Az orosz-ukrán háborúval a drónok a modern hadviselés alapvető elemei lettek. Olcsók, könnyen és tömegesen bevethetők, kicsik, ezért nehezebb őket észrevenni és a gyártásuk, valamint a szoftveres fejlesztésük villámgyorsan alkalmazkodik (autonóm funkciók, rádiómentes vezérlési megoldások). Emellett bevetésük kevesebb embert igényel. A légvédelemre nézve ez paradigmaváltást jelent, a drónok ellen nem feltétlenül a nagy, drága rendszerek a legjobbak, hanem a többrétegű, villámgyorsan reagáló C-UAS (Counter-UAS) képesség.
De akkor hogyan védekezzünk a drónok ellen?
Ez az a kérdés, amelyet minden országnak fel kell tenni, hiszen mint látjuk a modern háborúk egyik elgfontosabb fegyverévé vált a drón, és olyan légvédelmi rendszereket kell kiépíteni, amelyek ezek észlelésében is kiválóak. Elég csak az elmúlt hónapok Európába berepülő drónincidenseit megfigyelni, a jelenlegi légvédelmi rendszer nincs erre felkészülve.
A háborús tapasztalatok azt mutatják, hogy a leghatékonyabb védelem több, egymást kiegészítő lépésből áll:
- Észlelés és korai figyelmeztetés
Fejlett micro-Doppler radarok, optikai és termikus kamerák, C2-szoftverek növelik a felismerést időjárási viszonyoktól függetlenül. - Soft-kill (elektronikai) eszközök
RF-jammer, GPS-spoofing, cyber-takeover rendszerek jól működnek a kereskedelmi, rádiós vezérlésű drónok ellen. De az optikai kapcsolatok, a teljesen autonóm rendszerek vagy a tethered megoldások ezt kijátsszák. Ráadásul polgári térben jogi korlátok is nehezítik ezen eszközök alkalmazását. - Hard-kill és fizikai akadályok
Hálók, hálólövők, kis kaliberű fegyverek, lézerek és HPM (High-Power Microwave) rendszerek, ezek fizikailag semlegesítik a célpontot. A hagyományos fegyverektől a modern energiabombákig széles a paletta, de mindnek megvannak a korlátai (hatótáv, időjárás, energiaigény). - Low-tech, taktikai megoldások
Forgó szögesdrót, hálócsapda, úton elhelyezett akadályok, ezek különösen hasznosak stratégiai pontoknál, vagy amikor a támadó tethered kábeleket akar megcélozni. Néha a legegyszerűbb csapda a leghatékonyabb.
A száloptikás drónok maradványa az ukrán harcmezőn. Kép forrása: Reddit
A legnagyobb ígéret: lézerek és HPM
A lézerek előnye, hogy olcsóbb „lövedékekkel” (árammal) dolgoznak, és pontosan célzott tűzzel képesek semlegesíteni egyes drónokat. Gyengeségük viszont az időjárás, a köd, eső és a por jelentősen csökkentheti hatékonyságukat továbbá a gyakorlati hatótávolság sem az erősségük. Jelenleg inkább kiegészítő megoldásnak tűnnek.
A HPM-rendszerek erős mikrohullámú impulzusokkal több drónt tudnak egyszerre „lekapcsolni” vagy használhatatlanná tenni. Hátrány: nagy energiaigény és korlátozott gyakorlati tapasztalat. De ha ipari és energetikai kapacitás megvan hozzá, komoly védekező eszköz válhat belőlük.
A Epirus amerikai cég Leonidas nevű HPM-rendszere. Kép forrása: Epirus
Drón-interceptorok: drón a drón ellen
Az egyik leggyorsabban terjedő paradigmává váltak az interceptor platformok. Olcsó quadkopterek, amelyek hálóval vagy kinetikus ütközéssel semlegesítik a támadó UAV-t. Előnyük a költséghatékonyság és mobilitás, hátrányuk a logisztika és hogy nem minden helyzetben alkalmazhatók. Ukrajna sikeresen kísérletezett ezzel a taktikával a fronton.
Az MARSS európai védelmi cégének egyik drón-interceptora. Kép forrása: MARSS
A drónok főszereplőjévé váltak az orosz-ukrán háborúnak és úgy tűnik az orosz hibrid eszköztárában is kiemelt szerepet kapnak. Európának fel kell készülnie a drónok kivédésére és tanulni a szomszédban folyó háború tapasztalataiból.
