországhoz tartozott. A magyar állam a kiegyezés után iparfejlesztési és infrastrukturális beruházásokkal támogatta a várost, négy évtized leforgása alatt 55 millió koronát folyósítva. 1905-ben az egyre feszültebbé váló nemzetközi környezetben a Ganz hadihajó gyárat nyitott a városban, melyben az első világháború végéig több, mint 60 hadihajót, köztük a Szent Istvánt - gyártottak.
Az első világháborúban Fiume kereskedelme leállt. A háborút lezáró békeszerződés a létrejövő délszláv államnak ítélte, de egy D’Annunzio nevű olasz költő vezette olasz szabadcsapat 1919-ben független várossá nyilvánította. Az olasz hadsereg 1921-ben bevonult a városba és népszavazást rendeztek, melynek keretében a terület önállóságát biztosították. 1924. után Olaszországé lett a város, 1934-től magyar szabadkikötő is létesült. A második világháborút követően Jugoszláviának ítélték Fiumét, mely az ország felbomlása után Rijeka néven Horvátországé lett.
Fiume címere
Forrás: rijeka
A fiumei belváros monarchiabeli építészete és a falakon látható magyar nyelvű emléktáblák mellett azonban a 21. században is fontos kötődése van a városnak Magyarországhoz, hiszen magyar nyaralók ezrei érkeznek minden évben Fiumébe, vagy a város környékén található üdülőtelepülésekre.
