Bevezetés
Amióta 2021-ben visszaszerezték a hatalmat, a táliboknak a teljes diplomáciai elszigetelődéssel kellett szembenézniük. Egészen a közelmúltig az úgynevezett Iszlám Emirátust egyetlen ország sem ismerte el hivatalosan Afganisztán legitim kormányaként, sőt még azokkal az államokkal is megromlott a viszonyuk, amelyek korábban viszonylag barátságosak voltak velük (Pakisztán).
Azonban az elmúlt hónapokban több ország – köztük Oroszország, India, Kína, Irán, sőt még olyan európai államok is, mint Németország és Ausztria – elkezdett együttműködni a tálibokkal kereskedelem, energia és migráció kérdéseiben.
Idén júliusban Oroszország lett az első ország, amely hivatalosan elismerte a tálib kormányt, és más országok (például Üzbegisztán) jelezték, hogy követni fogják az oroszokat. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, miért kezdett egyre több ország közeledni a tálibokhoz, és vajon folytatódik-e a tendencia.
Kép forrása: RUSI
Háttér
A tálibok először 1996 körül kerültek hatalomra Afganisztánban, a polgárháború nyomán, majd szigorú, sajátos értelmezésen alapuló iszlám saría törvénykezést vezettek be. Rendszeresen mészároltak le afgán civileket, blokkolták az ENSZ élelmiszersegélyeit 160 000 éhező afgán elől, házakat romboltak le, cenzúrázták a médiát és a zenét, megtiltották a nők számára az oktatást és a munkavállalást, valamint üldözték a vallási és etnikai kisebbségeket. Emiatt a tálibok gyorsan nemzetközi páriává váltak, és mindössze három állam – az Egyesült Arab Emírségek, Pakisztán és Szaúd-Arábia ismerte el a rezsimet.
Afganisztán a '90-es években. Kép forrása: NPR
2001 októberében az Egyesült Államok vezette afganisztáni invázió megdöntötte a tálibokat, mert menedéket adtak Oszama bin Ladennek és az al-Káidának a 9/11-es terrortámadás után. A tálibok Pakisztánba húzódtak vissza, és kevesebb mint tíz év alatt újra területet kezdtek visszafoglalni Afganisztánban. Amikor aztán az USA 2021 augusztusában kivonta csapatait, a tálibok azonnal megdöntötték az amerikai támogatású afgán kormányt, és visszaszerezték a hatalmat.
Amerikai katonák Afganisztánban. Kép forrása: CNN
Számos ország azonnal megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Afganisztánnal, és megvonta a nemzetközi segélyeket, amelyek az ország GDP-jének mintegy 40%-át tették ki, és a közkiadások több mint 75%-át finanszírozták, ami gazdasági válságba taszította az országot. Az ENSZ becslései szerint jelenleg 28 millió ember – vagyis a lakosság közel kétharmada – szorul humanitárius segítségre. A külföldi segélyek megvonása, különösen az USA részéről, amely korábban Afganisztán legnagyobb élelmiszerellátója volt, oda vezetett, hogy több mint 3 millió gyermek szenved alultápláltságtól.
A tálibok a világ legelszigeteltebb kormányává váltak. Egyetlen másik ország sem ismerte el Afganisztán feletti uralmukat. Sőt, talán legközelebbi szövetségesük, Pakisztán is hamar szembefordult velük a pakisztáni tálibok támogatása miatt, akiket az ország terrorszervezetnek tekint.
Az elmúlt körülbelül egy év azonban fordulatot hozott: a régió több más országa is lépéseket tett a tálibok felé. 2024 júliusára már több mint egy tucat állam – köztük Kína, Irán, Japán, Katar, Oroszország, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Üzbegisztán, India, Kirgizisztán, Pakisztán és Tádzsikisztán – nagykövettel vagy diplomatákkal képviseltette magát Kabulban. Több más ország, például Irán és Törökország konzuli képviselettel van jelen Afganisztánban.
Oroszország júliusban hivatalosan is elismerte a tálib rezsimet Afganisztán törvényes kormányaként. A hírek szerint számos közép-ázsiai állam és Irán is várhatóan követni fogja ezt a példát.
Miért szűnt meg a tálibok elszigeteltsége?
