Pakisztán és Szaúd-Arábia bejelentették, hogy kölcsönös védelmi megállapodást írtak alá. Noha a teljes szöveg nem nyilvános, az tudott, hogy a nemzetközi szerződés tartalmaz egy, a NATO 5. cikkéhez hasonló kölcsönös védelmi záradékot.
Pakisztán védelmi minisztere megerősítette, hogy a megállapodás értelmében Pakisztánnak – amely a világ kilenc nukleáris fegyverrel rendelkező állama közé tartozik –szükség esetén nukleáris védelmet kell nyújtania Szaúd-Arábiának, ami egy példátlan lépés. Ez az első alkalom, hogy Pakisztán kiterjeszti nukleáris védelmi ernyőjét egy másik országra.
Ebben a cikkben tehát a szaúdi–pakisztáni kapcsolatokra és arra fogunk koncentrálni, hogy ez az új megállapodás milyen változásokat hozhat a régióban.
Pakisztán miniszterelnöke, Shehbaz Sharif (balra) és Szaúd-Arábia koronahercege, Mohammed bin Salman, Kép forrása: The Hindu
Háttér
A szaúdi–pakisztáni kapcsolatok történetét három nagy fejezetre tudjuk osztani.
Az első szakasz 1947-től, Pakisztán függetlenné válásától egészen a 2000-es évek végéig tartott. Ebben az időszakban a két ország kapcsolata nagyon szoros volt. Mivel mindkettő egy muszlim többségű, az Egyesült Államokkal szövetséges ország volt, természetesen szoros barátság alakult ki közöttük.
Gazdasági szempontból Pakisztán erősen függ az importtól, és a gazdaságát az instabilitás jellemzi, állandóan olajimportra és devizahitelekre szorult – amit Szaúd-Arábia biztosított neki. Ezzel szemben a szaúdiaknak, akiknek több olajdollárjuk volt, mint amennyit a gazdaság fel tudott szívni, a növekedéshez olcsó munkaerőre volt szüksége – ami pedig Pakisztánnak állt rendelkezésére.
Pakisztáni vendégmunkások Szaúd-Arábiában, Kép forrása: Arab News PK
A biztonságpolitika terén Szaúd-Arábia mindig különféle fenyegetésekkel szembesült, viszont sosem rendelkezett igazán nagy hadsereggel, míg Pakisztán katonailag messze a súlyán felül teljesített. A szaúdi–pakisztáni védelmi együttműködés igazán az 1967-es arab–izraeli háború után erősödött meg. Még abban az évben biztonsági egyezményt kötöttek, amelynek eredményeként több ezer pakisztáni katona kezdett állomásozni Szaúd-Arábiában. Szaúd-Arábia pedig pénzügyi támogatást nyújtott Pakisztánnak az 1971-es indiai–pakisztáni háború idején, míg Pakisztán a szaúdiak és más arab országok oldalára állt az 1973-as háborúban.
Kép forrása: Arab News Pakistan
A két ország kapcsolata a ’80-as években még szorosabbá vált: közösen léptek fel az iráni forradalommal és a szovjetek afganisztáni invázióval szemben. Még ennél is jelentősebb volt azonban a szaúdi belső válság 1979-ben, amikor iszlamista fegyveresek elfoglalták a mekkai mecsetet, és a királyi család elleni felkelésre szólítottak fel. Pakisztán tanácsadókat küldött a szaúdi erők megsegítésére a mecset visszafoglalásában, majd a ’80-as években tízezrével állomásoztatott csapatokat Szaúd-Arábiában a stabilitás helyreállítása végett. Pakisztán támogatása meghozta eredményét: 1998-ban, miután Pakisztán végrehajtotta az első nukleáris kísérleti robbantásait, Szaúd-Arábia azon kevés ország közé tartozott, amely nyíltan kiállt mellette, gazdasági segítséget és ingyen olajat biztosítva számára.
Második fejezet
A kapcsolat második fejezetében, a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején azonban a kétoldalú kapcsolatok romlani kezdtek. Az első feszültségek 2008-ban jelentkeztek, amikor a populista Pakisztáni Néppárt hatalomra került, amely nem volt annyira elkötelezett a régi szövetségesei iránt. 2013-ban a Pakisztáni Muszlim Liga visszaszerezte a hatalmat, viszont őket is korlátozta a parlament, amely 2015-ben megszavazta, hogy Pakisztán ne nyújtson katonai támogatást Szaúd-Arábiának a jemeni beavatkozás idején. Néhány évvel később Pakisztán megtagadta a részvételt a Szaúd-Arábia vezette gazdasági és diplomáciai blokádban Katar ellen, nagyrészt azért, mert Katar időközben Pakisztán egyik legnagyobb földgázszállítójává vált.
