A Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő dél-amerikai blokk és az EU között negyed évszázada húzódó megállapodás aláírását december 20-án tervezte Ursula von der Leyen Brazíliában, azonban az EU-csúcson ismételten elhalasztotta ezt az eseményt, mivel több tagállam ellenezte azt a jelenlegi formájában.
A brüsszeli EU-csúcs napján francia, olasz és lengyel gazdák tüntettek Brüsszelben, az aggodalmuk, hogy az dél-amerikai mezőgazdasági import (pl. marhahús) lenyomja majd az árakat, mivel a Mercosur országok termelőire nem ugyanazok a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szabályok vonatkoznak, mint az uniós gazdákra, így termékeiket sokkal olcsóbban tudják értékesíteni.
Az Európai Bizottság az utolsó pillanatban belsőpiaci védintézkedésekkel próbálta tompítani az ellenállást. A kiegészítő mechanizmus lehetővé tenné a vámok ideiglenes visszavezetését, ha az import hirtelen megugrik vagy az árak jelentősen az uniós szint alá esnek. Ez azonban nem adott valódi megnyugtatást az ellenző államoknak. Ráadásul a 3 tüntető országon kívül Magyarország is ellenzi a megállapodást, és így már nem lenne meg az átvitelhez az elegendő szavazat.
Miközben az ellenző államok belpolitikai okokkal indokolják az ellenzést, addig más EU-vezető államok szerint a megállapodás geopolitikai értékkel bír. Németország, Spanyolország és az északi tagállamok nyíltan stratégiai kérdésként kezelik az ügyet. Számukra a Mercosur nem csupán új piacokat jelent az európai ipar számára, hanem eszközt az EU globális pozícióinak megerősítésére egy egyre fragmentáltabb világgazdaságban.
Az Egyesült Államok nyíltan EU ellenes Nemzeti Biztonsági Stratégiája és a Kínával szembeni gazdasági kitettség miatt az EU kénytelen erősíteni a pozícióit, ha továbbra is geopolitikai játékos akar maradni. Latin-Amerika nyersanyagokban és kritikus ásványi anyagokban gazdag régió, amely alternatívát kínálhat az európai ellátási láncok diverzifikálására. Az EU–Mercosur egyezmény ebben az olvasatban nem kereskedelmi kompromisszum, hanem stratégiai befektetés az autonómia erősítésébe.
Ezt az értelmezést osztja Brazília is. Lula da Silva elnök többször jelezte, hogy a megállapodás lezárása politikai üzenet lenne egy olyan időszakban, amikor a multilaterális rendszer meggyengül. Latin-Amerika számára az EU partnerként való elismerése ellensúlyt jelenthet az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengésben. Nem véletlen, hogy Lula egyértelművé tette, további halogatás esetén nem hajlandó újratárgyalni a feltételeket.
Az Európai Unión belül ugyanakkor a Mercosur ügye az intézményi cselekvőképesség próbájává vált. Friedrich Merz német kancellár nyíltan arról beszélt, hogy huszonhat év tárgyalás után az EU hitelessége forog kockán. Ha az Unió képtelen végig vinni egy ekkora volumenű megállapodást, az gyengíti alkupozícióit más globális partnerekkel szemben is, ráadásul egy olyan időszakban amikor nemcsak Kína és Oroszország, hanem az USA is gyengíteni kívánja az Unió közös fellépéseit.
Meloni időkérésével egy hónapot kapott az EU, hogy tető alá hozza az üzletet, de a brazil elnök figyelmeztetett, ha ez nem történik meg januárban, akkor addig, amíg ő az elnök nem is fog. Ezért az EU számára kulcsfontosságú, hogy ki tudjanak dolgozni egy olyan védőmechanizmust, amellyel az olasz és a többi ellenző ország gazdái is elégedettek legyenek és januárban aláírásra kerüljön a megállapodás. Figyelembe véve, hogy érkeznek az ünnepek nem tűnik egyszerűnek a helyzet.
