A Munkáspárt éves konferenciáján a médiafigyelem egyetlen ember körül összpontosult: Andy Burnham, Greater Manchester munkáspárti polgármestere. Az elmúlt hetekben egyre több találgatás látott napvilágot arról, hogy Burnham esetleg fontolgatja a pártvezető, Keir Starmer kihívását.
Mivel a Munkáspárt jelenleg gyengén szerepel a közvélemény-kutatásokban, és a legfrissebb mandátumbecslések alapján akár 250 parlamenti helyet is elveszíthet a következő választáson – többségében a jobboldali populista Reform UK javára –, sokan személyi változásokat követelnek a pártvezetésben. Ebben a cikkben a Munkáspárt jelenlegi állapotát mutatjuk be, valamint azt, hogy miért került Burnham hirtelen a reflektorfénybe, és hogy van-e esélye leváltani Starmert.
Andy Burnham, kép forrása: BBC
Andy Burnham
Burnham országos politikai pályafutása 2005-től 2015-ig tartott, amikor különböző miniszteri és árnyékkabinetbeli pozíciókat töltött be a Munkáspártban. Legjelentősebben pozíciója az egészségügyi miniszterség volt. Ez idő alatt Burnham kétszer is elindult a Munkáspárt elnöki pozíciójáért, de mindkétszer alulmaradt. 2010-ben a második fordulóban esett ki, 2015-ben pedig Jeremy Corbyn győzte le. Ezután Burnham elhagyta Westminster világát, és visszatért északnyugatra, ahol 2017-ben megválasztották Greater Manchester polgármesterének. Ezt követően kétszer újraválasztották, legutóbb 2024-ben, mindkét alkalommal legalább 63%-os szavazataránnyal. Greater Manchester polgármestereként Burnham a lakhatásra és a közlekedésre helyezte a hangsúlyt: a rosszul működő magánbusz-szolgáltatásokat ismét önkormányzati ellenőrzés alá vonta, valamint bevezette a „housing first” (a lakhatás az első) programot, amelynek célja 2028-ig 10 000 önkormányzati bérlakás felépítése a régióban, és a házakat kivették a „right to buy” rendszerből (azaz a bérlők nem vásárolhatják meg őket).
Kép forrása: I love Manchester
Burnham hamar népszerű politikussá vált mind Manchesterben, mind országosan. Mára a Munkáspárt egyik legismertebb politikusa. Egy augusztus eleji felmérés szerint Burnham a második helyen áll Nigel Farage mögött a népszerűségi listán, ami azt mérte, hogy kit tartanának a választók „jó vagy nagyszerű” miniszterelnöknek.
Az utóbbi hetekben – a hírek szerint – a Munkáspárt egyes képviselői magánbeszélgetéseken arra ösztönzik Burnhamet, hogy buktassa meg Starmert. Burnham emellett több interjúban is bírálta a kormány „kétgyermekes támogatási plafonját” (two child benefit cap) és a felülről lefelé építkező, központosított vezetési stílust. Az elmúlt hetekben a kritikái még élesebbek lettek: amikor egy interjúban Burnhamet a Munkáspárti vezetői ambícióiról kérdezték, nem tagadta, hogy elfogadná a feladatot, ha lehetőséget kapna rá – ami állítólag rendkívül feldühítette Starmert.
A Munkáspárt konferenciáján tartott beszédében – egy arányos választási rendszerről szóló rendezvényen – Burnham burkolt utalást tett a Reform UK erősödésére. A legfrissebb felmérések szerint a jobboldali párt folyamatosan erősödik. Burnham szerint: „A mai időkben veszélyes fenntartani egy olyan választási rendszert, amely kisebbségi szavazatarány mellett is lehetővé teszi többségi kormány megalakulását.”
A világoskék a Reform UK, a piros a kormánypárti Labour. Kép forrása: Wikipedia
Burnham visszavágott azoknak a munkáspárti képviselőknek is, akik azzal vádolták, hogy belső feszültségeket szít, miközben a kormány a gazdasági stabilitás biztosítására próbál összpontosítani.
Azt mondta: „Nem tettem mást, mint elindítottam egy vitát. Az itt jelenlévő több ezer önkormányzati képviselő nevében szólalok meg, akik aggódnak amiatt, mi vár rájuk, amikor jövő májusban kopogtatni fognak a választóknál.”
