Idén ősszel tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Reaktor Konferencia, melynek helyszíne az impozáns siófoki Balaton Hotel volt. Az érdeklődők a hétvége során négy érdekfeszítő előadást hallgathattak meg változatos témákban. Összefoglalónk.
Irodalmi Balaton, balatoni irodalom
A péntek esti program eseménye volt az "Irodalmi Balaton, balatoni irodalom" című beszélgetés, ahol Kovács Emőke történész, Balaton-kutató kalauzolt minket a magyar tenger irodalmi, irodalomtörténeti és történelmi mélységeibe. A diskurzus során kirajzolódott a Balaton szerepének változása a magyar történelemben, úgy az irodalomban, ahogy a közgondolkodásban. Érintettük a 19. századot, ahol Jókai Mór és kortársai emelték be a tavat a szépirodalomba, és fontos hivatkozásként tértünk ki Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című korrajzára is. A Balaton azonban nem csak idilli tájként, de politikai és társadalmi tükörként is szolgált a különböző korokban.
Részletesen beszéltünk továbbá nosztalgiáról, a Horthy-korszak, így a klebelsbergi húszas évek balatonpolitikájáról, majd a kommunista diktatúra alatti tömegturizmusról és a tó „menedékszerepéről”, amikor is a Balaton egyet jelentett a (szellemi) menedékkel az elvonuló szerzőknek, gondoljunk csak Illyés Gyulára vagy éppen Németh Lászlóra. A 21. századhoz érve, irodalmi és kulturális vonatkozásokat illetően Kovács Emőke hiányérzetét fejezte ki egy klasszikus, emblematikus Balaton-film kapcsán. Összegzésként hangsúlyozta, hogy a Balaton egyértelműen kiemelkedik honi tavaink, látványosságaink mezőnyéből: mindenkinek jelent valami személyeset és megismételhetetlent, rendkívüli helyen található a magyar nemzeti tudatban és kultúrában. Az estet szép számú nézői kérdések zárták Hamvas Bélától a vitorlázáson át a Szigligeti alkotóházig bezárólag.
iCon vállalkozói kerekasztal
Az idei Reaktor konferencia hagyományos vállalkozói kerekasztal-beszélgetése ezúttal a Balaton turizmusát és vendéglátását állította a középpontba. A panelt Dr. Kerékgyártó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese moderálta, vendégei pedig a turizmus meghatározó szereplői voltak: Beck Zoltán, a Nagypince Borhotel & Spa tulajdonosa, Melles Maximilian vendéglátó vállalkozó, a Promotions.hu tulajdonos ügyvezetője, valamint Bódi Zoltán, a Két Korona Konferencia és Wellness Hotel tulajdonosa. A beszélgetés a tulajdonos-munkaerő-vendégkör háromságára épült. Középpontjában a turizmus aktuális kihívásai, a munkaerőhelyzet helyzete és a vendégek megváltozott szokásai álltak.
A vállalkozói oldalról mindhárom résztvevő kiemelte a családi összefogás szerepét a sikerben – legyen szó a Festetics-birtok megmentéséről, a többgenerációs lángosos dinasztiáról vagy a szárszói családi csárdából kezdődő, konferenciaszállodáig eljutó történetről. A panel a humoros pillanatokat sem nélkülözte: a napkollektor és a napelem közti különbség tisztázása derűs perceket szerzett a közönségnek, a borravaló- és szervízdíj kérdéskörével egyaránt. A szakmai részben azonban komoly problémák is felszínre kerültek. A résztvevők szerint az energiaárak drasztikus emelkedése, az ellenőrző hatóságok eltérő hozzáállása és a kiszámíthatatlan munkaerő mind komoly kihívást jelentenek. Felmerült az „elektronikus munkakönyv” bevezetésének igénye is, amely a munkaadók és munkavállalók közti felelősséget tenné átláthatóbbá.
A vendégek oldaláról a panelisták úgy látják, a mai látogatók gyakran feszülten, türelmetlenül érkeznek, és elvárásaikat nehéz kezelni – a magyar és orosz vendégek például hajlamosabbak a panaszkodásra, míg a környező országok turistái kedveltebbek a szolgáltatók körében. Innovatív ötletként merült fel, hogy a jövőben ne csak a vendégek értékelhessék a szolgáltatókat, hanem fordítva is: a megbízható, visszatérő vendégek akár kedvezményekben is részesülhetnének.
Infláció, növekedés, egyensúly – merre tart a magyar gazdaság?
