Idén ősszel jelent meg a BBC Thailand: The Dark Side of Paradise című háromrészes dokumentum sorozata, ami azonnal megosztotta a közönséget, erős ellenérzéseket keltve mind a thai, mind pedig a Thaiföldön élő angol expat nézőkben. Mégis, lapul valami igazság benne a helyi thai tapasztalatok szerint is.
Az elmúlt hetekben a BBC brit közszolgálati műsorszolgáltató több szerkesztési és irányítási kihívással nézett szembe, amelyek a vezérigazgató és a hírszolgálat vezetőjének lemondását hozták magukkal. A szerkesztőség több műsorában olyan módosítások történtek, amelyek félrevezetően ábrázolták Donald Trump amerikai elnök szavait, és kritika érte őket amiatt is, hogy a helyi Glastonbury fesztivál élő közvetítése során nem vágtak el, amikor egy angol rap dua a közönséget az izraeli hadsereg elleni kántálásra buzdította. Ezek mellett különösen érdekes visszatekinteni a Thaiföldet bemutató BBC dokumentum sorozatra és annak lecsapódására a helyi közösségekben.
Ahogy a BBC oldalán olvasható, műsorvezetőjük, Zara Thaiföldön tett utazása során Bangkoktól egészen Phukertig felfedi az ország ellentmondásos arcát. A Khaosan Road pezsgésétől és a Soi Cowboy vöröslámpás negyedétől kezdve a bangkoki luxusélet és a bevándorlási fogda kemény valóságáig betekintést nyer a társadalom szélsőségeibe. Pattayában a szexipar felszíne és brutalitása tárul fel, míg Ko Phangan szigetén a paradicsomi nyugalom mögött a kannabiszüzlet és a helyi törvények bonyolultsága, valamint a veszélyek rejtett jelenléte mutatkozik meg. Phuket a luxus és a tragédia kontrasztját hozza: itt Zara a gazdag expatok világát, egy bajba jutott turistát és egy brit utazó halálának történetét is megismeri. Útja során fokozatosan ráébred, hogy Thaiföld nem csupán a turisták álomvilága, hanem egy összetett, gyakran sötét oldallal rendelkező ország.
A sorozat készítői a felvezetőben úgy fogalmaznak, hogy céljuk Thaiföld rejtett valóságának feltárása volt, a turisztikai látvány mögött húzódó társadalmi, jogi és közbiztonsági problémák bemutatása. A műsorvezető, Zara, saját utazását használja kerettörténetként, amely során a thai éjszakai élet, a szexturizmus, a kannabisz-piac és a bevándorlási fogdák világa kerül a fókuszba. A BBC szerint ezek a jelenségek ugyan kényelmetlenek, de a „valódi Thaiföld” részei, ezért érdemesek rá, hogy egy ilyesfajta dokumentarista szempontból mutassák be őket.
A fogadtatás azonban valószínűleg a vártnál jóval élesebb lett. Több, a sorozatban szereplőnek felkért expat nyilvánosan számolt be arról, hogy szavaikat kiragadták a kontextusból, vagy végül azért vágták ki teljesen, mert pozitív tapasztalataik nem illettek bele a sorozat által sugallt narratívába. Több külföldiekből álló közösség is tiltakozott, mert úgy érezték, hogy a sorozat szándékosan a legnegatívabb képeket válogatta, az ország társadalmi valóságát pedig leegyszerűsítve, az egzotikum és veszélyesség dramaturgiája felé tolta el.
Viszont érdemes megnézni egy helyi, thai újságíró véleményét is: a Thai PBS, thaöfoldi közmédia portál elemzője, Veena Thoopkrajae szerint a sorozat kétségtelenül túldramatizálja a valóságot – egymás mögé vágva a legszélsőségesebb jeleneteket –, mégis olyan jelenségekre fókuszál, amelyek valóban léteznek, csak a nemzetközi médiában ritkán kerülnek elő ilyen nyers formában. Thoopkrajae arra emlékeztet, hogy Thaiföld évtizedeken át gondosan építette a „mosolygó ország” turisztikai márkáját, amelyben a strandok, a kulináris élmények és a vendégszeretet dominál, miközben a társadalmi és gazdasági törésvonalak háttérbe szorultak. A BBC anyaga ezt a képet fordítja át, és hirtelen a felszín alatti világot helyezi középpontba – a szexipar visszásságait, a külföldi és határ menti munkások kiszolgáltatottságát, a rendészeti hiányosságokat vagy épp a kannabisz-szabályozás zavaros gyakorlatait.
A thai újságírónő szerint ezek mind valós és dokumentálható problémák, de a sorozatból hiányzik a kulturális és történeti összefüggések bemutatása, amelyek nélkül a néző hajlamos azt hinni, hogy ezek kizárólag Thaiföld sajátosságai, és így egy kifejezetten szélsőséges, nyers képet kap. Thoopkrajae hangsúlyozza, hogy a gyorsan növekvő turizmus, a területi egyenlőtlenségek, a migrációs nyomás, vagy a szürkegazdaság térnyerése nem egyedülálló jelenségek, hanem a régió számos országára jellemző kihívások. A film azonban kevéssé teszi érthetővé, hogyan alakultak ki ezek a mintázatok, és miért olyan nehéz őket tartósan kezelni. Így bár a sorozat által bemutatott történetek tartalmaznak igazságot – egyes esetekben kifejezetten fontos, ritkán látható részleteket emelnek be a közbeszédbe –, a szerkesztési logika mégis olyan összképet hoz létre, amely aránytalanul a sötét oldalt állítja a középpontba.
