Az elmúlt években jelentős átalakulások mentek végbe a felsőoktatásban, különösen a modellváltó egyetemek körében. Te hogyan értékeled ezeket az átalakításokat, illetve ezeknek az eddigi eredményeit?
Valóban, az elmúlt években egy jelentős újrastrukturálása volt a felsőoktatásnak, és ebben több intézmény megújuláson ment keresztül. Ami ennek egy fontos eleme, az az, hogy magát a finanszírozást is egy teljesítményösztönző finanszírozássá alakítottuk át. Meghatározott mérőszámok, indikátorok mentén kell az egyetemeknek működniük, és kell elérniük azt a hallgatóbarát fordulatot, azt a tudományos teljesítményt, gazdasági kapcsolódást, amelyeket vállaltak még a szerződések megkötésekor.
Megtalálható Spotify-on és Apple Podcast-en is.
A mai napra most azt láthatjuk, így az elmúlt pár év távlatából, hogy minden területen egy jelentős előrelépés volt. Akár ha azt nézzük, hogy 40 százalékkal nőtt a jelentkezők száma, 20 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma. A hallgatóbarát odafordulást jellemzi az is, hogy 4500-zal kevesebben morzsolódtak le. Közel 22 ezren jobban haladnak a kreditjeikkel, a tanulmányaikkal.
Ezek mind azt jelzik, hogy volt értelme, és hogy az egyetemek jól rezonáltak erre az új működési módra. De a gazdasági kapcsolatoknál is láthatjuk, hogy a vállalati kapcsolatokból származó bevételük 68 százalékkal nőtt. Hétszereződött a szabadalmak száma. A kiemelkedő tudományos publikációk 48 százalékkal bővültek minden olyan területen, ami egyébként a nemzetközi rangsoroknak is egy fontos indikátora. Minden olyan területen komoly erősödést láthatunk.
Említetted, hogy objektív mérőszámok alapján történik ilyenkor az egyetemeknek a rangsorolása. Pontosan milyen számokat vesztek ilyenkor figyelembe?
Amikor az első hatéves finanszírozási szerződést kötöttük, ott fölmértük, hogy mi az akkori állapot. Hány hallgatója van, hány oktatója.. Milyen tudományos publikációkkal rendelkeznek, milyen vállalati bevételeik vannak, milyen lemorzsolódási adataik vannak.
Egy széles spektrumú bázist vettünk, és utána az egyetemmel közösen, több vitakör után – mert nyilván mi is többet, erősebb fejlődést vártunk, az egyetem pedig fontolva haladt volna –, de több kör után végül is meg tudtuk állapítani azokat az elérendő célokat évente és összességében hat évre nézve, amik egy jelentős fejlődést mutatnak.
Készülve az interjúra, több beszélgetést is elolvastam veled, és ezekben többször is említetted, hogy a tehetséggondozást nemzeti ügyként kell kezelni. Pontosan mit jelent ez a fogalom, és hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban?
Azért gondolom, hogy a tehetséggondozás nemzeti ügy, mert magának a tehetségprogramnak a finanszírozása eleve úgy tevődik össze, hogy nemcsak a kormány részéről, hanem a polgárok, a társadalom részéről is jelentős felajánlás történik. Hiszen az adó 1%-a felajánlható a Nemzeti Tehetség Program javára, és ezt egészíti ki a kormány minden évben.
Az elmúlt 16 évben a tehetségprogramra már több mint 41 milliárd forintot fordítottunk. Ez nemcsak a határainkon belül, hanem a külhoni fiatalok számára is elérhetővé vált. Évente 300-350 ezer fiatalt tudunk bevonni különféle tehetségprogramokba. Ide tartozik például a versenyek támogatása, a tanárok támogatása a Köbüki programon keresztül, de sok szervezet támogatása is. Így egy széles spektrumú rendszer alakult ki, amely segíti a tehetséges fiatalokat abban, hogy kibontakoztassák és kamatoztassák a tudásukat.
Említésre kerültek már a külhoni fiatalok, illetve a külhoni magyarok. Milyen célzott támogatásokkal, ösztöndíjakkal vagy programokkal tervezi őket a kormányzat támogatni?
A külhoni egyetemisták számára többféle ösztöndíj elérhető. Van olyan, amely az anyaországi tanulmányokat támogatja, van, amely a helyben való boldogulást, és van olyan is, amely a kapcsolatteremtést segíti. Most egy új célrendszer mentén szeretnénk átrendezni ezeket az ösztöndíjakat. Ez egyértelműbben az otthonmaradást, a szülőföldön maradást támogatná. Azt szeretnénk, hogy a magyar fiatalok, akik elmennek felsőoktatásba, egyetemre, majd hazatérve a közösségük javára fordítsák a tudásukat.
