Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „nagy Izraelről” szóló kijelentései óriási felháborodást váltottak ki az arab világban. Amikor arról kérdezték nemrég egy interjúban, hogy mennyire érzi magáénak a ’nagy Izrael’ vízióját, Netanjahu azt felelte: "nagyon is."
Bár a "nagy Izrael" kifejezés jelentése időről időre változott, általában arra a törekvésre utal, hogy Izrael kiterjessze határait azokra a területekre, amelyeket vallási alapon isteni ígéretként tartanak számon.
Napjainkban ez Izraelt, a palesztin területeket – Gázát és Ciszjordániát –, valamint a Golán-fennsíkot foglalja magában. Az izraeli kormány jelenlegi lépései – a Gáza feletti ellenőrzés megszilárdítása, Ciszjordánia annektálásának lehetősége, a Golán-fennsíkon elfoglalt pozíciók megerősítése, valamint az újonnan elfoglalt szíriai területek birtokba vétele – mind azt a benyomást keltik, mintha a „nagy Izrael” felépítése komoly, elérhető cél lenne. Ebben a cikkben ennek a törekvésnek a hátterét mutatjuk be.
Gázai övezet
Egy átfogó, hosszútávú békemegállapodás kilátásai a Gázai-övezetben talán soha nem tűntek olyan távolinak, mint most, különösen azután, hogy Izrael nemrég Katarban megsemmisítette a Hamász politikai irodáját és tárgyalódelegációját – egy olyan országban, amely kulcsszerepet játszana a két fél közötti közvetítésben.
(A Hamász politikai irodája Katarban. Kép forrása: ABC News)
Mindezek után nem megalapozatlan azt feltételezni, hogy az izraeli kormány valójában nem érdekelt a Hamásszal való tárgyalásban, hanem inkább teljesen át akarja venni a Gázai-övezet feletti ellenőrzést, majd ugyanúgy, mint Ciszjordániába, zsidó telepeseket akar betelepíteni, végül pedig annektálni. Az új izraeli katonai offenzíva (amelynek célja Gázaváros elfoglalása) lehet ennek a szélesebb körű hatalomátvételnek az első lépése.
Bár Netanjahu többször hangsúlyozta, hogy Izrael hosszú távon nem szeretné megtartani Gázát, a hosszabb távú izraeli tervekről szinte semmit sem tudni. Állítólag az Egyesült Államok és Izrael zárt ajtók mögött egy „önkéntes áttelepítési” tervet fontolgat, amely szerint minden gázai lakos 5000 dollárban részesülne, ha hajlandó lenne más országba költözni.
(Térkép egy izraeli konferencián a Gázai-övezetben létrehozandó izraeli-zsidó telepekről. Kép forrása: NBC News)
Mindeközben a befolyásos szélsőjobboldali miniszterek – például Bezalel Smotrics– és a telepespárti szervezetek nyíltan támogatják, hogy Izrael annektálja Gázát, valamint a korábban felszámolt zsidó telepek újjáépítését.
Ciszjordánia
A jelenlegi helyzet teljes megértéséhez fontos látni, hogy Ciszjordánia – beleértve Kelet-Jeruzsálemet is – a tervezett palesztin állam szíve lenne. Ezt a területet Izrael 1967-ben, a hatnapos háború során foglalta el Jordániától, és azóta tartja katonai megszállás alatt.
(Ciszjordánia, Kép forrása: ENSZ)
Az 1990-es években aláírt oslói egyezmények korlátozott önkormányzatiságot biztosítottak a palesztinoknak. Ma körülbelül 3 millió palesztin él Ciszjordániában, mellettük pedig további mintegy 700 000 zsidó izraeli telepes, akik több száz telepen és előőrsön laknak. Ezeket a mesterségesen létrehozott telepeket a nemzetközi jog illegálisnak tekinti. A telepesek egy része vallási meggyőződésből költözik ide, másokat inkább gyakorlati szempontok – például az alacsonyabb megélhetési költségek – vezérelnek.
Az izraeli telepesek palesztinok elleni támadásai az elmúlt években rekordmagasságba szöktek, különösen 2023-ban és 2024-ben, a Hamász október 7-i támadását követően. Az ENSZ adatai szerint a támadások száma idén ismét új csúcsot érhet el.
Az izraeli kormányok évtizedeken át támogatták a ciszjordániai zsidó települések terjeszkedését, de a folyamat a jelenlegi Netanjahu-kormány alatt gyorsult fel igazán. 2023-ban példátlan számú építési engedélyt adtak ki új telepeslakásokra, 2024-ben pedig több földet nyilvánítottak állami tulajdonná, mint bármely korábbi évben. A múlt hónapban pedig jóváhagyták a hírhedt, régóta vitatott és széles körben elítélt E1-es telepesprojektet, amely mélyen benyúlna Ciszjordániába. Ez gyakorlatilag elszakítaná Kelet-Jeruzsálemet Ciszjordánia többi részétől, és elvágná a Ramallah és Betlehem közötti útvonalat. Bezalel Szmotrics nyíltan kijelentette, hogy a telep létesítésével
„örökre eltemethető a palesztin állam gondolata”.
