Budapest programkínálata nem mondható szegényesnek, de a filmőrültek sokáig csalódottan hajthatták álomra a fejüket. Az elmúlt években szerencsére több kiemelkedő kezdeményezés is született, a sokak által ismert Budapest International Film Festival (BIFF), illetve egy pop-up vetítés-sorozat, a Gerilla Mozi. A Gerilla Mozi sikerét pedig a főváros is felismerte, hiszen a nyári időszakban programokkal megtöltött belvárosi pesti rakparton kialakított DUNYIba is meghívást kapott, Öreg Kontinens Filmklub néven.
A Gerilla Mozi és az Öreg Kontinens Filmklub megálmodójával a Pável Bencével készítettem egy rövid interjút, amelynek célja, hogy felhívja ezen remek kezdeményezésekre a figyelmet.
Mutatkozz be röviden, kérlek
Pável Bence vagyok, 25 éves, egyetemista. Emellett a Kamarave nevű elektronikus rendezvényszervező csapat tagja vagyok, amit a barátaimmal 2021-ben indítottunk. Az elején rengeteget grafikáztam, de ahogy a projekt nőtt, egyre inkább a dekorációra, színpadtervezésre és a köztes terek (az események közterei) világítására álltam át.
Hogyan indult a filmklub, kik csinálják, és hogyan működik?
A Gerilla Mozi ötlete 2021-ben jött, amikor egy barátommal ráflesseltünk, hogy levetítenénk a Kids című filmet egy tetőn. Ez akkor nem valósult meg, mert nem volt felszerelésünk, és a barátom is kiszállt. Két évvel később, 2023 nyarán Csengery Berci barátom győzött meg, hogy vágjunk bele, így vetítettük le a Kidset a Martinovics-hegyen. Nem volt aggregátorunk, se hangunk, de egy barátunk segített hangot intézni, az aggregátort béreltük. Azóta lett saját aggregátor, a hangot pedig egy barátunktól béreljük azóta.
A Gerilla eseményei jellemzően vasárnap este vannak, a kiválasztott filmhez szervezünk egy előbeszélgetést, mert sokszor kevésbé ismert, kontextus nélkül nehezen befogadható filmekről van szó. Itt egy meghívott szakmabeli (pl. filmes újságíró, bölcsész, filmes hallgató) segít a film sarokpontjait tisztázni, hogy a film befogadhatóvá váljon a nem a filmőrültek számára is.
Az idei szezon második Gerilla Mozi eseménye. Mátyáshegyi-kőfejtő, 2025.06.15
Mostanra öten csináljuk: Riba Gergő intézi a logisztikát, Berci a technikát, én a grafikát és a vendégszervezést, Szűcs Bogi a social mediat, kommunikációt és a büfét, Mimi (Nacsa Szonja) pedig logisztikát és a büfét. Minden szezon előtt (júniustól szeptember végéig tart egy szezon) leülünk, mindenki hoz 1–2 filmet, és mindegyikhez kell helyszínt és vendéget ajánlani. A legtöbb vetítés szabadtéren van, de voltunk bent is, például a Gólyában vagy a Kesztyűgyár Közösségi Házban.
A filmklub teljesen adományalapon működik. Vetítés után körbeviszünk egy perselyt, van egy mini büfénk is, ahol popcornt és sört lehet venni. A helyszínek jellemzően szabadtéri popup terek, sokszor engedély nélkül. Ennek ellenére, amikor közteresekkel vagy rendőrökkel találkoztunk, mindig pozitívan álltak hozzánk. Volt például, hogy a Hajógyári-szigetcsúcson (ahova nem lehet autóval bemenni) a vetítés közben jöttek oda, és annyira tetszett nekik az esemény, hogy kifele már kaptunk behajtási engedélyt, így nem kellett 1,5 kilométert a cuccokkal sétálni.
Hogyan jött a Dunyhás lehetőség, és miben más ez, mint a Gerilla?
A Dunyis filmklub lehetőségét Böröczfy Peti, a hely programszervezője ajánlotta fel, kaptam egy hétfői sávot állandó vetítésekre. Eredetileg minden kontinensről akartam filmet hozni, de végül maradtam az európai filmeknél, mert ezekhez van valódi kötődésem. Európa viszonylag kis területű, rengeteg országgal, rengeteg kultúrával. Ez mindig is nagyon tetszett nekem, ezért végül a filmek esetében maradtam Európánál és a filmklub így kapta az Öreg Kontinens nevet.
Műfaji megkötés nincs: múlt héten Thomas Vinterberg-filmet (Festen/Születésnap), ezen a héten pedig spanyol horrort (REC). A Gerillához haosnlóan, a vetítések előtt mindig van egy előbeszélgetés.
Honnan jön a szenvedélyed a filmekhez?
Gyerekkorunkban tesvéreimmel egy nagyon pici lakásban nőttünk fel ,és a filmnézés mint állandó program egy közös kiszakadás élmény volt az akkori környezetünkből. Igy már nagyon kicsin láttam nagyon sok klasszikus nyugati filmet,amikből mai szemmel nézve még alig értettem valamit.Hatodikban azzal menőztem hogy mennyi Scorsese filmet láttam már. Ezeket újranézve mindig új rétegek tárulnak fel, ezért sok olyan filmet is hozok ezekre az eseményekre, amiket már többször is láttam. A film számomra a kedvenc művészeti forma: összművészeti, minden érzékre hat, és időben is ideális — szemben a sorozatokkal vagy a hosszú videojátékokkal.
Miért tartod fontosnak, hogy filmklubot szervezz?
Budapesten kevés filmklub van, a gerillavetítések pedig nemcsak kulturális élményt adnak, hanem lehetőséget is, hogy új helyszíneket fedezzünk fel. Szeretek olyan zöldterületeket bemutatni, amiket érdemes megismerni. A bulikon sokszor az volt az elményem, hogy nincs lehetőség kapcsolódni az emberekhez, a filmklub hangulata vsizont nyugodtabb és intimebb, közösséget teremt.
Van hosszabb távú célod ezekkel az esemény-sorozatokkal?
Hosszabb távon egy állandó, alternatív mozit létrehozni, ami a művészmoziknál is kötetlenebb, és a mi generációnkhoz szól. Régóta vonz egy egynapos, ottalvós mini filmfesztivál ötlete is, ahol két-három film mellett beszélgetések és workshopok lennének.
Remélhetőleg a rövid beszélgetés meghozta az olvasó kedvét, hogy részt vegyen a következő vetítések valamelyikén, a jövő hétfői esemény már megtalálható Facebookon: https://www.facebook.com/events/1814671499434180.
