A 2021-ben megalakult jelzőlámpa-koalíció, a zöldek, szociáldemokraták és liberálisok szövetsége kormányválságba került 2024. novemberére, melyet nagyrészt a gyenge német gazdasági teljesítmény és a bevándorláshoz kötődő belpolitikai konfliktusok idéztek elő. A helyzet kezelésére Olaf Scholz kancellárbizalmi szavazást kezdeményezett, melynek nyomán 2025. februárjára választást tűztek ki. A választás rendkívül nagy jelentőséget képviselt, melyet a rekordmagas részvételi arány is alátámaszt. Magyar viszonylatban meglepő, de Németországban hét olyan párt is volt, melyek önállóan, tehát választási szövetség kötése nélkül esélyesek voltak arra, hogy átlépjék a Bundestag 5%-os küszöbét. Nézzük, mit érdemes tudni ezekről a poltitikai formációkról.
A német választási rendszer
Németországban szövetségi parlamentális demokráció működik, ahol a kancellár – kormányfőként a végrehajtói hatalom vezetője. Ugyan a kancellár személyét nem a választók, hanem a választás eredménye alapján mandátumhoz jutott képviselők választják, az állampolgárok felelőssége hatalmas, hiszen a Bundestag-ban többséget szerző politikai erők döntenek a potenciális kancellárjelöltekről.
A magyar rendszerhez hasonlóan a németek is szavaznak egyéni képviselőjelöltre, valamint pártlistára is. Német hagyomány, hogy általában egyetlen politikai párt nem kap elég szavazatot ahhoz, hogy megszerezze a Bundestag mandátumainak többségét, így szinte kivétel nélkül minden választást koalíciós tárgyalások követnek, melyek során a választáson legtöbb szavazatot kapott párt vezetői további pártok felé közeledve tárgyalnak a lehetséges kormányprogramokról. Ezek a tárgyalások akár hónapokig is eltarthatnak, de többnyire – az idei évhez hasonlóan – stabil koalíció kialakítására van lehetőség.
A berlini Bundestag ülésterme
A hét párt
A CDU és testvérpártja, a Bajországban népszerű CSU nagy kormányzati tapasztalattal rendelkezik, hiszen az elmúlt évtizedekben számos alkalommal irányították az NSZK-t, majd az egyesült Németországot. A jellemzően jobbközép, konzervatív értékrenddel rendelkező pártok a gazdasági kérdésekben inkább liberálisok, melyet Angela Merkel hosszú kormányzása alatt is bizonyítottak.
A konzervatív erők mellett hagyományosan erősen szerepel az SDP, a szociáldemokrata párt, mely több, már a 19. században is komoly társadalmi támogatottsággal rendelkezett szintén masszív kormányzati tapasztalattal bír. A CDU/CSU szövetséggel korábban számos alkalommal alkottak ún. kormányzati nagykoalíciót.
Olaf Scholz kancellár, aki 2021-ben győzelemhez segítette az SDP-t
A jelzőlámpa-koalíció tagja, a zöldpárt a 2010-es években vált igazán népszerűvé, amikor radikális klímaneutralitásról és fenntarthatóságról alkotott nézeteiket maradandó akciókkal kívánták a szélesebb nyilvánosság szemében népszerűsíteni. A kormányon ennek ellenére kevés olyan maradandó intézkedés köthető hozzájuk, melyek pozitív hatást gyakoroltak volna a német gazdaságra vagy társadalomra. Hasonlóan a zöldekhez a szabaddemokraták (FDP) is részt vettek az előző ciklus kormánykoalíciójában, de az SDP-vel folytatott szakmai, majd kevésbé szakmai vitáikon kívül nekik sem sikerült jelentős kormányzati sikert felmutatni.
A négy, már említett párt mellett jóval szélsőségesebb erők is feltűnnek a politikai palettán, mind a jobb, mind pedig a bal oldalon. Az Alternatíva Németországnak (AfD) egy olyan formáció, mely jellemzően szélsőjobboldali nézeteiről híres, napjainkban főleg a migrációellenesség, az euroszkepticizmus és a klímasemlegesség nevében végrehajtott energetikai törvényhozás témaköreiben fogalmazott meg éles kritikát nem csak az előző ciklus hárompárti kormánykoalíciójával, de a korábban több cikluson keresztül kormányzó CDU/CSU-val szemben is. Nagy valószínűséggel konzisztensen képviselt és világos értékei miatt egyre több választót sikerült meggyőzniük.
Az AfD legnagyobb kritikusa a die Linke, mely a kommunista párt utódpártjaként ismert. A Linke a keleti országrészben, a volt NDK nagyvárosainak lakosssága körében népszerű. A BSW is egy baloldali formáció, melynek szintén komoly esélye volt a Bundestag-ba jutásra.
Az eredmények
A választásokat a CDU/CSU szövetség nyerte annak ellenére, hogy a párt vezető politikusai által remélt 30% feletti eredménytől szerényebb, 28,5%-os arányban kaptak szavazatokat. A második helyre az AfD futott be, közel 21%-os eredménnyel, ami jól jelzi a korábbi kormányokkal elégedetlen németek arányának növekedését. Az AfD jelentős számban hódított el szavazókat a hagyományos német pártoktól és a magas részvételi arányból arra is lehet következtetni, hogy jellemzően inaktív szavazók is az urnákhoz járultak, hogy támogassák az AfD-t.
Friedrich Merz
Olaf Scholz pártja, az SDP 16,4%-kal csak a harmadik helyet tudta megszerezni, de minden bizonnyal ez az eredmény is elég lesz ahhoz, hogy a szociáldemokraták kormányon maradjanak, hiszen a kispártok közül sem az FDP, sem pedig a BSW nem jut be a Bundestag-ba. A kispártok 5% alatti eredménye lehetővé teszi a hárompárti helyett kétpárti koalíció kialakítását – a várakozások szerint a CDU/CSU, valamint az SDP számára. Az eredmények alapján szinte biztosra vehető, hogy Németország következő kancellárja Friedrich Merz lesz.
