A szíriai polgárháború évei alatt nemcsak városok és közösségek pusztultak el, hanem az információhoz való hozzáférés is egyre nehezebbé vált. A hivatalos média szinte teljes egészében a rezsim szócsöveként működött, a kritikus hangokat elnémították, az újságírókat letartóztatták vagy száműzték. Ebben a politikai közegben született meg 2011-ben a szír Enab Baladi, magyarul „Hazám szőlője”, amely polgári kezdeményezésből indult újságként a független szír sajtó egyik kiemelkedő jelképe lett. A lapot nem hivatásos újságírók hozták létre, hanem mérnökök, tanárok, diákok és civil aktivisták, akik nem akarták, hogy a háború története kizárólag a hatalom szemszögéből íródjon meg, és fontosnak tartották, hogy a jövő generációi számára megfelelően dokumentálják a történteket. Számukra az volt a legfontosabb, hogy leírják a mindennapok eseményeit, hogy a helyi lakosság saját tapasztalatai és veszteségei is láthatóvá váljanak a szélesebb közegek számára.
Ez az írás a New Lines Magazine riportja alapján készült: After Surviving the Syrian Civil War, an Underground Newspaper Makes a Triumphant Return.
Az újság működtetése kezdetben rendkívül veszélyes vállalkozás volt – a nyomtatást titokban végezték, gyakran éjszaka, a példányokat kézről kézre adták, olykor pedig falakra ragasztották, hogy minél többen olvashassák. Nem számított a grafikai megjelenés vagy a tipográfia, kizárólag az, hogy az információ eljuthasson az emberekhez. A szerkesztők és terjesztők vállalták a kockázatot: tudták, hogy lelepleződés esetén börtön vagy akár halál is várhat rájuk, és többük életét valóban tragédia árnyékolta be, voltak, akik eltűntek vagy fogságba kerültek. A túlélők azonban kitartottak, és az Enab Baladi lassan ismertté vált a helyi közösségekben. Nem pusztán információforrásként, hanem közösségi szimbólumként is működött: az olvasók számára ez jelentette a bizonyítékot, hogy nincs teljes hallgatás és elhallgattatás az országban, és a valóság – ha nehezen is, de – továbbra is leírható Szíriában.
Az újság története azonban nem csupán a titkos működés és a veszélyek krónikája. A kezdeti időszakban kialakult egy olyan közösségi struktúra, amelyben a lap nemcsak híreket közvetített, hanem a társadalmi összetartozás jelképévé is vált. A cikkekben megjelenő beszámolók, személyes történetek és helyi hírek segítettek abban, hogy az emberek felismerjék, hogy nincsenek egyedül a félelmeikkel és veszteségeikkel. A szerkesztőség számára ez a visszajelzés volt a legfontosabb: azt látták, hogy a lap nem egyszerűen információt ad át, hanem támaszt is nyújt a helyi közösségeknek. Leginkább ez a közösségi dimenzió különböztette meg az Enab Baladit más ellenzéki kezdeményezésektől, és tette maradandóvá az emlékét a háborús években.
Több mint egy évtizeddel az alapítás után az Enab Baladi új fejezethez érkezett. A lap mára eljutott oda, hogy nem kell bujkálva szerkeszteni: Damaszkuszban irodát nyitottak, és rotáló vezetőséggel, átlátható működési struktúrával tudnak dolgozni. Az intézményesülés nemcsak a túlélés jele, hanem annak is, hogy a kezdetben spontán, civil kezdeményezésből valódi sajtóorgánum alakulhatott ki. A céljaik is megváltoztak: a puszta dokumentálás helyett ma már tudatosan építenek közönséget, szeretnék bevonni a fiatalokat, és a társadalmi párbeszéd fóruma kívánnak lenni. A kihívások természetesen nem szűntek meg, a szír médiahelyzet továbbra is bizonytalan, de az, hogy a lap működhet, már önmagában mérföldkő. Az Enab Baladi nem állította meg önmagában a háborút, nem döntötte meg a rezsimet, de fennmaradásával hozzájárult ahhoz, hogy a civil társadalom saját hangja ne tűnjön el teljesen a nehéz időkben.
A történet persze távolabbról nézve is tanulságos lehet – a szabad sajtó sok országban magától értetődőnek tűnik, de a szíriai példából látszik, hogy mennyire törékeny érték valójában. Az újság újjászületése arra emlékeztet, hogy a független tájékoztatás nem csupán szakmai kérdés, hanem közösségi akarat eredménye is lehet. Amikor egy társadalom tagjai vállalják a kockázatot, hogy rögzítsék és közöljék a saját megélt valóságukat, akkor a szólásszabadság nem puszta jog, hanem közös gyakorlattá válik. Az Enab Baladi működése ezért nemcsak a szír közönségnek, hanem mindenkinek fontos üzenetet hordoz: a hiteles tájékoztatás igénye még a legnehezebb körülmények között is életben marad. És ez az igény képes arra, hogy egy földalatti kezdeményezésből több évtized múltán is működő, nyilvános lapot tartson fenn – minden hátráltatás ellenére.
