Napjaink államhatárai számos kontinensen mesterségesen meghúzott vonalak, melyek nem minden esetben illeszkednek az adott régió történelmi, etnikai vagy gazdasági adottságaihoz. Az ilyen esetekben a kulturális és demográfiai eltérések a választások alkalmával vizualizálódnak, hiszen egyes országoknál a választási térképek rendszerint heterogén képet mutatnak. Ebben a cikkben európai példákon keresztül mutatom be, hogyan élnek tovább a történelmi határvonalak a 21. század választási földrajzában három európai uniós országban.
Románia
Románia a Kárpátoktól nyugatra eső területei, a történelmi Erdély és Partium a magyar államalapítás óta a Magyar Királyság részét képezték. Ugyan a terület etnikai összetétele a középkortól kezdve fokozatosan kevertté vált és a magyarság elveszítette abszolút többségét, Erdély még a dualizmus időszakában is stabilan az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül pedig Magyarország fennhatósága alatt állt. De facto 1918, de jure pedig 1920. óta azonban a terület – mely nagyobb mint a trianoni Magyarország területe – Románia részévé vált.
105 év elteltével, a 20. század megpróbáltatásai (II. világháború, Ceausescu-rendszer, stb.) ellenére a magyar kisebbség még mindig komoly létszámban van jelen az országban és Erdély különböző területein többséget is alkot. Ezekben a régiókban – Szatmár, Bihar, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna megyék – a romániai magyar kisebbség legerősebb pártja, az RMDSZ rendre kimagaslóan jól szerepel a választásokon, míg más országosan erős pártok a magyarok lakta területeken – és általánosságban véve Erdélyben – az országok átlag alatt teljesítenek.
A 2025-ös romániai elnökválasztás második fordulójának eredményei, narancssárgával George Simion, zölddel Nicusor Dan
Emellett fontos kiemelni azt is, hogy Erdélyben a poltikai preferenciák nem pusztán etnikai alapon, hanem gazdasági és történelmi alapon is differenciálhatóak. Az egykori Magyar Királysághoz tartozó régiókban még a 21. század harmadik évtizedében is – az ország többi részével ellentétben – konzervatívabb, a decentralizációt jobban támogató politikai erők szerepelnek jól. Mindezek tudatában magabiztosan kijelenthető, hogy Románia választási eredményei a mai napig hordozzák az 1000 éves határvonalak által egykor elválasztott etnikai, politikai és kulturális dimenziókat.
Lengyelország
Lengyelország határai a történelem során korántsem számítottak olyan stabilnak, mint a Magyar Királyság határvonalai. A lengyel államiság számos alkalommal veszélybe került és rövidebb-hosszabb időre meg is szűnt. A 20. században ismét létrejövő lengyel állam határai a második világháború következtében jelentős mértékben nyugatra tolódtak és Lengyelország olyan területekhez jutott hozzá, melyeket az azt megelőző évszázadokban hagyományosan németek népesítettek be. A háború utáni áttelepítések következtében megváltozott például Szilézia és Pomeránia etnikai összetétele, de az egyes régiók kulturális és történelmi hagyományai jórészt érintetlenül maradtak.
Napjainkban a lengyel választásokat nagy mértékben befolyásolják a gazdasági fejlettséghez, városiasodáshoz és történelmi percepciókhoz kapcsolódó változók, de kijelenthető, hogy a a nyugati, korábbi német területeken liberálisabb, Európa-fókuszú pártok szerepelnek erősebben, míg keleten a konzervatív, nemzeti érdekeket képviselő erők (pl.: PiS) dominálnak.
Az Economist által készített 2023-as választási térkép jól szemlélteti a történelmi határvonalak mentén elkülönülő politikai prefernciákat
Belgium
Romániához és Lengyelországhoz viszonyítva Belgium határai viszonylag stabilnak mondhatók, de a történelmi és etnikai határvonalak legalább annyira szembetűnőek, mint az előző két ország esetében. Belgium két fő etnikai és történelmi régióra bontható: az északi területeken, Flandriában flamand (holland) nyelven, míg délen, Vallóniában francia nyelven beszélnek. Ezek a területek már a történelem során is eltérő politikai irányvonalak mentén képzelték el az ország jövőjét és napjainkban is megfigyelhető a teljes politikai heterogenitás.
Flandriában a jobboldali, függetlenségpárti erők dominálnak, míg Vallóniában inkább baloldali érzelműek a szavazók, ott a szociáldemokraták bázisa erős. Érdekesség, hogy a főváros, Brüsszel a két terület határán fekszik és multikulturális jellege miatt az elmúlt évtizedekben nem volt egyértelműen besorolható egyik tömbbe sem. Ez az állapot napjainkban indult változásnak, hiszen a városban visszaszorulóban van a flamand nyelv, illetve a bevándorlók magas aránya is a Vallóniára jellemző politikai nézetek elterjedésének kedvez. Belgium megosztottságát továbbá jól szemlélteti, hogy akadt olyan választás, melyet követően több, mint 500 napig nem sikerült kormányt alakítani egyik politikai erőnek sem.
A 2014-es szövetségi választások eredménye Belgiumban
A történelmi határvonalak és etnikailag elkülönülő régiók Európa számos pontján egyértelműen kirajzolódnak a választási eredményeken, de természetesen más kontinenseken is megfigyelhető ez a jelenség. Egyes esetekben ezek az ellentétek az idő múlásával fakulnak, bizonyos esetekben azonban a nemzeti önrendelkezés és az országon belüli megosztottság erősödését hozzák az olyan választási eredmények, melyeken jól látszanak a történelem napjainkig érezhető törésvonalai.
