Az ENSZ történetében kevés olyan pillanat van, amikor valóban globális összefogás születik egy közös cél érdekében. Az ENSZ frissen életbe lépő High Seas Treaty, vagyis a nyílt tengerek védelméről szóló szerződése éppen ilyen mérföldkőnek számít. A két évtizeden át tartó, kudarcokkal és vitákkal kísért tárgyalásokat követően végül sikerült elérni, hogy immár több mint hatvan ország ratifikálja a megállapodást és ezzel a nemzetközi jog részévé váljon.
A szerződés célja, hogy megfékezze a világ óceánjainak kizsákmányolását: az ipari túlhalászatot, a műanyag- és vegyianyag-szennyezést csökkentse, valamint a klímaváltozás miatt egyre gyorsabban pusztuló tengeri élővilágot megmentse. A világ óceánjainak kétharmada tartozik a nemzeti fennhatóságon kívüli területek közé (high seas), amelyeket eddig leginkább csak laza szabályozás védett. Pont emiatt ez a szürke zóna vált az illegális halászat, a szabályozatlan bányászat és a környezetszennyezés melegágyává, így a probléma egyre ngyobbá vált.
A tenegerek jogi felosztása, a High Seas Treaty értelemszerűen a "High Seas", azaz a nyílt tenger jogi szabályozásával foglalkozik. Kép forrása:Marine Insight
A High Seas Treaty legfontosabb célkitűzése, hogy 2030-ig a nemzetközi vizek 30 százalékát védetté nyilvánítsák. Ez hatalmas előrelépés lenne, hiszen jelenleg alig az óceánok 1 százaléka élvez valódi védelmet. A szerződés lehetővé teszi, hogy a tengereken védett területeket jelöljenek ki, ahol szigorúan korlátozzák a halászatot, a bányászatot vagy akár a hajózási útvonalakat is, ha azok veszélyeztetik a törékeny ökoszisztémákat.
A dokumentum másik újítása a tengeri erőforrások igazságos megosztása. Az óceánok mélyén élő mikrobák, korallok vagy szivacsok genetikai állománya felbecsülhetetlen értéket képviselhet a jövő gyógyszereinek, kozmetikumainak és biotechnológiai megoldásainak fejlesztésében. A fejlődő országok régóta kifogásolták, hogy az ilyen kincsekhez csak a gazdagabb államok és vállalatok férnek hozzá. A High Seas Treaty viszont előírja, hogy az új tudományos és gazdasági eredményekből minden részes államnak jusson.
Politikai és diplomáciai csatározások
A szerződés elfogadását hosszan húzódó diplomáciai küzdelmek előzték meg. Miközben Franciaország és több európai állam élharcosként állt a tárgyalások mögé, a világ legnagyobb hatalmai, köztük az Egyesült Államok és Kína egyelőre nem ratifikálták a megállapodást. Washington még a Biden-adminisztráció alatt fontos szerepet játszott a szerződés megírásában és tárgyalásában, azonban a Trump-adminisztráció egyáltalán nem törődik a környezetvédelemmel, sőt szorhalmazza a mélytengeri bányászat engedélyezését, amelyet sok ország a tengerjogi egyezmények megsértésének tart. Peking szintén óvatos, elsősorban a hatalmas halászflottája miatt, amelyet az új szabályozás jelentősen korlátozna.
Granada ratifikálja az egyezményt. Kép forrása: UN
Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy rekordgyorsasággal összegyűljön a szükséges ratifikációk száma. Míg más ENSZ-egyezmények életbe lépése akár öt-hét évig is eltart, a High Seas Treaty mindössze két év alatt érte el a küszöböt. Ez egyértelmű jele annak, hogy az óceánok sorsa kérdésében a világ országainak jelentős része hajlandó félretenni rövid távú érdekeit
Mélytengeri bányászat: a következő konfliktusforrás
Az egyezmény ratifikálása azonban nem oldott meg minden ellentétet. Az egyik legnagyobb vita a mélytengeri bányászat körül bontakozik ki. Az óceán fenekén található nikkel, mangán és kobalt kulcsfontosságú nyersanyagok az akkumulátor- és zöldenergia-ipar számára. Több cég, már kész tervekkel áll elő, hogy a Csendes-óceán mélyén kitermelést indítson.
A tudósok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a bányászat visszafordíthatatlan károkat okozhat: felkavarja az üledéket, zajszennyezést idéz elő, és tönkreteszi az alig ismert élőhelyeket. Mivel a tengerfenéknek eddig csak elenyésző töredékét térképezték fel, sok szakember szerint korlátozásokra lenne szükség, amíg a kockázatokat nem értjük meg alaposabban. Jelenleg csupán 37 ország támogatja hivatalosan a kitermelés felfüggesztését, a többiek gazdasági érdekből nem akarnak lemondani a potenciális profitokról.
A műanyagszennyezés és a klímaváltozás árnyékában
Bár a High Seas Treaty történelmi jelentőségű, az óceánokat sújtó problémák ennél jóval összetettebbek. A becslések szerint 171 billió darab műanyaghulladék úszik a vizekben, és ha nem változik semmi, ez a szám 2040-re megháromszorozódhat. A mikroműanyagok már az emberi szervezetben is kimutathatók, és veszélyeztetik a tengeri tápláléklánc minden szintjét.
Emellett a klímaváltozás is drámai hatással van a tengerekre: a világ óceánjai elnyelik az emberi tevékenységből származó többlethő 90 százalékát. Ennek következményei a tömeges korallfehéredések, a gyakoribb ciklonok és az egyre pusztítóbb hőhullámok. Az IUCN legutóbbi jelentése szerint a tengeri fajok közel tíz százaléka közvetlenül a kihalás veszélyével néz szembe.
A High Seas Treaty tehát nem lehet a végső megoldás, hiszen vannak olyan pontjai amelyek további szabályozásra szorulnak, de a szerződés jogi szintre való emelkedése megmutatta, hogy a nemzetközi közösség képes közös lépéseket tenni egy olyan ügy érdekében, amely minden országra kihat, függetlenül attól, hogy mekkora a tengeri területe vagy mennyire gazdag. Az igazi kérdés most az, hogyan sikerül majd a gyakorlatban érvényt szerezni a szabályoknak. A végrehajtás kulcsa a transzparencia, az új technológiák, mint pl. a műholdas megfigyelés és a politikai akarat.
