Noha Kína-ellenes elnök, Donald Trump második elnöki ciklusában feltűnően Kína-barát politikát folytat Tajvan kapcsán.
Júliusban 20%-os vámot vetett ki a szigetre, és Peking kérésére megtiltotta Tajvan elnökének, Lai Ching-te-nek, hogy New Yorkban szálljon át egy dél-amerikai külföldi útjához, valamint azt is felvetette, hogy engedélyezné a korábban betiltott tajvani mikrochipek Kínába való exportálását, ha cserébe az eladások bevételének 15%-a az Egyesült Államokat illetné.
Mindez aggodalmat keltett mind Washingtonban, mind Tajpeiben, hogy Trump feláldozhatja Tajvant egy Kínával kötendő előnyös kereskedelmi megállapodásért. Ebben a cikkben bemutatjuk az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikáját, valamint azt, mi állhat Trump látványos fordulata mögött.
Háttér
Az Egyesült Államok hivatalosan 1979-ben ismerte el a Kínai Népköztársaságot, és azóta a Tajvannal kapcsolatos politikáját a Taiwan Relations Act (TRA) határozza meg. A törvény szándékosan kétértelmű megfogalmazást alkalmaz, amely – nem garantált – amerikai katonai elköteleződést sejtet Tajvan védelmére. Ezt az álláspontot nevezik „stratégiai kétértelműségnek”. A TRA szerint az Egyesült Államok
„fenntartja a képességet arra, hogy ellenálljon minden erőszakos vagy más kényszerítő cselekménynek, amely veszélyeztetné Tajvan biztonságát, társadalmi vagy gazdasági rendszerét.”
Kép forrása: ait.org
A mindenkori amerikai elnökök azonban eltérően értelmezték, mit is jelent a stratégiai kétértelműség. Joe Biden például több alkalommal kijelentette, hogy az Egyesült Államok katonailag megvédené Tajvant egy kínai invázió esetén, sőt, Amerika ezen irányú kötelezettségét a NATO 5. cikkéhez hasonlította.
Donald Trump Tajvannal kapcsolatos politikája óriásit változott első és második ciklusa között. 2016 decemberében, választási győzelme után, közvetlen telefonbeszélgetést folytatott Caj Jing-ven akkori tajvani elnökkel, Kínával szemben keményvonalas politikusokat nevezett ki befolyásos pozíciókra, és aláírta a Taiwan Travel Act-et, amely lehetővé tette amerikai tisztviselők számára, hogy ellátogathassanak Tajvanra. Trump egészségügyi minisztere, Alex Azar el is látogatott a szigetre – ami a legmagasabb rangú amerikai diplomáciai látogatás volt az elmúlt évtizedekben. Első ciklusában Trump növelte Tajvanba irányuló fegyvereladások volumenét mintegy 8 milliárd dollárra, és 66 modernizált F–16-os vadászgéppel.
Második ciklusában azonban Trump hozzáállása Tajvanhoz érezhetően megváltozott. A 2024-es elnökválasztási kampány során Tajvant okolta azért, hogy „ellopta Amerika chipiparát”, és felvetette, hogy a szigetnek magának kellene állnia saját védelmének költségeit. Idén év elején már azt mondta, hogy 100%-os vámot vetne ki a tajvani chipexportokra, végül azonban júliusban egy egységes, 20%-os vámot vezetett be Tajvan ellen.
Kép forrása: White House
Nem meglepő módon mindez növekvő aggodalmat váltott ki az Egyesült Államok tajvani védelmi elkötelezettségével kapcsolatban. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a tajvani válaszadók 40%-ának volt inkább negatív vagy nagyon negatív véleménye az Egyesült Államokról – szemben a 2024 júliusában mért 24%-kal. Ugyanebben a felmérésben mindössze 37% gondolta valószínűnek vagy nagyon valószínűnek, hogy az Egyesült Államok beavatkozna egy kínai konfliktus esetén, míg egy évvel korábban ez az arány 44% volt.
Miért fordult el Trump Tajvantól?
Trump irányváltásának elsődleges oka feltehetően az, hogy mindenáron szeretne kereskedelmi megállapodást kötni Kínával.