Ennek megfelelően az első fontos elem a Makovecz-program megerősítése lesz. Ez a teljes Kárpát-medencei felsőoktatási tér erősítését jelenti. A program keretében külhoni és anyaországi, valamint külhoni és külhoni egyetemek között is megvalósulhat mobilitás, mind oktatói, mind hallgatói részről.
Szeretnénk az ösztöndíjak rendszerét is megerősíteni. A szülőföldi ösztöndíjak mellett az anyaországi ösztöndíjak esetében egy olyan átrendeződésben gondolkodunk, amely azokra a képzésekre fókuszál, amelyek a szülőföldön nem elérhetők. Az elsődleges rendezési elv az lenne, hogy amit a fiatal a szülőföldjén el tud végezni, azt ott tanulja meg. Ami viszont gazdaságilag fontos a szülőföld közösségének, de csak az anyaországban érhető el, azt kiemelten támogassuk.
Ez az egyik fő átalakulás. Emellett szeretnénk megerősíteni az oktatói utánpótlást is. Ez jelenti egyrészt a Kollégium Talentum program megerősítését, másrészt a fiatal oktatói ösztöndíjprogram bővítését. Mind az ösztöndíj mértékében, mind az ösztöndíjazottak számában egy erősebb bővítést, a fiatal oktatói program esetében pedig duplázást szeretnénk 2026-ig megvalósítani.
Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy az oktatáspolitika és a gazdaság kapcsolatában egyre többször jelenik meg a különböző természettudományok, a matematika, illetve a műszaki tudományok és az informatika kapcsolatának a boncolgatása. Hogyan látja ezeknek a szakoknak a jövőjét Magyarországon?
Azt érdemes látni, hogy a felsőoktatásnak kulcsfontosságú, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt képzésekre koncentráljon. Arra tegyen hangsúlyt, az kerüljön a fókuszba. De emellett azt is látom, hogy a fiatalok részéről is van egy tudatosság. Egyre többen orientálódnak ezekbe a képzésekbe. Hiszen a jelentkezői adatokból is látszott, és most a felvételi eredményekből is, hogy ezekre a képzésekre a felvettek 66%-a állami ösztöndíjas képzésre került be.
Ez nem öncélú, hanem azért van, mert azt látjuk, hogy a műszaki, természettudományi, mérnöki, informatikai, orvosi, egészségtudományi vagy pedagógus képzések, illetve ide sorolhatók az agrárképzések is, azok, amelyekre elsődlegesen a hazának szüksége van.
Ez lehet, hogy kicsit filozófiai kérdés, de említetted a mai fiatalok tudatosságát. Szerinted minek köszönhető az, hogy egy mai fiatalt tudatosabbnak mondanak, mint mondjuk egy-két-három generációval ezelőttit?
A miértekre csak feltételezéseim vannak. A 2024-es ifjúságkutatás eredményei viszont abszolút megerősítik azt, hogy sokkal tudatosabbak. Korábban tudják, hogy mit szeretnének, mi az a vágyott munkakör, vágyott szakma, amit el akarnak érni. Ehhez igazítják a tanulmányaikat, és azon az úton haladnak egyre erősebben.
Az is látszik, hogy mikor szeretnének családot alapítani, mikor szeretnének külön költözni a szülőktől, saját egzisztenciát építeni. Ezek mind megjelennek a kutatási eredményekben. Sokkal erősebben gondolkodnak ezekben, mint akár az én generációm annak idején.
Én ezt a rendszerváltás utáni időszakkal is magyarázom. Akkor volt egy kinyílása az egyetemeknek, mindenki mehetett egyetemre. Ez okozta azt, hogy bizonyos szakokon nagyon sokan tanultak, túltermelés történt, és emiatt volt egyfajta elértéktelenedése a diplomának. Szerintem erre egy válaszreakció a mai fiatalok részéről egyrészt a tudatosság.
Az is nagyon fontos, hogy a diploma szerepét és a szakképzés szerepét is sikerült megerősíteni. Ha a diplomákat nézzük, egyértelműen látható, hogy átlagosan másfélszeres bérszorzót jelent a diploma önmagában, és körülbelül 40 nap alatt el lehet helyezkedni vele. Egy műszaki vagy informatikai képzés esetén ez akár kétszeres szorzót is jelenthet.
A szakképzésnél pedig azt látjuk, hogy aki technikum után, vagy a szakmája birtokában elhelyezkedik, jó szakember lesz. Ő keresett szakember, tud építkezni, és karriert építeni.
(A teljes beszélgetés rövidített, összefoglalt leirata.)
