Argentína elnöke, Javier Milei hosszú időn keresztül a világ egyik legnépszerűbb politikusa volt. Támogatottsága stabilan 50% fölött mozgott, és a közvélemény-kutatások szerint csak India miniszterelnöke, Narendra Modi előzte meg a globális népszerűségi ranglistákon.
Az utóbbi hetekben viszont egyre több jel utal arra, hogy Milei támogatottsága csökkenésnek indult, és már 50% alá süllyedt.
De mi áll a fordulat hátterében, és miért jelent ez politikai problémát Milei számára?
Kezdjük azzal, hogyan alakultak a legfrissebb felmérések. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb kutatóintézet szerint Milei nettó támogatottsága — azaz a támogatók és az ellenzők számának különbözete — több mint 10 százalékot csökkent az elmúlt hetekben. Például az argentin UdeSA intézet márciusi adatai szerint Milei nettó támogatottsága mínusz 8 ponton állt, míg tavaly év végén még plusz 5 pont volt. Szinte minden elemző egyetért abban, hogy Milei támogatottsága gyorsan csökken.
A fő ok: a gazdaság
Egy felmérés szerint például a megkérdezettek 51%-a nem hiszi, hogy Milei gazdasági intézkedései hosszú távon javítanák az ország helyzetét, csak 36% bízik bennük. Az Atlas nevű cég közvélemény-kutatása hasonló eredményeket hozott: az argentinok 45%-a úgy véli, hogy a gazdaság állapota a következő hat hónapban romlani fog és csak 38% reméli, hogy javulni fog a helyzet.
Kép forrása: Britannica
Ezek az eredmények nem meglepők annak fényében, hogy Milei fő gazdaságpolitikai célja a költségvetés és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyba hozása, ami értelemszerűen a fogyasztás visszafogásával jár – ez pedig sosem népszerű. Bár az infláció valóban csökkent a korábbi extrém magas szintekről – például decemberben még havi 25,5% volt, mostanra 2% körüli szintre mérséklődött – ez még mindig rendkívül magas, hiszen egy 2%-os havi infláció éves szinten 27%-os drágulást jelent.
Ennyi idő után pedig már nehéz lenne azt elvárni a választóktól, hogy türelemmel viseljék az árak gyors emelkedését. Ráadásul az infláció az elmúlt hónapokban újra gyorsulni kezdett: márciusban már 3,7%-kal nőttek az árak.
Az infláció tehát folyamatosan rontja Milei megítélését, de önmagában nem magyarázza a népszerűsége beesését.
Vannak felmérések, amelyek szerint az embereket az új IMF-hitel is felháborította, amit Milei a múlt hónapban jelentett be. Az argentinok 61%-a ellenzi az új IMF-hitelt, és csupán 22% támogatja. Ez sem meglepő, hiszen az IMF hírneve elég rossz Argentínában. Az ország 1956 óta összesen 23 alkalommal vett fel IMF-hitelt – többször, mint bármely más ország. A hitelekért cserébe jellemzően politikailag népszerűtlen megszorításokat követel a Nemzetközi Valutaalap. Nem véletlen, hogy az argentin közvélemény bizalmatlan az IMF-fel szemben – még akkor is, ha a kialakult helyzetért elsősorban a felelőtlen költekezést kellene okolni, ami miatt ezekre a hitelekre szükség van. Az viszont tény, hogy az IMF által javasolt reformok eddig sosem hozták meg a várt eredményeket – ha sikeresek lettek volna, valószínűleg nem kéne újabb és újabb hiteleket felvenni.
A választási kampányban Milei élesen bírálta az IMF-et, „bürokraták csoportjának” nevezve a szervezetet, akik „nem törődnek Argentína problémáival.” Ehhez képest, mióta hivatalba lépett, irányt váltott. Egy Financial Times-nak adott interjúban bejelentette, hogy új IMF-hitelt vesz fel az ország – mintegy 20 milliárd dollár értékben. A fő cél, hogy pénzügyi védőhálót nyújtsanak az argentin valuta (peso) árfolyamának liberalizálásához.
Kép forrása: Reuters
Évekig az argentin kormány mesterségesen erősítette a peso árfolyamát, hogy ezzel olcsóbbá tegye az importot és fokozza a lakossági fogyasztást. Milei most megkezdte a peso fokozatos leértékelését a piaci ár felé, de az árfolyam még mindig túlértékelt, és az árfolyam védelme gyorsan apasztja az ország devizatartalékait. Ennek ellenére Milei nem akarja teljesen felszabadítani az árfolyamot és megszüntetni a tőkekorlátozásokat, mert ez hirtelen zuhanást eredményezne, ami újabb inflációs hullámot indítana el, ha az emberek tömegesen kezdenék eladni pesójukat. Ezért volt fontos számára az IMF-hitel: ha a peso túlságosan gyorsan gyengül, az IMF-dollárokat bevetheti a piac stabilizálására.
A terv egyelőre részben működni látszik. Milei a múlt hónapban enyhített a tőkekorlátozásokon, és bár a peso kb. 10%-ot gyengült, utána valamennyire vissza is erősödött.
Ez jelentős visszaesés, de kisebb, mint amit sok elemző várt, és nem volt szükség azonnali állami beavatkozásra. Ugyanakkor egy 10%-os leértékelés tovább növeli az inflációt, mivel az importtermékek drágulnak – és az argentin társadalom eleve nagyon bizalmatlan az IMF-fel szemben. Ezt a bizalmatlanságot tovább fokozta, hogy Milei egy elnöki rendelettel, a törvényhozás megkerülésével vitte keresztül az új hitelmegállapodást, holott a törvényhozásnak kellene felügyelnie ezeket a lépéseket.
Kép forrása: Cryptorank
A gazdaságon túl a közvélemény-kutatások azt is mutatják, hogy a választók egyre jobban aggódnak a korrupció miatt. Egy felmérés szerint az argentinok 52%-a úgy gondolja, hogy Milei kormánya korrupt, míg csak 32% szerint nem az. Ennek a bizalmatlanságnak egyik fő oka a Libro-botrány, amely egy kriptovalutához kapcsolódik, amit Milei népszerűsített az X-en. Azt állította, hogy ez az új digitális pénz segíteni fog az argentin kisvállalkozásoknak.
A valóság azonban más lett: a bennfentesek gyorsan eladták sajátpénzüket, hatalmas profitot realizálva, miközben a kriptovaluta értéke összeomlott. Ez februárban történt, de azóta is tart a vizsgálat, ami erősen aláássa Milei hitelességét. A Cordoba közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 54%-a nyilatkozta azt, hogy a botrány megváltoztatta Mileiről alkotott véleményét, és 58% úgy gondolja, hogy az eset bizonyítja: az elnök nem megbízható.
Ez önmagában is komoly probléma, de Milei esetében különösen súlyos, hiszen ő épp azzal kampányolt, hogy szakít a régi, korrupt politikai elittel. A botrány viszont pont azt az üzenetet gyengíti, hogy ő más, mint a többiek. Ha pedig a választók elvesztik benne a hitüket, az akár súlyosan árthat neki a félidős választásokon is, amelyek kulcsfontosságúak lesznek politikai jövője szempontjából.