Az úgynevezett „felszabadulási nap (vámok bejelentése)” utáni rövid amerikai–kínai kereskedelmi háború ugyanis megmutatta, hogy Kínának jóval erősebb tárgyalópartnere lesz az Egyesült Államoknak, mint azt sok elemző korábban feltételezte volna, és egy Amerikának kedvező kereskedelmi egyezség elérése jóval nehezebb lesz, mint ahogyan azt Trump eredetileg gondolta. A tajvani politikai elit körében egyre nagyobb az aggodalom, hogy az amerikai elnök kész lenne feláldozni a szigetet egy előnyösebb amerikai-kínai alku érdekében, különösen, mivel Trump többször hangoztatta: találkozni akar Hszi Csin-pinggel, és kötni akar vele egy átfogó kereskedelmi megállapodást.
A második tényező Trump ragaszkodása az USA külkereskedelmi mérleg deficitének csökkentéséhez és a kiegyensúlyozott kereskedelemhez. Gazdaságpolitikájának központi eleme, hogy kereskedelmi vámokat vet ki azon országokra, amelyekkel az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege hiányt mutat – vagyis amelyek többet exportálnak Amerikába, mint amennyit Amerikából vásárolnak. Tavaly az USA Tajvannal szembeni külkereskedelmi deficitje 74 milliárd dollár volt, így Tajvan az Egyesült Államok hetedik legnagyobb kereskedelmi partnere. Tajvan ráadásul olyan kulcsfontosságú termékeket exportál az USA-ba, mint elektronikai eszközök, adatfeldolgozó berendezések és számítógépes alkatrészek. Idén az első félévben a tajvani export pedig ismét új csúcsot döntött az USA irányába. Trump mindezt sérelmezi, Tajvant azzal vádolja, hogy el akarja lopni és tönkre akarja tenni az amerikai chipipart.
Hozzátette: „100%-ban elvették az amerikai chipüzletet.”
Tajvan valóban a világ mikrochipjeinek mintegy 92%-át állítja elő, így kulcsfontosságú szereplő a globális gazdaság ellátási láncában elektronikus termékek terén. A 20%-os vám, amelyet Trump idén bevezetett, alacsonyabb a még idén tavasszal belengetett 32%-nál, de magasabb lett a szomszédos Japánra és Dél-Koreára kivetett 15%-os rátánál.
Lai Csing-te tajvani elnök azzal próbálja az aggódó tajvaniakat nyugtatni, hogy ez a vámtarifa csak ideiglenesen lesz hatályban, és hogy Tajvan már tárgyal az USA-val egy kedvezőbb megállapodás megkötéséről, de az elektronikai eszközöket gyártó cégek mégis újabb jelét láthatják annak, hogy Trump kiszámíthatatlan. Eközben az Egyesült Államok visszavonta a TSMC engedélyét, amely lehetővé tette, hogy az amerikai chipgyártó berendezéseket Kínába exportálják licenc nélkül – ezzel lényegében akadályozva a tajvani–kínai kereskedelmet, és arra ösztönözve a TSMC-t, hogy inkább az USA-ban gyártson termékeket.
Kép forrása: The Engineer
A harmadik ok pedig közvetlenül Tajvan katonai biztonságát érinti. Régóta köztudott, hogy Trumpot meglehetősen frusztrálja, ha országok nem költenek eleget a saját védelmükre. Az elnök Tajvant többször is „potyautasnak” nevezte, és felszólította őket, hogy fizessenek a saját védelmükért.
„Nézd, mi sem vagyunk mások, mint egy biztosítótársaság. Tajvan nem ad nekünk semmit.”- Trump
Noha ez nem teljesen fedi le a valóságot, hiszen a TRA törvény értelmében Tajvan hadseregét szinte teljes mértékben amerikai fegyvergyárak látják el. Ugyanakkor Trump részben jogosan emelt szót amiatt, hogy Tajvan az elmúlt években nem költött annyit védelemre, mint amennyit egy közvetlen kínai katonai invázióval fenyegetett szigettől el lehetne várni – a katonai kiadások 1,5–2,5% között mozogtak a GDP arányában. A Trump-adminisztráció idén márciusban azt kérte Tajvantól, hogy emelje katonai költségvetését a GDP 10%-ára. Ez irreálisnak tűnik, viszont a tajvani kormány vállalta, hogy a következő években 3% fölé növeli a védelmi kiadásokat.
Végül a negyedik tényező Trump izolacionista külpolitikája. Többször is kijelentette, hogy szeretné távol tartani az Egyesült Államokat a jövőbeli külföldi konfliktusoktól. Trump ráadásul látszólag nem is aggódik különösebben Tajvan miatt: augusztusban azt állította, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök azt közölte vele, hogy Kína nem fogja megszállni Tajvant, amíg ő hivatalban van.
