Reaktor

Talán kézenfekvő lesz a legelső kérdésem, hogyan találkoztál először a paintballal, és hogyan lett azután a találkozás után egyfajta örök szerelem, egy hivatás?

Hát én 2005-ben kezdtem a paintballozást. Előtte már ilyen kínai piacos, kis golyós pisztolyokkal lövöldöztük egymást, de ez valahogy kevés volt nekem, és akkor kerestem. Tudtam, hogy van ilyen, hogy paintball, és kerestem paintball csapatot, hogy akkor én így jönnék. Nagyon fiatal voltam ugye még, és ebből fakadóan voltak nehézségeim. Mindenki nézte, hogy most mit keres itt ez a gyerek, de aztán ezen sikerült túllendülni. Először én is a hagyományos irányba mentem el, tehát ez a katonai szimuláció, hívjuk így. Elhagyatott laktanyában játszottunk, amivel találkozik te is, vagy bárki a paintball kapcsán. Rá fél évre azt éreztem, hogy többet szeretnék, és elmentem egy versenycsapathoz, hogy helló, én vagyok a Viktor, és szeretnék paintballozni. Bevettek, és a többi már csak jött utána.

Szerintem mindenkinek van egyfajta fogalma, hogy mi is az a paintball, de talán te egy hitelesebb fogalmat tudsz adni. Mi a definíciója pontosan? Ez egy játéksport, hogyan kell erre tekintenünk?

Én arra, hogy sport-e, mindig azt szoktam mondani, hogy gyere le egy edzésre, és hogyha utána azt mondod, hogy ez nem sport, akkor ingyen volt az edzés. Én azt gondolom, hogy ez sport, de lehet játékként is rátekinteni. A legtöbben ezt egyszeri élménykeresésre használják. A elmennek csapatépítőre vagy osztálykirándulásra, és ott szétlövik egymást, jól érzik magukat, aztán lehet, hogy életükben soha többet nem paintballoznak. Nem azért, mert nem volt jó élmény, hanem mert legközelebb elmennek gokartozni, lézerharcra, vagy szabadulószobába. Így kipörgetik ezt a dolgot egy alkalommal.

De vannak olyan emberek, én is, akiknek más a fókuszuk, és beleszeretnek ebbe a dologba. Ők évtizedeken keresztül űzik. Ennek vannak finomságai, rejtelmei, van módszertana, hogy hogyan kell jól játszani. Van elméleti háttere, stratégia, tehát elég színes ez a világ. Nem feltétlen annyi, amennyit egy átlag játékos, aki egyszer eljön hozzánk, átlát.

Van Youtube csatornánk, és megpróbálunk a social médiában is jelen lenni. Ott vannak szórakoztató tartalmaink, és sok olyan tartalmunk is, ami erre próbál rávilágítani. Van kezdőknek szóló videósorozatunk, próbáljuk a nézőket edukálni paintball ügyben. Hogy nézd, ez nem csak az, hogy lemész csapatépítőre haverokkal, hanem ez egy sport. Például, ha mondok neked három trükköt, és azt gyakorolod fél órán keresztül, akkor azt a haverodat, aki ezt nem ismeri és nem gyakorolta, le fogod tízből hétszer lőni.
A fejlődés az elején exponenciálisan gyors, aztán – mint minden másban – a fejlődési görbe kilapul. Onnantól már csak finomságokat reszelgetünk edzésen. Összességében hosszú idő megtanulni és magas szinten űzni. Nekem is, húsz év után, mindig van valami újdonság, amin finomítanom kell, főleg edzőként. Én ugyanis edzem is a srácokat, és mindig tanulok valamit, hogy hogyan lehet még többet kihozni belőlük. Hiába jó a csapat, el kell érni, hogy jól is játszanak. Ez is egy kihívás, tehát sokrétű.

Hogy jött a Paintball Akadémia ötlete, és egyáltalán mitől akadémia?

Az akadémia 2011-ben indult. Akkoriban még működött a Magyar Paintball Szövetség, és mivel én tartottam oktatásokat, felkértek, hogy indítsak egy utánpótlás-akadémiát. Így hoztuk létre, közösen kezdtük el. Később a szövetséggel szétváltak az útjaink, azóta pedig a szövetség meg is szűnt. Én Paintball Akadémia néven folytattam tovább a munkát. Azért hívjuk így, mert nálunk tényleg meg lehet tanulni paintballozni. Nem pusztán szórakoztatóipari egység vagyunk, hanem sportegyesület, ahol képzés is zajlik.

És akkor itt rendes edzések vannak. Például meccs előtt van mentális felkészülés? Hogyan kell elképzelni nálatok egy versenyre készülést vagy egy edzést?