A Reaktor konferencia közgazdasági panelbeszélgetése idén is aktuális kérdéseket vetett fel a magyar gazdaság helyzetéről, a válságok utóéletéről és a jövő irányairól. A beszélgetést Gajdán Gergely, a Reaktor Alapítvány munkatársa vezette, vendégei pedig Dr. Kerékgyártó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese vezette, továbbá Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági és Költségvetési Elemzésekért, valamint Statisztikáért felelős ügyvezető igazgatója volt. A panel célja az volt, hogy vállalkozói és makrogazdasági szemszögből is rávilágítson arra, merre tart Magyarország gazdasága a pandémia és az inflációs hullámok után.
A beszélgetés elején a szakértők áttekintették az elmúlt öt-hat év gazdasági folyamatait. Ma Magyarországon mintegy egymillió működő vállalkozás található, amelyek közül jelentős számban vannak agrár- és szolgáltatói cégek. A globális sokkhatások következtében abelső fogyasztás óvatosabbá vált, a lakossági megtakarítások nőttek, ami pénzügyi stabilitást jelent. Az magyar gazdaság exportorientált szegmensét ugyanakkor érzékenyen érintik a külső kereslet visszaesései – különösen az autóiparban és a nagyvállalatoknál, míg az építőipar viszonylag jól tartja magát.
A válságokból való kilábalás kapcsán Baksay Gergely hangsúlyozta, hogy sem Magyarországról, sem Európáról nem mondható el, hogy teljesen visszaállt már egy válság előttihez hasonló növekedési pályára. A déli EU-tagállamok dinamikus növekedése mellett a nyugat-európai magországok stagnálása visszafogja a régió fejlődését. A beruházások volumene jelentősen csökkent, mivel az exportőrök nem látnak biztos külső keresletet. A keleti nyitás stratégiai lehetőséget kínál, ugyanakkor a versenyképesség és a költségszint továbbra is kihívást jelent. Az infláció csökkenése és a pénzpiaci stabilitás ugyan kedvező fejlemények, de a demográfiai folyamatok – a nyitott európai munkapiac és az elöregedés – hosszabb távon komoly kockázatot jelentenek.
A digitalizáció szerepe is szóba került mint a növekedés egyik motorja: a NAV elektronikus rendszere és az automatikus adóbevallás jó példái annak, hogy a hatékonyság és miként növelhető technológiai eszközökkel. A beszélgetés végül a fenntartható fejlődés kérdései felé fordult, filozofikusabb hangvételt öltve. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a gazdaság célja nem pusztán a növekedés, hanem az emberi életminőség javítása kell legyen. Felvetődött a kérdés, vajon a gazdaság van-e az emberért, vagy az ember a gazdaságért – e gondolat pedig méltó zárása volt a tartalmas, gondolatébresztő diskurzusnak."
Béke vagy világrendváltás? Az orosz-ukrán háború tétje
Az ukrajnai háborúról szóló panelbeszélgetés (Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Dr. Tálas Péter, Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetője) egyik központi megállapítása volt, hogy a háborúnak nem létezhet katonai értelemben vett nyertese. Ha Oroszországnak lennének hagyományos eszközökből fakadó fölényes képességei, azokat már érvényesítette volna. Ukrajna eközben teljes mértékben nyugati finanszírozási és logisztikai lélegeztetőgépen él: saját erőből a hadműveletek fenntartása nem volna lehetséges. Mindez együtt a tárgyalásos rendezés logikai kényszerét vetíti előre.
A rendezés körüli stratégiai érdektérkép külön figyelmet érdemel, különösen az Egyesült Államok viselkedése. Miközben Trump személyében látható egy feltűnően aktív béketeremtő-jelölt, Washington nem dolgozik valós, kikényszeríthető tűzszüneti vagy politikai rendezési ajánlaton. Ennek oka nem a tehetetlenség, hanem a stratégiai prioritások szerkezete: Oroszország az USA számára nem közvetlen geopolitikai fenyegetés, a fő tét a Kínával való viszonyrendezés. A washingtoni fókusz tehát nem ukrán, hanem ázsiai: az európai háború rendezése nem érdeke az USA számára olyan mértékben, mint Európának.
A világrend-alakító tét ugyanakkor nem az USA vagy Kína végső pozíciója, hanem az, hogy milyen státust nyernek a regionális középhatalmak. Ha Oroszország de facto győztesként kerülne ki — vagyis ha a határai közelében fennmaradna egy, a status quo ante-hez képest orosz érdekszférába hajtogatott Ukrajna — akkor számos ország (Törökországtól Iránon át Pakisztánig) „bejelentkezhet” a saját revíziós ügyéért. A konfliktus ezért nemcsak ukrán kérdés, hanem precedenskérdés: arra ad választ, hogy a 21. században van-e ára és tere egy regionális erőnek egyoldalú területi átírásra.
A hétvége során a konferencia résztvevői a lehető legváltozatosabb témákban hallgathattak előadásokat, bővíthették tudásukat, az adott témák legelismertebb szakértőinek hála.
Reméljük mindenki jól érezte magát, jövőre találkozunk!