(Kép forrása: peacenow.org)
Miközben egyre több ország ismeri el a palesztin államiságot, Szmotrics most azt szorgalmazza, hogy Izrael annektálja Ciszjordánia 82%-át, vagyis vonja egyoldalúan saját szuverenitása alá a terület nagy részét. Javaslata „maximális területet és minimális arab lakosságra” törekszik: csak hat, egymástól elszigetelt palesztin város és környéke maradna ki az annektálásból.
Annektálási törekvések és regionális feszültségek
Noha Bezalel Szmotrics a legaktívabb szószólója az annektálásnak, ezzel nincs egyedül. Az izraeli Kneszet elsöprő többséggel szavazott meg egy szimbolikus indítványt, amely támogatta Ciszjordánia annektálását, miután tavaly hasonló arányban szavaztak a palesztin állam létrejötte ellen. Ugyanakkor a kormány egyelőre nem tervezi a terület közvetlen annektálását, mivel az arab országok heves tiltakozása világossá tette, hogy ez lényegében véget vetne az Izraellel való diplomáciai közeledés reményének, sőt visszafordítaná az eddigi folyamatokat.
Az Egyesült Arab Emírségek, amely 2020-ban az Ábrahám-egyezmények keretében normalizálta kapcsolatait Izraellel – azzal a feltétellel, hogy Izrael leállítja az annektálásra vonatkozó terveit –, ebben a hónapban figyelmeztetett: az annektálás „vörös vonal” lenne.
Egyébként nem lenne precedens nélküli, ha Izrael a nemzetközi tiltakozás ellenére mégis végrehajtana egy annexiót.
A Golán-fennsík
A Golán-fennsíkot, amely egy stratégiai jelentőségű magaslat és amelynek nagy részét Izrael 1967-ben foglalta el Szíriától, 1981-ben annektálta az ország. Ezt a lépést a világon egy állam sem ismerte el – egyedül az Egyesült Államok a Trump-kormány idején, 2019-ben. A Golán-fennsíkon jelenleg mintegy 31 ezer izraeli telepes és körülbelül 24 ezer, drúz szíriai arab él.
(Golán-Fennsík. A világoskék területeket 2024 végén foglalta el Izrael. Kép forrása: Pew Research Center)
Tavaly az izraeli kormány bejelentette, hogy a telepek bővítésével meg kívánja duplázni a Golán-fennsík zsidó lakosságszámát. Szíria Aszad-rezsimének tavaly év végi bukása után Izrael tovább növelte ellenőrzését, és megszállta az ütközőzónát a Golán-fennsík és Szíria között. Az izraeli hadsereg stratégiai pontokat foglalt el, többek között a Hermón-hegyen, amelyről belátható a szíriai főváros, Damaszkusz. Izrael védelmi minisztere kijelentette, hogy a hadsereg határozatlan ideig fog maradni, mert létfontosságúnak tartja az ott élő közösségek védelmét a fenyegetésekkel szemben – miközben folytatja a szíriai célpontok elleni csapásokat, és figyelmeztették a szíriai csapatokat, hogy ne lépjenek be a három legdélibb kormányzóság területére.
Mindeközben Dél-Libanonban az izraeli erők öt stratégiai helyszínen maradtak a határ túloldalán, szintén határozatlan ideig. Leszögezték: nem vonulnak vissza mindaddig, amíg a Hezbollah fenyegetést jelent – ez pedig hosszú ideig eltarthat, tekintve, hogy a Hezbollah kevés hajlandóságot mutat a lefegyverzésre.
Összességében, bár a telepesprogram és az annektálásról szóló viták nem új keletűek, az utóbbi években egyértelműen nagy lendületet kaptak. Izrael Libanonban és Szíriában is „biztonsági ütközőzónákat” hozott létre. Egyre nyilvánvalóbbá vált az is – különösen a legutóbbi katari izraeli légicsapás után –, hogy az izraeli kormány gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közvéleményt. Az egyetlen ország, amely valóban nyomást gyakorolhatna, az Egyesült Államok, ám úgy tűnik, Washington inkább támogató. Az amerikai különmegbízott, Tom Barrick nyersen fogalmazott: Izrael szemében a térképen húzott határoknak nincs jelentőségük – „oda mennek, ahová akarnak, akkor, amikor akarnak, és azt teszik, amit szükségesnek tartanak az izraeliek és határaik védelmében.”
