London, a brit főváros, önmagában 508 milliárd font értéket képvisel, és ha külön ország lenne, a világ 22. legnagyobb gazdasága lenne. Ezzel szemben az Egyesült Királyság többi része messze elmarad ettől a gazdasági teljesítménytől. A brit GDP jelentős része, több mint fele, Londontól függ, és az ország lakosságának egyharmada itt él. Bár London gazdasági ereje lenyűgöző, az ország többi része kevésbé virágzó: az Egyesült Királyság az Egyesült Államok ötven államának rangsorában a 49. leggazdagabb helyen lenne. Ez rávilágít arra, hogy az ország nagy része gazdasági nehézségekkel küzd.
Az elmúlt tíz év különösen nehéz időszak volt a brit gazdaság számára. Míg a bérek stagnáltak, addig a megélhetés ára drasztikusan emelkedett. Az ingatlanpiacon krízis van, és soha nem látott mértékben nőtt a hajléktalanok száma is. Az ingatlanárak és bérleti díjak is rekordmagasságokat értek el, ami tovább nehezíti az átlagpolgárok helyzetét. Egy átlagos lakás bérleti díja ma körülbelül 1.200-1.500 font havonta, ami megfizethetetlen sokak számára, mindehhez hozzátéve, hogy a bérleti díj Londonban ennek még többszöröse.
Mi vezetett idáig?
A gazdasági problémák forrása az elmúlt tíz év hibás politikai döntéseiben keresendő. Nagy-Britannia gazdasága egy lefelé tartó spirálban találta magát, ahol az árak túl gyorsan emelkedtek, miközben a bérek stagnálnak, és a munkanélküliségi mutatók romlottak. Az ország egykor az egyik legfelkapottabb célpont volt a gazdasági megélhetési migráció szempontjából, azonban az elmúlt években a Brexit, a COVID járvány és az orosz-ukrán háború geopolitikai törései tovább súlyosbították a helyzetet.
Mind a Brexit, a Covid és a háború szerepet játszottak Nagy-Britannia gazdasági hanyatlásában, a valódi töréspont a 2008-as pénzügyi válság volt. A brit kormány megszorító intézkedéseket vezetett be ahelyett, hogy a fiskális és szociális politikákba fektetett volna. Nem történt adócsökkentés, a minimálbér nem emelkedett, és lakhatási támogatást sem nyújtottak a rászorulóknak. Ennek eredményeként a brit polgárok egy olyan évtizedet éltek át, ahol az életszínvonal folyamatosan romlott.
Ma egy átlagos brit állampolgár reáljövedelme 20%-kal alacsonyabb, mint egy norvégé, ami azt jelenti, hogy az életszínvonal tekintetében is jelentős hátrányban vannak. A vásárlóerő is sérült, amit a kormány szociális intézkedések hiányában nem javított. Ezt később persze próbálták korrigálni, azonban túl későn: még ezek az intézkedések sem hoztak eredményt, hiszen nem sikerült növelni a termelékenységet. A brit termelékenység egy főre vetítve csökkent, mivel nem volt elegendő befektetés a gazdaságba.
A 2008-as válság előtt az Egyesült Királyság a G7 országok között a második legmagasabb termelékenységi mutatóval rendelkezett, azonban a válságot követően a második legalacsonyabbra esett vissza. Az erről szóló politikai diskurzus hiánya pedig a Brexitbe csatórnázódott, ahol sokan az önálló brit gazdaságot támogatták, mintegy kivetüléseként a gazdasági problémáknak, ami azonban + még mélyebbre taszította az ország gazdaságát.
A Brexit komoly következményekkel járt a brit gazdaság számára. 2016 és 2020 között a Brexit miatt az országba érkező befektetések 25%-kal csökkentek. Ezután pedig megérkezett a világjárvány, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. A kormány egy Európában méltányos helyreállítási segélyt biztosított, ez viszont tovább növelte az államadósságot. A harmadik nagy töréspont az orosz-ukrán háború volt, amely az energiaárak drasztikus növekedéséhez vezetett.
Az orosz olajra és gázra vonatkozó szankciók miatt energiaválság alakult ki Nagy-Britanniában is. A brit háztartások háromszor annyit fizetnek a fűtésért, mint korábban, miközben a rezsitámogatás tovább növelte az államadósságot. Nagy-Britannia az egyik legnagyobb adósságnövekedést szenvedte el a háború miatt, és a kamatlábak emelkedése miatt ismét a háztartások szenvednek. A hitelkamatok visszafizetése évi több tízmilliárd fontot von el az állami forrásokból, csökkentve a közszolgáltatásokra fordítható összegeket.
A pandémia után a legtöbb országban helyreállt a foglalkoztatottság és nőttek a gazdasági mutatók. Nagy-Britannia azonban kivétel volt, ahol a foglalkoztatottság 1,2%-os csökkenést szenvedett el, és soha nem tért magához teljesen. A munkanélküliségi ráta jelenleg 4,4%, ami körülbelül 1,5 millió ember munkanélküliségét jelenti. A munkaerőpiacról hiányzik körülbelül 11 millió munkavállaló, amit csak a migrációs hullám tudott részben pótolni.
Azonban a migráció újabb társadalmi feszültségeket keltett, és hozzájárult a szélsőjobboldali radikalizmus megerősödéséhez. Bár London továbbra is gazdasági hajtóerő maradt, Nagy-Britannia többi része jelentősen gyengébb gazdasággal rendelkezik, ami mélyíti az országon belüli gazdasági egyenlőtlenségeket.
Nagy-Britannia számára a gazdasági kilátások nem túl derűsek. A Labour pártnak nehéz dolga lesz, ha helyre akarja állítani az ország gazdasági helyzetét. A kormány előtt álló legnagyobb kihívás az adósság kezelése, a termelékenység növelése és a társadalmi feszültségek enyhítése. Az elmúlt tíz év hibás politikai döntései, a Brexit, a pandémia és az orosz-ukrán háború hatásai még hosszú ideig befolyásolni fogják az ország jövőjét, és az átlagpolgárok életszínvonala továbbra is nyomás alatt marad.
