A forintbankjegyek nyomtatását az MNB megrendelésére az MNB 100%-os tulajdonában lévő gazdasági társaság, a Pénzjegynyomda Zrt. A nyomdagépek éjjel-nappal dolgoznak, és évente több mint 8000 milliárd forintnyi bankjegyet tolnak a magyar gazdaságba. Ez viszont csak a „pénztermelés” kisebb része. A mai pénzünk nagy része ma már nem fizikai formában, hanem digitálisan létezik: bankszámlákon és számítógépes rendszerekben. Naponta több mint 10 milliárd forintnyi új pénz jön létre ebben a formában.
Kép forrása: Synergist
Honnan származik a pénz?
Mielőtt a számlánkon megjelenne, a pénz számos tranzakción megy keresztül. Emberek, vállalkozások és kormányok között áramlik, gyakran anélkül, hogy egyetlen fillér is valaha fizikai formában létrejönne. Sok esetben csupán egy számítógépes adat van arról, hogy kinek mennyi pénz áll a rendelkezésére. A rendszer működésének megértéséhez vissza kell mennünk a múltba, egészen a pénz előtti időkig.
Hogyan alakult ki a pénz?
Képzeljünk el egy földművest, aki évezredekkel ezelőtt egy új szerszámot szeretett volna venni. Elment a helyi kovácshoz, de nem volt mivel fizetnie. Ezért megállapodtak, hogy később valamilyen ellenszolgáltatással rendezi az adósságát. Mivel a kovács bízott a fölművesben, ezt az ígéretet elfogadta a szerszám ellenértékeként.
Tegyük fel, hogy a földműves egy héttel később visszatért, és adott a kovácsnak fizetségként egy zsák gabonát. Kialakult a kereskedelem. Később az emberiség rájött, hogy az olyan dolgokkal könnyebb kereskedni, amelyekre mindenkinek szüksége van – sóval, szarvasmarhával vagy gabonával.
Kép forrása: PBS
Idővel a cserekereskedelem is egyre nehezebbé vált. Nem praktikus mindenhol szarvasmarhával fizetni, ezért az emberek olyan értékes, tartós és könnyen szállítható dolgokat kezdtek fizetőeszközként használni, mint az arany, vagy ezüst. Létrejött a pénz, ami megkönnyítette a kereskedelmet. Az arany- és ezüstérmék már nemcsak egy adott faluban voltak használhatók, hanem távoli országokban is elfogadták őket. Így jött létre a modern kereskedelem.
Viszont problémát jelentett a nagy mennyiségű arannyal és ezüsttel való utazás, ami fárasztó és veszélyes volt. Az embereknek egy biztonságosabb és kényelmesebb megoldásra volt szükségük.
Hogyan jöttek létre a kölcsönök?
A 17. századi Londonban az ötvösök nemcsak ékszereket készítettek, hanem egyre gyakrabban kezdték el megőrzésre, letétre az emberek aranyérméit is tárolni. Mindezt díj ellenében vállalták, hogy biztonságban tartják az aranyat, cserébe erről az ügyletről nyugtát állítottak ki az ügyfeleknek. A nyugta (ma váltónak hívjuk) azt igazolta, hogy az illető bármikor visszakérheti az aranyát.
Kép forrása: Tontine Coffe-House
Ezeket a papírokat sokkal könnyeb volt szállítani, mint az aranypénzeket, és fizetni is lehetett velük. Ha valaki vásárolni akart valamit, egyszerűen továbbadta a papírt, ahelyett, hogy kivette volna az aranyát az ötvöstől. Az ötvösök idővel megfigyelték, hogy az ügyfelek többsége soha nem veszi ki az aranyát, mert inkább váltóval fizet. Ezért kitaláltak egy trükköt: elkezdtek olyan váltókat kiadni, amelyek mögött fedezetként nem volt arany. Egyszerűen több „pénzt” teremtettek, mint amennyi tényleges fedezetük, aranyuk volt. Az emberek ezt a plusz pénzt kölcsönként kaphatták, és kamattal fizették vissza.
Tegyük fel, hogy egy ötvös kölcsönadott 100 érmét valakinek, de nem fizikai aranypénz formájában, hanem egy papíron szereplő ígéretként. Az ügyfél ezt a papírt felhasználhatta vásárlásra, a kereskedők pedig elfogadták, mert tudták, hogy elvileg bármikor aranyra válthatják. Később az ügyfél visszafizette a 100 érmét plusz 5 érme kamatot, így az ötvös végül 105 érmével lett gazdagabb – anélkül, hogy valaha is valódi aranyat adott volna ki a kezei közül.
Ez azt jelentette, hogy több pénz volt forgalomban, mint amennyi tényleges arany létezett. Ez a rendszer egészen addig fenntartható, amíg nem próbálja mindenki egyszerre beváltani a papírját aranyra. Ha az ötvösök helyére bankokat, a papírpénz helyére pedig digitális pénzt képzelünk, akkor lényegében eljutottunk a modern pénzrendszerhez.
