A szovjet csapatok 1944. őszén érték el a magyar fővárost és a rendkívül hosszú, 1945. februárjáig tartó harcokban a mérhetetlen városrombolás mellett emberek tízezrei haltak meg. A kapituláció 80. évfordulója alkalmából érdemes visszatekinteni, mi vezetett Budapest ostromához és miként zajlott a példátlan pusztítás.
Az előzmények
A tengelyhatalmak a hadszíntereken egészen 1942. végéig komoly eredményeket értek el, de a szövetséges erők ekkorra a korábbiaknál jelentősebb ellenállásba, majd ellentámadásba kezdtek. Az észak-afrikai és a keleti fronton is fordult a hadi szerencse és a Harmadik Birodalom, valamint szövetségesei területén állandósultak a légicsapások. Budapesten 1942. szeptember 5-én, Móricz Zsigmond halálának napján szólaltak meg először a bombázásra figyelmeztető szirénák. Ennek ellenére a magyar politikai és társadalmi közeg a revíziós sikerek nyomán továbbra is Németország mellett állt.
A revíziós területekkel kiegészült trianoni Magyarország
A nemzetiszocialista német vezetés 1942. őszétől egyre nagyobb mértékben vonta be a szövetséges országok haderőit a frontokon, így a 2. magyar hadsereget is, mely 1943. telén szenvedett végzetes veszteségeket. A frontvonalak a háború első éveivel ellentétben nem a német magterületektől távolodva, hanem épp az ellenkező irányba kezdtek mozogni. A német hadsereg hatalmas erőket mozgatott meg, sőt Kurszknál a keleti fronton újabb áttörést is vizionáltak, ennek ellenére a szövetségesek 1944-re gyorsuló visszavonulásra kényszerítették a tengelyhatalmakat. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a magyar politikai vezetéshelyezkedése és egy lehetséges különbékéről szóló titkos tárgyalássorozat is realizálódott. Ennek következménye a német bizalom megingása volt, mely a Margarethe hadműveletben – Magyarország német megszállásában csúcsosodott ki. A kormányzó, Horthy Miklós pozíciójában maradt, de 1944. őszére – román mintára – kiugrást kísérelt meg, mely azonban szervezetlenség, valamint a magyar katonai vezetés nyilas szimpátiája miatt nem valósult meg. A sikertelen kiugrási kísérletet nyilas hatalomátvétel követte, de ekkorra a vörös hadsereg elérte az országhatárt a keleti fronton.
A Führer fizikai és szellemi leépülése egyidőre esett a háború végső hónapjaival, így az amúgy is rossz helyzetben lévő német hadi állapot tovább romlott számos elhibázott döntésnek köszönhetően. Budapestet Hitler erődvárossá nyilvánította, vagyis nem engedélyezte a város feladását és a polgári lakosság védelmére sem rendelt el intézkedéseket. A cél a szovjet és román erők lelassítása és kivéreztetése volt bármi áron.
Az ostrom
A harcok 1944. decemberétől már a város szélén zajlottak, majd a szovjet-román alakulatok sikeres bekerítése hadművelete után Budapest utcáin városi harc kezdődött a polgári lakosságra nézve kíméletlen módon. A németek egyetlen házat és épületblokkot sem adtak harc nélkül, így a teljes városszövet komoly háborús sebeket szenvedett. A tankok és kézi fegyverek pusztításai mellett a szövetségesek folytatták Budapest bombázását is. Az ostromlott városban éhínség uralkodott és járványok ütötték fel a fejüket. A nyugati irányban hátráló németek a szovjet csapatok lassítása érdekében szándékosan felrobbantották a Dunán átívelő összes hidat.
A budai vár épületeinek romjai
Az ostrom a budai oldalon zajló harcokkal folytatódott. A budai várban működő kormányzati épületek kiemelt célpontjai voltak mind az ostromló szovjet és román erőknek, mind pedig a bombázó repülőgépeknek, így nem csoda, hogy a pusztítás a várban a város többi részéhez képest is drámai volt. A német és magyar katonák a Várhegyről kiindulva kíséreltek meg kitörési kísérletet 1945. február 11-én, de ennek sikertelensége a remény végső elvesztését idézte elő. A még élő és védekező német és magyar egységek két nappal később, február 13-án adták fel a harcokat.
Szálasi Ferenc ’nemzetvezető’ a felrobbantott Lánchíddal a háttérben
A következmények
A budapesti ingatlanállomány olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy a háborút követő években is visszatérő és állandó probléma volt a lakhatási válság. A fővárosi, ennek következtében pedig az országos infrastruktúra is maradandó károkkal nézett szembe; hidak nélkül ideiglenesen megszűnt a kapcsolat az ország keleti és nyugati része között. A civil áldozatok száma sok esetben nem a harcok, hanem a törvényen kívüli állapot miatt leromlott közrend agresszív cselekedetei miatt növekedett.
A háború utáni újjáépítés már nem a pusztítást előidéző szereplők feladata, hanem egy teljesen új társadalmi és politikai berendezkedés képében formálódó államszervezet dolga lett. A 20. század első négy évtizedében Magyarországon uralkodó ideológiákkal szemben egy teljesen új politikai szemlélet tört előre, nem kis mértékben a szovjet befolyásnak köszönhetően. Ugyan a kommunista hatalomátvételt követően Budapest újjáépítése megkezdődött, a város a mai napig magán viseli a második világháborús ostrom sebhelyeit.