Nos, az első ok a pragmatizmus. A tálibok elleni szankciók főként az iszlamista politikájuk elutasításának szólt. Ugyanakkor sokan nagy reményeket fűztek hozzá, hogy talán így sikerül nyomást gyakorolni rájuk, hogy enyhítsenek a politikájukon, ami azonban nem sikerült. A tálibok elkötelezettek az iszlám saját értelmezése mellett, afganisztáni hatalmuk pedig stabilnak tűnik, és egyre elfogadottabb vélemény, hogy az elszigetelés politikája nem hatékony, és elsősorban a hétköznapi afgánokat sújtja. Emiatt számos ország látta be, hogy a szankciók értelmetlenek, mert a tálibok nem fognak egyhamar Afganisztánban megbukni.
Kép forrása: BBC
Az enyhülés következő oka a kereskedelem. Afganisztánban jelentős mennyiségű értékes ásványkincs található: vas, réz, alumínium és ritkaföldfémek, ami nagyon fontos a modern gazdaságoknak. A tálibok tisztában vannak ezzel az előnnyel: 2024-ben bejelentettek egy több mint 7 milliárd dollár beruházásokat értékű beruházássorozatot, melyet különböző kínai, katari, török, iráni és brit bányavállalatok fognak megvalósítani. Ebbe beletartoznak azok a többmilliárd dolláros kínai szerződések is, amellyel egy hatalmas rézbánya projektet hajtanak végre a világ egyik legnagyobb rézlelőhelyén.
Kép forrása: Global Voices
Figyelembe véve a kritikus nyersanyag-ellátási láncok irányításáért folyó globális versenyt, amelyet jelenleg Kína vezet, Peking nagyon is hajlandó kapcsolatokat építeni a tálibokkal. 2024-ben hivatalosan is elfogadták a tálibok nagykövetét, annak ellenére, hogy az ország „aggodalmát fejezte ki az afganisztáni területekről kiinduló milicista tevékenységek” miatt. A tálibok emellett a regionális partnerekkel együttműködve különböző infrastrukturális és energetikai projekteken, köztük a transzafganisztáni vasúton, ami egy tervezett kereskedelmi vasúti folyosót hozna létre Üzbegisztán és Pakisztán között.
Hasonlóképpen Oroszország – amely új partnereket keres a világban, hogy működtethesse a háborús gazdaságát – meghívta a tálibokat moszkvai gazdasági fórumokra, márciusban törölte a tálibokat a tiltott terrorista szervezetek listájáról, majd júliusban első országként hivatalosan is elismerte a tálib kormányt. Oroszország emellett azt is vizsgálja, hogyan tudna állandó jelenlétre szert tenni Afganisztán olaj- és gázszektorában, különös tekintettel az ország északi tartományaiban.
A lehetséges új vasútvonal. Kép forrása: avapress
A tálibok elszigeteltségének megszűnésének harmadik oka a migrációs válság. Ez különösen az Európai Unióra vonatkozik, ahol a bevándorlás és a menedékjog egyre égetőbb politikai kérdéssé vált. Afganisztán hosszú éveken át a második legjelentősebb származási ország volt a menedékkérők között, és Szíria után az EU-ban illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok közül a legtöbb afgán. Ezért az elmúlt hónapokban Németország és Ausztria is tárgyalásokat folytat a tálib képviselőkkel egy lehetséges deportálási projektről. Júliusban Németország akkreditált két tálib hivatalnokot a migrációs együttműködésre. A németek az elítélt bűnözőket vissza akarják juttatni Afganisztánba.
Pakisztán és Irán, amelyek nagyszámú afgán menekültet fogadnak be, szintén tárgyalásokat folytatnak a tálibokkal afgán állampolgárok deportálása ügyében. Nyilvánvalóan fennáll annak a kockázata, hogy ezek a programok sértik a „non-refoulement” (vissza nem küldés) elvét, amely a nemzetközi emberi jog egyik alapvető szabálya, és megtiltja, hogy személyeket olyan országba küldjenek vissza, ahol szabadságuk vagy biztonságuk veszélybe kerülne. Ezek az országok valószínűleg azt remélik, hogy a tálibok elismerésével alátámaszthatják álláspontjukat, miszerint Afganisztán már biztonságos ország a visszatérők számára.
A tendencia valószínűleg folytatódni fog, hiszen minél több ország lép kapcsolatba a tálibokkal, annál kevésbé válik tabunak az együttműködés, amit Oroszország kezdeti lépései óta láthatunk.
