Miért félünk az unalomtól a modern társadalomban? – Az unalom pszichológiája a 21. században
A modern társadalomban az unalom szinte mumusként él a kollektív tudatban. Sokan a semmittevést kudarcnak, az unatkozást pedig pazarlásnak élik meg. Azonnali válaszokat, állandó impulzusokat és folyamatos elérhetőséget várunk – és közben elfelejtünk csendben lenni. De vajon miért félünk ennyire az unalomtól? És mi lenne, ha megtanulnánk elfogadni, sőt, értékelni is?
Az unalom nem csupán egyéni érzelem, hanem történelmi és társadalmi gyökerekkel rendelkező jelenség, amely különösen erősen kötődik a modernitáshoz. Az unalom feltétele az volt, hogy az embereknek legyen szabadidejük— azaz ne legyenek állandóan lefoglalva a túléléshez szükséges feladatokkal, így keletkezett egyfajta "időtöltési kényszer". A modern kapitalizmus megsokszorozta a szórakozási és fogyasztási lehetőségeket, miközben meggyengítette azokat a spirituális és egzisztenciális forrásokat, amelyek korábban automatikusan értelmet adtak az életnek.
Az elvárás, hogy az élet időnként szórakoztató legyen, és az emberek érdekesek legyenek, megnövekedett —ahogyan a csalódás is, amikor ez nem így történt. Az ipari társadalom különválasztotta a munkát és a szabadidőt, a munka pedig sokszor monoton és szabályozott lett. Ráadásul a modern városi élet rengeteg figyelmet követelő ingerrel telt meg — gyárak sípjai, iskolai csengők, közlekedési jelzések, irodai szabályok, bürokratikus eljárások, előadások és Zoom-meetingek — mindez növeli az unalom valószínűségét, mivel az gyakran akkor jelentkezik, amikor figyelmet várnak el tőlünk, de nincs valódi bevonódás.
Egyre növekedő unalom
A legfrissebb kutatások szerint az elmúlt évtizedben történelmi szintű növekedés figyelhető meg az unalom gyakoriságában társadalmi szinten. Egy tanulmány kimutatta, hogy az unalom gyakorisága folyamatosan emelkedett 2010 és 2017 között az Egyesült Államok középiskolásai körében, országosan reprezentatív, több kohortot felölelő minták alapján. Egy másik kutatás hasonló eredményre jutott Kínában is: a 2009 és 2020 közötti időszakban nőtt az unalomra való hajlam az egyetemisták körében, amit 64 tanulmányt felölelő metaanalízise támasztott alá.
A 2009 és 2020 közötti unalomnövekedés egybeesett a digitális technológia – különösen az okostelefonok és a közösségi média – rohamos fejlődésével. Bár sokan azt gondolták, hogy a digitális média csökkenti az unalmat az állandó ingerek révén, a kutatások épp az ellenkezőjét mutatják: valójában hozzájárul az unalom növekedéséhez. Az unalom pozitív összefüggésben áll a problémás okostelefon-használattal, a túlzott közösségi médiahasználattal és általános digitális médiahasználattal. Bár rövid távon enyhülést hozhat, a digitális tartalmak fogyasztása gyakran még nagyobb unalomhoz vezet. Kísérleti és hosszú távú vizsgálatok is alátámasztják, hogy nemcsak az unalom ösztönzi a digitális médiahasználatot, hanem fordítva is: a digitális média okozhatja az unalmat. Bár további kutatások szükségesek, a meglévő bizonyítékok alapján a digitális média valószínűleg jelentős szerepet játszik a modern társadalomban tapasztalható unalom terjedésében, még ha nem is ez az egyetlen ok.
forrás: https://www.nature.com/articles/s44271-024-00155-9 - Az ábra az unatkozás növekvő tendenciáit szemlélteti az amerikai középiskolások körében.
A digitális elkerülés
A közösségi média, streaming platformok és a nonstop elérhetőség világában egyetlen gombnyomás elég ahhoz, hogy elkerüljük az unalom legkisebb jelét is. Nincs több csend az orvosi rendelőben, a buszmegállóban vagy lefekvés előtt – helyette jön a scrollozás, videónézés, üzenetküldés. Az unalom helyét átvette az állandó figyelemelterelés.
De mi történik, ha ezeket a mesterséges impulzusokat elvesszük?
Az unalom mint modern "bűn"
A mai világban az unalom sokszor egyenlő a tétlenséggel, ami ellentmond a társadalom által diktált produktivitás-kultusznak. A „csinálj többet, legyél hatékonyabb” elv szerint mindig hasznosan kell eltöltenünk az időnket. Az üresjárat, a csend, a semmittevés ebben a kontextusban értelmetlennek tűnik, sőt – kínosnak.
Az unalom mint szorongás és kreativitás forrás
Amikor unatkozunk, szembesülünk önmagunkkal. Felbukkanhatnak a mélyebb gondolatok, kérdések, kétségek – amiket a hétköznapi pörgés elnyom. Ez a belső zaj sokak számára kényelmetlen, sőt, szorongást keltő lehet. Az unalom így nemcsak passzivitás, hanem érzelmi kihívás is.
Paradox módon ugyanakkor az unalom nemcsak kihívás, hanem lehetőség is. Kutatások szerint a rendszeres unatkozás serkenti a kreativitást, segíti az elmélyülést és előhozhatja a belső motivációt. A legjobb ötletek gyakran akkor születnek, amikor „nem csinálunk semmit”. A kreatív elmék – írók, tudósok, művészek – évszázadok óta kihasználják az unalom adta szabadságot. Az elme ilyenkor vándorol, új asszociációkat hoz létre – ebből születik az új.
Az unalom újraértelmezése
Az unalomtól való félelem tehát nem feltétlenül maga az unalom miatt alakul ki, hanem azért, mert elvesztettük a kapcsolatot a belső világunkkal. A modern társadalom azonnali válaszokat kínál, de ezek gyakran eltávolítanak attól, hogy önmagunkkal legyünk. Ahhoz, hogy megszelídítsük az unalmat, talán újra kell tanulnunk egy régi képességet: egyedül lenni a gondolatainkkal, jelen lenni a pillanatban. A csend nem ellenség – hanem tér, ahol valami új születhet.
Az unalom a modern világ egyik leginkább elutasított, mégis legtermészetesebb élménye. Félünk tőle, mert a csend gyakran tükröt tart elénk – de ha megtanuljuk elfogadni, az unalom felszabadító, inspiráló és gyógyító lehet. Talán itt az ideje, hogy ne meneküljünk előle – hanem felfedezzük, amit kínál.
