Nem mintha olyan gyakran esne meg az átlag magyarországi lakossal, hogy egyszer csak Thaiföld fővárosában találja magát, mégis érdekes tanulságokkal szolgálhat egy kis kitekintés. Bangkokban sétálva az ember úgy érzi, két világ feszül egymásnak, amik valahogy mégis egybeolvadnak. Több tucat felhőkarcoló, hatalmas bevásárlóközpontok és luxusautók. A nemzetközi márkák üzletei az Andrássy úti boltokat itt fényűzésben tízszer leköröznék. És mellettük: omladozó házak, szűk sikátorokban álló viskók, kis utcai bódék és a szegénységben élő helyiek mindennapjai. Ami mégis sok mindent ellensúlyoz, az a thai emberek kedvessége és befogadó természete: mosollyal fordulnak a látogatók felé, és a nehéz körülmények között is őszinte nyitottságot sugároznak. Ez a kettősség minden második utcasarkon érzékelhető, és aki egy kicsit is mélyebben figyeli a várost, annak hamar világossá válik, hogy a thai főváros egyszerre helyszíne a modern jólétnek és közben ugyanennyire a helyiek mindennapi küzdelmes túlélésének.
A luxus varázsa
Bangkok belvárosában járva a turistát elsőként a hatalmas plázák, lakóházak és felhőkarcolók ragadják meg. Siam Paragon, CentralWorld, ICONSIAM – épületek, amelyek méretben és kínálatban is könnyen felveszik a versenyt bármelyik európai nagyvárossal. Ezek nem pusztán vásárlási helyek, hanem teljes világok: mozik, éttermek, coworking irodák, szórakozóhelyek egyetlen komplexumban. A kiválóan légkondicionált plázákban olyan jó idő van, hogy mind a külföldiek, mind pedig a helyiek ide járnak elmenekülni a borzasztó utcai melegtől és párától. Míg kint 30-35 fok van, bent olyan hideget “élvezhetünk”, hogy gyakran nem árt a pulóver sem. A helyiek sokszor hosszúnadrágban és hosszú ujjúban járnak az utcán is, mellettük egészen nevetséges képet nyújtanak a nyári, tengerparti ruhákban sétáló turisták.
A 30-40 emeletes toronyházakban (luxus)lakások sorakoznak, sokszor külföldi befektetők és expatok vásárolják vagy bérlik őket. Nyugatról Thaiföldre érkezve a diákok is könnyen olyan szintű lakhatást találnak, amit otthon – akár Európában, akár Amerikában – képtelenek lennének megfizetni. Az edzőterem és a medence már nem is kérdés, hanem alapvetés, hogy tartozik a (30-35 négyzetméteres) lakásokhoz. Nincs igény nagy lakótérre, viszont jól használható és elegáns közös terekre, co-working spacere, pihenő terekre annál inkább. Az utcákon feltűnőek a sportautók, a csinos kávézók és éttermek, amelyek kifejezetten a tehetősebb réteget és a nyugati látogatókat célozzák. A város gazdasága erősen épít a turizmusra, ezért a nyugati pénztárca mindenhol jelen van: a szolgáltatások sokszor drágábbak, ha turista vagy, és sok helyen eleve neked vannak kitalálva, és nem pedig a helyi igényből születtek meg.
A túlélés oldala
Mindez azonban csak az érem egyik oldala, a luxusépületek árnyékában ott élnek a helyiek, akiknek a nagy része alacsony keresetből próbál megélni a bangkoki utcákon. A thai minimálbér európai szemmel rendkívül alacsonynak számít, miközben Bangkokban a megélhetési költségek az elmúlt években folyamatosan emelkednek – persze a nyugatról bevándorló külföldiek miatt is.
A kis viskók és omladozó házak érdekesmód gyakran közvetlenül a felhőkarcolók mellett állnak. Ez elég különös, diverz városképet eredményez: az egyik oldalon a modern metropolisz fényűzése, a másikon az utcai árusok, zsúfolt bérlakások, vagy egyszerűen csak bádogból összetákolt otthonok. Ilyen házikók mellett elhaladva gyakran még a helyiek is előveszik zsebükből a népszerű thai gyógynövényes inhalálót, a Nózira hasonlító kis zöld yadomot, hogy enyhítsék a szemét és az utcai főzés szagát. Ami sok európai nagyvárosban elképzelhetetlen lenne – hogy a szegénység ilyen nyíltan és közvetlenül jelen van a belső kerületekben –, Bangkokban természetes látvány. Önmagában ez is egészen kettős érzéseket kelt az emberben. Valahol szomorú és egészen elborzasztó a látvány a szagokkal keveredve és hatalmas sajnálat fogja el az embert, míg közben mégis csodálatos, hogy van lehetőségük ezeknek az embereknek is a fővárosban élni. Persze ezzel együtt is az lenne a valóban ideális, ha a helyi thai lakosok megfelelő életszínvonalon tudnának a saját lakóhelyükön, fővárosukban létezni… mint az idelátogató turisták.
A jóléti rendszer és az életszínvonal
A kérdés adja magát: mennyire tekinthető jóléti államnak Thaiföld? A rövid válasz, hogy jóval kevésbé, mint amit Európában megszokottnak tartunk. A thaiföldi rendszer inkább a liberális jóléti modellhez áll közel: az állam biztosít egy alapvető védelmet, de a piac szerepe dominál.
Az egészségügyben nagy előrelépés az általános hozzáférhetőség, amely mindenki számára garantálja az alapellátást. Ugyanakkor a minőség erősen eltérő lehet, a magánkórházak világszínvonalú szolgáltatásokat kínálnak, angolul beszélő orvosokkal és modern környezettel, de ezek a helyiek többsége számára megfizethetetlenek. Így bár az ellátás elérhető, a színvonal mégis attól függ, hogy ki mennyit tud fizetni.
Az oktatás is hasonló kettősséget mutat. Az állami iskolák gyakran forráshiányosak, nagy osztálylétszámokkal és kevés egyéni figyelemmel. Ezzel szemben a nemzetközi iskolák és egyetemek magas minőséget nyújtanak, de ezek csak a tehetősebb rétegek számára elérhetők. Az oktatás tehát – mint sok európai országban is – nem az esélyegyenlőséget erősíti, hanem inkább újratermeli a társadalmi különbségeket.
Bangkok egyik legnagyobb paradoxona tehát, hogy a modern globális metropolisz és a túlélésért küzdő mindennapok cseppet sem különülnek el, hanem egyenesen egymás mellett élnek. A városban egyszerre jelenik meg a jövőbe mutató urbanizáció és a fejlődő országokra jellemző társadalmi feszültség is. Ez a kettősség elgondolkodtató számomra, egy európai számára: mit jelent a jólét, ha nem fér hozzá mindenki, és mit jelent a városi fejlődés, ha az csak a lakosság egy szűk rétege számára nyújt előnyöket? Thaiföldön töltött első hónapom számomra nemcsak kulturális élmény volt, hanem egy hasznos tükör is, amelyben nemcsak Bangkok és az európai nagyvárosok különbségei rajzolódtak ki, hanem a hasonlóságok is. Hiszen nálunk is jelen vannak társadalmi törésvonalak – csak talán egy fokkal kevésbé nyíltan. Ezzel szemben Bangkok tisztán megmutatja, hogy a fejlődés soha nem egy egységes folyamat, és mindig lesznek, akik kimaradnak belőle, és mindig lesznek, akik profitálnak belőle.
