A közelmúltban a hazai és nemzetközi sajtó az azóta “12 napos háborúnak” elnevezett iráni izraeli konfliktusra fókuszált, melynek gyújtópontja az iráni atomprogram volt. A háború amerikai beavatkozással ért véget, de az iráni atomlétesítmények ellen végrehajtott támadások fegyverszünet helyett könnyen az egész Közel-Kelet törékeny békéjének felborulásához is vezethetett volna. Ebben a cikkben a két hadviselő fél államközi kapcsolatait tekintem végig Izrael állam létrejöttétől egészen napjainkig.
Három pragmatikus évtized
A második világháborút követően a cionista mozgalom minden korábbinál nagyobbra nőtt, melyet a Holokauszt borzalmai tovább erősítettek, így megfogalmazódott a nemzetközi igény arra, hogy a Közel-Keleten, a zsidó nép ősi földjén létrejöjjön egy zsidó állam. Izrael Palesztina területén jött létre, mai kiterjedésénél jóval szerényebb területen. A korabeli palesztin és a régió egyéb etnikumú muszlim lakossága már akkoriban erősen ellenezte a zsidók betelepülését és egy új szuverén állam megalakulását az akkor még döntően muszlimok által lakott vidéken, de a nemzetközi hangulat és Izrael állam legfőbb szövetségese, a második világháborút megnyerő Egyesült Államok támogatása miatt a zsidó állam megalakulását a régió országai nem tudták megakadályozni.
Izrael szuverenitását a megalakulást követően a világ számos országa azonnal elismerte, de a mai napig vannak olyan országok, melyek megkérdőjelezik Izrael szuverenitását. Irán, melyet akkor a sah, a “királyok királya” irányított, ugyan jogilag nem, de de facto elismerte a zsidó állam létrejöttét. A Perzsia területén elterülő monarchia a 20. Század közepén régiós szinten a nyugati hatalmakkal ápolt jó kapcsolatairól volt híres, a sah és családja is törekedtek a nyugati életvitel népszerűsítésére és a nyugaton elterjedt szabadságjogok széles körű biztosítására a társadalomban. Irán az 1950-es, 1960-as és 1970-es években közeli együttműködésben állt mind az USA-val, mind pedig Izraellel például a hírszerzés vagy éppen az olajszállítás területén. Jellemző volt, hogy a gazdasági és katonai kapcsolatok ugyan erősek voltak, de ezekről a nyilvánosságot az érintett országokban nem tájékoztatták teljes körűen. Továbbá, ebben az időben Izraelben érvényben volt az ún. “periféria-doktrína”, mely az arab világ nemzetközi elszigetelését tűzte ki célul. A doktrína értelmében Izrael erősítette nemzetközi gazdasági és diplomáciai kapcsolatait a világ országaival és úgy alakította külpolitikáját, hogy az a szomszédos muszlim országok pozícióit gyengítse.
David Ben-Gurion Izrael korábbi miniszterelnöke, a modern Izrael létrehozója
A fordulat
Iránban 1979-ben iszlamista forradalom ment végbe, melynek végeredményeként muszlim forradalmárok megdöntötték a sah uralmát és fundamentalista, muszlim ideológiájú rezsimet vezettek be. Khomeini ajatollah nem csupán belpolitikai téren, de a külpolitikában is szakított a sah-ok nyugatbarát, szabadszellemű poltikájával, a hatalomátvétel után rendkívül szigorú, a siíta muzulmán tanokhoz illeszkedő törvény erejű rendeleteket vezetett be. Irán szerepe a nemzetközi térben is nagy fordulatot vett, hiszen Khomeini az Egyesült Államokat és a Közel-Keleten létrejött Izraelt az iráni állam fő ellenségeinek titulálta és gyakran használta őket propagandisztikus célokra a gazdaság rossz helyzetét, vagy egyéb politikai problémák elfedésére.
Továbbá, az ajatollah önkényesen megszakította az államközi kapcsolatokat Izraellel és nyilvánosan elítélte az összes olyan “cionista törekvést” amely szuverén nemzetként ismerte el Izraelt. A diplomáciai kapcsolat megszakításával párhuzamosan Khomeini megkezdte a Palesztina területén élő muszlimok támogatását és felkarolta a “palesztin-ügyet”, mely erős Izrael-ellenes retorikával párosult. Jelképes esemény, hogy Irán a funkciót vesztő tel-avivi iráni nagykövetség épületkomplexumát a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek engedte át.
Khomeini ajatollah, az iráni muszlim fundamentalista forradalmárból lett legfőbb vallási és politikai vezető
Az ellenséges politikai hangnem ellenére a forradalmat követő években az iráni-izraeli kapcsolatok viszonylagos pragmatizmussal jellemezhetők, hiszen sok esetben a gazdasági és katonai érdekek felülírták az ideológiai meggyőződéseket. Erre jó példa, hogy az iráni-iraki háború idején Izrael az USA-val együttműködve fegyverszállítmányokkal támogatta Iránt.
Ellenséges viszony
A 2000-es évektől kezdődően az iráni-izraeli kapcsolatok ellenségessé váltak, melynek fő oka az iráni atomprogram elindítása, melyre Izrael állami létére irányuló közvetlen fenyegetésként tekint. Ez a percepció indokolt, hiszen Hamenei, Khomeini utódja többször teljes megsemmisítéssel fenyegette Izraelt. Válaszul Izrael rendszerint diplomáciai nyomásgyakorlást vetett be, de előfordultak olyan indirekt katonai akciók is, melyek az iráni nukleáris program lassítását célozták, például atomtudások likvidálásával.
Irán a Közel-Keleten egy ún. siíta félhold létrehozásával igyekezett pozícióit javítani. Siíta, Irán-barát csoportokat támogattak Jemenben, Irakban és Libanonban is, többek között a Hamasz és a Hezbollah terrorszervezetek is szorosan együttműködtek Teheránnal. A 2020-as évek elejére az iráni-izraeli kapcsolatok annyira megromlottak, hogy a nyílt fegyveres konfliktus kitörése már csak idő kérdése volt.
Izraeli rakéták Teherán felett 2025. júniusában, a 12 napos háború idején
Az Izrael által indított 12 napos háború amerikai beavatkozással záródott, de a pontos kimenetele bizonytalan. Sokak szerint az iráni nukleáris program kudarcát hozta, de könnyen előforulhat, hogy az atomprogramot az izraeli szándék ellenére csupán késleltetni tudták. Ahogyan azt az iráni vezetés is megerősítette, a szándék továbbra is él a nukleáris fegyverarzenál létrehozására, ezért kijelenthető, hogy a Közel-Keleten kialakult béke nagy valószínűséggel csak átmeneti.