Ezzel Burnham arra utalt, hogy a Munkáspárt tisztviselői szerint a Reform Párt jelent majd a 2026 májusi helyhatósági választásokon Angliában, Walesben és Skóciában. A Munkáspárt különösen attól fél, hogy elveszítheti dominanciáját Walesben, ahol a walesi parlament 1999-es létrehozatala óta a legnagyobb párt.
Burnham beszédében közvetlenül is bírálta a jelenlegi munkáspárti vezetést, „félelem légkörét” emlegetve, és kifogásolva, hogy felfüggesztik a párttagságát azoknak a képviselőknek, akik nem értenek egyet a hivatalos kormányzati állásponttal.
Végső soron azonban a nagy kérdés az: le tudná-e váltani Burnham Starmert a Munkáspárt éléről?
A Munkáspárt szabályzata szerint a párt vezetőjét és helyettesét az alsóházi munkáspárti képviselők közül kell megválasztani vagy újraválasztani. Ez hatalmas akadály Burnham számára, aki jelenleg nem parlamenti képviselő. Ahhoz tehát, hogy a Munkáspárt vezetője lehessen, először be kellene jutnia a parlamentbe, amihez szükség lenne egy időközi választásra. A valóságban – hacsak nem történik valami előre nem látható esemény, például egy haláleset vagy egy visszahívási eljárás – egy időközi választást leginkább egy lemondás váltana ki. Amikor először felröppentek a pletykák Burnham esetleges indulásáról, felröppent a hír, hogy Andrew Gwynne, a Munkáspárt egyik képviselője a Greater Manchester-i Gordon és Denton választókerületből lemondhatna, hogy utat engedjen Burnhamnek.
Gorton és Denton választókerület Manchesterben. Kép forrása: Wikipedia
Ez azonban hamar meghiúsult, mivel Gwynne maga nyilatkozta, hogy nem fog félreállni Burnham kedvéért. Ez azt jelenti, hogy Burnhamnek más választókerületet kell találnia, ha újra képviselő szeretne lenni. Tekintettel szoros kötődésére Manchesterhez, nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Királyság más régiójában indulna – ez pedig jelentősen leszűkíti azoknak a választókerületeknek a számát, ahol reálisan esélye lehetne.
Ráadásul, ha találna is egy másik manchesteri körzetet, és meg tudná győzni az ottani munkáspárti képviselőt, hogy álljon félre, Burnhamnek akkor is hivatalosan a Munkáspárt jelöltjeként kellene indulnia. Mivel a pártvezetésben pedig Starmer hívei vannak többségben, ezek az emberek valószínűséggel megpróbálnák megakadályozni Burnham jelöltségét. Ezen a ponton ugyanis egyértelmű lenne, hogy Burnham Westminsterbe való visszatérésének célja Starmer vezetői pozíciójának kihívása.
Továbbá, ha esetleg Burnham jelölt lesz – meg is kellene nyernie az időközi választást, ami nehéz feladat lenne, tekintve a Munkáspárt országos támogatottságát és a Reform párt növekvő népszerűségét, különösen a Manchester környéki választókerületekben. A Reform alelnöke, Richard Tyson még provokálta is Burnhamet, így üzenve:
„Csak jöjjön, Burnham úr. A Reform kiáll ön ellen, és legyőzi Önt a politikai csatatéren.”
Ha Burnham bekerül a parlamentbe, akkor is legalább a jelenlegi munkáspárti képviselők 20%-át kellene maga mellé állítania, vagyis körülbelül 80 képviselőt, hogy hivatalosan is kihívhassa Starmert a pártvezetésért. Amint megvan a 80 képviselő támogatása, a Munkáspárt 300 ezer tagja fog dönteni, hogy marad-e Starmer vagy sem. Egy friss felmérés szerint a tagok 53%-a új vezetőt szeretne, míg csupán 31% támogatja Starmer maradását, így Burnhamnek itt jó esélyei lennének.
Azonban minden, ami idáig vezet – találni egy választókerületet, elnyerni a jelöltséget, majd megnyerni az időközi választást, hogy képviselő lehessen – politikailag rendkívül kockázatos vállalkozás Burnham számára. Egyelőre valószínűtlen, hogy feladja a polgármesteri posztot.