Ez most nagyon aktuális kérdés, mert a legutóbbi Szlovák Ligán – ott játszunk, mivel sajnos nincs magyar bajnokság – az elődöntőben volt egy mentális megingása a csapatnak. Azóta gondolkodom rajta, hogyan tudnánk ezt kiküszöbölni. A paintballban nagyon gyorsan történnek az események. Ha fejben belekerülsz egy lefelé húzó spirálba, akkor pillanatok alatt vége a mérkőzésnek, és kiestél. Ez egyenes kieséses szakaszban nagyon kellemetlen tud lenni.
Nyilván megvannak az alapmozdulatok is: hogyan bújsz ki a fedezék mögül, hogyan lősz futva. Ott van a „breakout”, amikor dudaszóra felhúzod a fegyver csövét, és beérsz az első fedezékig. Ezt hívjuk így. Vannak a csúszások, hogy hogyan érsz be a fedezékbe, és ezeknek sokféle kombinációja. Ez is egy végtelen történet, hiszen mindig van mit csiszolni. A következő szint a pályán zajló kommunikáció. A paintballnak vannak alaptörvényszerűségei – erről egyébként van is videónk a csatornán. Ha ezeket betartod, az nagyon sokat segít. A legegyszerűbb példa: minden fedezéket el kell nevezni, tudnod kell, hány ellenfél van még játékban. Egyedül nem tudsz mindent követni, ezért fontos a csapattársak közötti információmegosztás. Ha ez működik, akkor nagyon sokat ad a játékhoz, ha viszont nem, abból káosz lesz. A stratégiánk mindig változik, mert minden versenyen más a pálya „layout”-ja, vagyis a fedezékek elrendezése. Összesen 45 fedezék van a szabvány pályán, de a helyzetük versenyről versenyre más. A taktikát ehhez kell igazítani: a pályához, az ellenfél gyengeségeihez és erősségeihez, valamint a saját csapatunk adottságaihoz. Természetesen azt is elemezzük, mit játszik az ellenfél. Ezek együtt határozzák meg a stratégiánkat. Egyéni szinten ott van a taktika, vagyis hogy az adott játékos mit csinál. De a paintballban nem lehet előre pontosan meghatározni, mi fog történni a pályán. Nagyon intuitívnak és gyors gondolkodásúnak kell lenned. Van egy irányelv a játék kezdete előtt, de attól az egész mehet teljesen más irányba, attól függően, mi történik.

És hogy áll a magyarországi versenyrendszer? Egyáltalán a magyarok hogyan szerepelnek a versenyeken, ti hogyan álltok? Vannak-e Magyarországon versenyek, és milyen nemzetközi versenyek vannak? Hogyan néz ki összességében a versenyek látképe?

Magyarországon nincs verseny. Sokszor kérdezik, miért nincs, és az az oka, hogy én nem szervezem meg. Azért nem, mert annyira kicsi a hazai szcéna, hogy egyszerűen nincs értelme. Nekünk sokkal egyszerűbb kimenni a Szlovák Ligára, és ott játszani. Most ott szerepelünk. Az első fordulót megnyertük, körülbelül tíz csapat indul a Szlovák Ligában. A második fordulón harmadikak lettünk, de összetettben vezetünk. Lesz még egy forduló, majd meglátjuk, mi lesz ott. Bízom a legjobbakban, odatesszük magunkat, és reménykedem, hogy jó eredményt tudunk elérni az utolsó fordulón is.

Térjünk rá a leggyakoribb kérdésre ami felmerül a paintball kapcsán: fáj, ha eltalálnak?

Igen, ez az egyik leggyakoribb kérdés. Én szoktam viccesen azt mondani, hogy csak annak fáj, akit eltalálnak. A cél az, hogy téged ne találjanak el, és akkor nem fáj semennyire. Komolyra fordítva a szót: nem olyan vészes, mint ahogy az emberek gondolják. Ha nem fájna egyáltalán, akkor nem lenne izgalmas. Valamennyire érezhető, de szerintem teljesen tolerálható. Három másodperc alatt elmúlik a fájdalom, a lila foltok pedig rosszabbul néznek ki, mint amennyire valójában fájnak.
Szerintem ez a „paintball fáj” dolog onnan ered, hogy aki már paintballozott, az mutogatja a foltokat magán. Megkérdezik tőle, fáj-e, és ő mondja, hogy igen, fájt, de kibírta. Biztos, hogy ez áll a háttérben. Valójában azonban nem annyira fájdalmas, teljesen kibírható. Persze előfordul, hogy valakit versenyhelyzetben nagyon „telerámolnak”. Ez tényleg kellemetlen tud lenni. Olyankor, amikor másodpercenként tíz golyót lő mindenki, és négyen rád fordulnak, egy másodperc alatt negyven találat is érhet. Na, az valóban fáj, de ez ritka, és inkább csak versenykörülmények között fordul elő.

Ez a teljes beszélgetés egy rövidített leirata.