Imran Khan pakisztáni miniszterelnök 2018-as megválasztása lehetőséget kínált az újrakezdésre. Khan ugyanis eredetileg nagyon közel állt a pakisztáni katonai vezetéshez, amely hagyományosan Szaúd-Arábia-párti volt. Kezdetben úgy tűnt, fordulat következik be. 2018 végén Szaúd-Arábia ismét kisegítette Pakisztánt egy 6 milliárd dollár értékű hitellel.
Imran Khan volt pakisztáni miniszterelnök, Kép forrása: insaf.pk
A kapcsolatok 2019 végén ismét romlani kezdtek, miután India visszavonta a Kasmír felett gyakorolt különleges jogállást. Ez Pakisztánban óriási felháborodást keltett, Szaúd-Arábia reakciója viszont visszafogott volt, részben azért, mert a 2000-es és 2010-es évek során jó kapcsolatokat épített ki Indiával. Eközben Khan lépéseket tett az Iránnal való kapcsolatok normalizálására, akik a szaúdiak ellenfelei. Khan közeledett Törökországhoz is, és egy Pakisztán által vezetett alternatívát próbált létrehozni a Szaúd-Arábia vezette Iszlám Konferencia Szervezetével szemben. Szaúd-Arábia válaszként azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja a kölcsönt, aminek hatására Pakisztán hirtelen lemondta a tervezett csúcstalálkozót.
A következő években a kapcsolatok feszültnek, de stabilnak bizonyultak. Pakisztán nyilvánvaló gazdasági függősége Szaúd-Arábiától elég erős visszatartó erőnek bizonyult ahhoz, hogy Khan ne kockáztasson további feszültségeket.
Harmadik fejezet
Az elmúlt egy évben azonban – amit a kapcsolat harmadik fejezetének nevezhetünk – a viszony ismét virágzásnak indult, és ennek csúcspontja a múlt héten bejelentett védelmi megállapodás. Ennek oka nagyrészt az, hogy a szaúdi–pakisztáni kapcsolat alaplogikája – Szaúd-Arábia gazdasági támogatást nyújt, Pakisztán biztonsági támogatást ad – érvényesült. Pakisztán a járvány óta tartó, elhúzódó gazdasági válságban van, így minden lehetséges gazdasági támogatásra szüksége van. Szaúd-Arábiának pedig új biztonsági garanciákra van szüksége: az Egyesült Államok, amely évtizedeken át fő biztonsági partnere volt, egyértelművé tette, hogy vissza ki akar vonulni a Közel-Keletről, és a jelenlegi amerikai adminisztráció láthatóan képtelen vagy nem hajlandó megfékezni Izraelt, amely gyakorlatilag minden szomszédját megtámadta.
Kép forrása: All Arab News
Az új egyezmény szó szerint néhány nappal az izraeli katari csapások után jött létre. Ez egyértelmű üzenet más arab országoknak: még egy amerikai szövetség sem elég ahhoz, hogy megvédjen az izraeli agresszióval szemben, ezért új, az Egyesült Államoktól független biztonsági struktúrákat kell kialakítaniuk, amelyek képesek elrettenteni Izraelt.
A kapcsolatot az is segíti, hogy Szaúd-Arábia nemrégiben közeledni kezdett Iránhoz – hasonlóan ahhoz a folyamathoz, amelyet Pakisztán Imran Khan idején indított el. Hogy a hátteret jobban értsük: a szaúdi–iráni kapcsolatok már néhány éve fokozatosan stabilizálódnak, de a közeledés az elmúlt hónapokban felgyorsult, vélhetően az Izraellel kapcsolatos aggodalmak miatt. MBS és az iráni elnök Katarban találkozott, ahol állítólag egy „izraeli elrettentésre képes iszlám szövetség” ötlete is felmerült.
Egy nappal később Irán legfelsőbb nemzetbiztonsági tanácsának titkára Rijádba utazott, ami arra utal, hogy Szaúd-Arábia fontolgatja az elképzelést. A legizgalmasabb kérdés most az, hogy az új megállapodás csupán a szaúdi–pakisztáni kétoldalú kapcsolatok fellendülését tükrözi-e, vagy egy szélesebb, több muszlim országot összefogó szövetség kezdete, amelyet az izraeli túlhatalom miatt érzett aggodalom kovácsolhat össze.
Bár elsőre talán túlzónak tűnhet, pénteken Pakisztán védelmi minisztere kijelentette, hogy a paktumot és a pakisztáni nukleáris védőernyőt ki is lehetne terjeszteni – sőt, állítólag felvetette egy „arab iszlám NATO” létrehozásának gondolatát, amely nem állna távol a hét eleji katari találkozón Irán által javasolt elképzeléstől.
