Kína új gazdasági és fejlesztéspolitikai kulcsdokumentuma, a 15. ötéves terv (2026–2030) körvonalazódni látszik, miután a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának negyedik ülése október 23-án elfogadta az alapelveket meghatározó dokumentumot. Bár a végleges tervet csak a 2026 márciusi Országos Népi Gyűlés hagyja jóvá, a közleményből már világosan kirajzolódik az irány: gazdasági stabilitás, egységes nemzeti piac, technológiai önellátás és a belső fogyasztás erősítése.
A kontinuitás illúziója
A 15. ötéves terv alapvetően a „nagy átmenetnek” nevezett időszak folytatása. A fő cél továbbra is a technológiai fejlődés és az innováció, illetve a súlypontok további eltolása a mennyiségi növekedésről a minőségi modernizáció felé. A 15. ötéves terv nem sokban tér el a 2021-es 14. tervtől, de néhány kifejezésen sokkal nagyobb lett a hangsúly. Ezen hangsúlyok alapján fogjuk cikkünkben elemezni az új ötéves tervet.
A dokumentum szerint Kína 2035-re kívánja elérni, hogy egy közepesen fejlett ország szintjének megfelelő egy főre jutó GDP-t produkáljon, ami évi 4–5%-os növekedési pályát feltételez a következő évtizedben. Ez ambiciózus cél, különösen egy olyan gazdaság esetében, amelynek exportja még mindig a globális kereslettől függ, miközben a belső fogyasztás gyengélkedik. Lakhatási költségek és a munkanélküliség növekedése, mind komoly problémát mutat a kínai gazdaságnak, de ezt már a 2021-es és a 15. ötéves terv előkészítésénél is előre vetítik.
Ezen problémák megoldására gondolja Kína az Egységes nemzeti piac tervét, mely kínai gazdaság egységesítését, a verseny előmozdítását és a külföldi befektetések számára kedvezőbb környezet kialakítását szolgálja. Le kívánják bontani a tartományi protekcionalizmust és egységes országos szabályozást bevezetni. Ez változás a 14. ötéves tervhez képest, ahol bár egységesként hangsúlyozták az országot, mégis egy sakktáblaként definiálták azt, elismerve a tartományi különbségeket. a 15. terv ezt tovább egységesítené.
A kereslet-kínálat kínai logikája is megfordulni látszik az új dokumentum tervezetében, a hangsúly eltolódik a kereslet-vezérelt gazdasági növekedés irányába, amely az emberekbe való befektetésre és a belső fogyasztás ösztönzésére épít, ahelyett, hogy kizárólag a kínálat bővítésével próbálná megteremteni az új keresletet, ami eddig jellemző volt.
A tudományos és technológiai önellátás felgyorsítása is kulcsfontosságú. Ez értelmezhető az Egyesült Államok által kezdeményezett vámháborúra adott stratégiai válasz keretrendszerében is. A félvezetők, mesterséges intelligencia, kvantumtechnológia és biotechnológia területén Kína most arra törekszik, hogy saját kutatás-fejlesztési ökoszisztémát építsen ki, függetlenítve magát a nyugati beszállítóktól.
A „Digital China” koncepció a teljes ipari struktúra digitalizálását vetíti előre, a gyártástól az energetikán át a közlekedésig. A cél, hogy Kína a globális technológiai versenyben, elsősorban az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával szemben megkerülhetetlenné váljon.
Fontos kiemelni, hogy Kína és Hszi Csin-ping ragaszkodik az alacsony hozzáadott értékű iparhoz, magyarul az „olcsó kínai termékek” további gyártásához. Ennek gazdasági és ideológiai okai is vannak. Hszi szerint Kína az ipari termelés országa, és a felemelkedés alapja is ez volt, ezért ragaszkodik hozzá.
A zöld energiára is kitér a dokumentum, Kína már az előző ötéves terv idején is a globális zöldenergia-piac vezetőjévé vált, így nem meglepő, hogy az új dokumentumban is fontos szerepet kapott. A következő időszakban a cél az elektromos járművek, a napenergia, a szélturbinák és az akkumulátorgyártás minél nagyobb arányú exportja.
A kormány a zöld iparágakat stratégiai eszközként is használja a fejlődő országokkal való kapcsolatok mélyítésére Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában.
Kína a 15. ötéves tervében a gazdasági problémákat szeretné megoldani, melyben a fő ezsköze az egységesítés, a technológia, az innovció és a munkaerő leszbek. Valójában az a kérdés, hogy sikerül-e a gazdaságnak szárnyra kapni, vagy a 2021-es ötéves tervhez hasonlóan várható csökkenés a tendenciákban. Egy biztos, Kína a technológiában továbbra is próbálja vezető szerepét megerősíteni, és méginkább azokban a technológiákban jeleskedni, ahol eddig a nyugati világ elkerülhetetlen volt.
