Az elmúlt években Argentína a világ figyelmének középpontjába került radikális politikai fordulata miatt. A 2023-as választásokon győztes Javier Gerardo Milei, akit sokan csak „láncfűrészes elnöknek” neveznek, győzedelmeskedett, és még a világ leggazdagabb embereinek egyike, a Trump kormányban kulcsszerepet betöltő Elon Musk is a példaképének tekinti.
Populista politikai stílusa és radikális reformjai az ország évtizedek óta tartó pénzügyi problémáinak megoldását célozzák, bár hatásaik még nem teljesen egyértelműek. Milei első éve az állami költségvetés csökkentéséről, a dollárosítás tervéről és a gazdasági hatékonyság megteremtéséről szólt, miközben jelentős társadalmi áldozatokat követelt.
Argentína évtizedek óta küzd gazdasági problémákkal. Az ország folyamatosan pénzügyi kríziseket él át, amelyeket gyakran az IMF és más nemzetközi hitelezők mentőövei enyhítettek – egyelőre csak rövid távon. Az ország gazdaságának hullámvasút-szerű történetét az elmúlt 50 évben négy jelentős GDP-zuhanás jellemezte, amelyek után mindig következett némi fellendülés, ám ezek soha nem tartottak sokáig.
Argentína GDP-ingadozása. Kép forrása https://www.youtube.com/watch?v=VX7rws4lPg8&t=615s&pp=ygUTZWNvbm9taWNzIGV4cGxhaW5lZA%3D%3D
A választásokon győztes kormányok rendre megpróbálták betartani ígéreteiket, amelyek azonban újabb és újabb hitelek felvételéhez vezettek. Ezeket a kölcsönöket azonban az ország gyenge gazdasági teljesítménye sosem volt képes fedezni, miközben világos tervek sem születtek a visszafizetésükre. Az eredmény? Egy olyan spirál, amelyben Argentína elvesztette versenyképességét a globális piacon, miközben a nem hatékony kormányzat próbálta fenntartani az ország fényűző imázsát. Ez a fenntarthatatlan modell elriasztotta a külföldi befektetőket, és az argentin peso folyamatos leértékelődéséhez vezetett.
Javier Milei kampánya gyökeresen szakított az addigi politikai hagyományokkal. Üzenete egyszerű, de brutális volt: Argentína már nem élhet úgy, mint egy fejlett, gazdag ország. Az országnak el kell fogadnia, hogy valódi gazdasági teljesítményéhez méltóan kell élnie, megszorításokkal és áldozatokkal. Milei szerint a generációkon átívelő gazdasági „rothadást” csak radikális reformokkal lehet felszámolni, és új alapokra kell helyezni az ország működését.
Ennek érdekében Milei radikális megszorításokat és privatizációt hirdetett meg, amelyeket az argentin választók nagy része elfogadott, még ha fájdalmasnak is tűntek. Az emberek egyre inkább úgy vélték, hogy ezek az áldozatok szükségesek ahhoz, hogy az ország kilábaljon évtizedes gazdasági válságából.
Hivatalának első évében Milei az argentin államigazgatás jelentős átalakításába kezdett. Az egyik legfontosabb lépése a minisztériumok számának 18-ról 9-re való csökkentése volt, amivel jelentős költségmegtakarítást ért el. A közszolgáltatások privatizációját is előmozdította, miközben az állami kiadások és támogatások drasztikus csökkentése mellett érvelt.
A reformok eredményeként az adóbevételek növekedtek, az infláció csökkenni kezdett, és az ország gazdasági teljesítménye is stabilizálódni látszik. Azonban ezek a változások jelentős terheket róttak az átlagemberekre: az energiaárak (víz, villany, gáz) emelkedtek, számos állami dolgozó elvesztette állását, és az élelmiszerek is drágábbak lettek.
Milei egyik legnagyobb gazdaságpolitikai vállalása az argentin peso megszüntetése és az amerikai dollár bevezetése lesz. Ez a lépés jelentős mértékben csökkentené Argentína gazdaságpolitikára gyakorolt befolyását, hiszen a valuta irányítása gyakorlatilag az Egyesült Államokra hárulna. A dollárosítás azonban vonzóbbá teheti az országot a nemzetközi befektetők számára, mivel megszünteti a peso instabilitását.
A problémát azonban az okozza, hogy Argentína jelenleg nem rendelkezik elegendő dollárral a dollárosítás végrehajtásához. Az elmúlt években az ország minden rendelkezésre álló amerikai dollárját hitelek törlesztésére fordította. Bár az elmúlt időszakban jelentős külkereskedelmi többletet értek el, a dollárosítás végrehajtásához még mindig stabilizálni kell a peso árfolyamát.
Bár Milei reformjai jelentős terheket rónak az argentin lakosságra, a közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége még mindig támogatja az elnököt. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi fájdalmas megszorítások hosszú távon megérik, ha ezek révén az ország végre kilábalhat a gazdasági válságból.
Milei nemcsak radikális gazdasági programjával, hanem megosztó személyiségével is kitűnik. Egykori egyetemi gazdaságtan-tanárként ugyan rendelkezik szakmai háttérrel, de populista kampányával és gyakran teátrális viselkedésével sokakat elriasztott. Kritikusai szerint „radikális és szélsőséges”, míg támogatói egy szükséges megoldásnak tartják az argentin gazdasági túlburjánzásra.
Milei egy év után továbbra is megosztó, de határozott vezető. Bár reformjainak hosszú távú hatásai még nem láthatók teljesen, az biztos, hogy első éve alatt radikálisan megváltoztatta Argentína politikai és gazdasági irányát. Az elkövetkező években derül majd ki, hogy ezek a változtatások valóban képesek-e hosszú távon stabilizálni az ország gazdaságát, vagy csak újabb válságokhoz vezetnek.