Miért hoznak létre pénzt a bankok?
Amikor a 17. századi ötvösök elkezdtek több pénzt kölcsönadni, mint amennyi aranyuk volt, az teljesen átalakította a gazdaság működését. Korábban csak az költekezhetett, akinek már volt pénze. A viszont nem volt tökéletes. Képzeljünk el egy négyfős csoportot, akiknek összesen 100 dollárjuk van. Ha az egyikük elkölt 10 dollárt ételre, akkor az a pénz a másik emberhez kerül. Ha az továbbadja egy szolgáltatásért, a pénz ismét mozog. Minél többet mozog a pénz, annál több üzlet jön létre, és annál jobban pörög a gazdaság. Probléma akkor van, ha valakinek elfogy a pénze, nem tud vásárolni, és a gazdaság lelassul. Az üzletek kevesebb bevételhez jutnak, a termelés visszaesik, és végül mindenki rosszabbul jár. Erre a pénztermelés jelenthet megoldást.
Kép forrása: Sikeradó
Amikor a bankok több pénzt bocsátanak ki – például hiteleket nyújtanak –, az emberek többet tudnak költeni, a vállalkozások növelhetik a termelésüket, ami elősegíti a gazdasági növekedést és munkahelyeket hoz létre. Ezért szükséges, hogy a pénz folyamatosan áramoljon és új pénz kerüljön a rendszerbe.
Hogyan működik ez a rendszer?
Sokan úgy gondolunk a bankokra, mint biztonságos helyekre, ahol a pénzüket tárolják. Valójában azonban a bankok nem egyszerű pénzmegőrző, hanem inkább pénzközvetítő funkciót látnak el. Amikor pénzt teszünk a bankba, akkor azt nem egy páncélteremben tárolják. A bank csak ígéretet tesz rá, hogy bármikor képes lenne visszaadni a pénzt. A bankszámlán lévő számok nem valódi bankjegyek, hanem csupán digitális bejegyzések arról, hogy mennyit kellene kapni, ha kikérnénk a pénzünket.
A hitelek ugyanígy működnek, csak fordítva. Amikor a bank pénzt ad kölcsön, valójában nem létező pénzt „hoz létre” – egyszerűen egy számot ír a számlára, amit kamatokkal együtt kell visszafizetni.
Hogyan teremtenek a bankok pénzt a seimmiből?
Akárcsak az ötvösök, amikor egy bank kölcsönt ad, nem odaadják a meglévő pénzüket, egyszerűen csak több pénzt írnak jóvá a bankszámlánkra, vadonatúj pénzt, ami korábban nem létezett. Az egyetlen különbség, hogy amikor ezt visszafizetjük, törlik a pénzt, a bank csak a kamatot tartja meg.
Az adósság, az infláció és a gazdaság kapcsolata
Tegyük fel, hogy hitelből vásárolunk egy autót. A pénz, amit a banktól kapunk eljut az autókereskedéshez, amit az alkalmazottak megkapnak fizetésként, amit aztán ők is elköltenek, élelmiszerre, lakbérre stb. Így az egyszeri hitelből indult pénzből számtalan tranzakciót keletkezik, mozgásban tartva a gazdaságot.
A folyamat nem működhetne, ha nem kerül új pénz a rendszerbe. A probléma ott kezdődik, amikor a pénzmennyiség gyorsabban nő, mint a termelés. Ha egy ország kevesebb árut és szolgáltatást állít elő, de közben több pénzt nyomtatnak vagy teremtenek, akkor az árak emelkedni kezdenek – ez az infláció. A bankoknak egyensúlyt kell tartaniuk: ha túl sok pénzt hoznak létre, az infláció elszabadul; ha túl keveset, akkor a gazdasági növekedés lelassul.
Kép forrása: Privátbankár.hu
Honnan jön az új pénz?
Az állam kötvényeket bocsát ki, ami egy hivatalos ígéret arra, hogy a jövőben visszafizeti a kölcsönkapott pénzt, kamattal együtt. Bankok, nagyvállalatok, magánszemélyek megvásárolják ezeket a kötvényeket, cserébe pénzt adnak a kormánynak. A kormány ezt a pénzt felhasználja a költségvetési kiadásokra, így végül a pénz visszakerül a gazdaságba és a bankokhoz.
Az állam viszont rendszeresen többet költ, mint amennyi bevétele van. Mivel az adókból befolyó pénz nem elég a kiadások fedezésére, újabb kötvényeket kell kibocsátani, hogy még több pénzhez jusson. Így a körforgás fenntartásához az adósságot egyre inkább növelni kell. A világ legtöbb országa így működik: folyamatosan új adósságot hoznak létre, hogy pénzt teremtsenek.
