A társadalmi szerepvállalás – vagyis az a folyamat, amikor az emberek közösségként vesznek részt a közügyek alakításában – minden egészséges demokrácia alapja. Nem pusztán arról van szó, hogy az állampolgár négyévente elmegy szavazni, hanem arról, hogy a mindennapi problémákat tapasztalja, részt tud venni a helyi döntésekben, a közös jövő alakításában pedig szerepet vállal. Magyarországon a társadalmi aktivitás, a részvételiség kérdése különösen aktuális: a történelmi, politikai és társadalmi folyamatok következtében a közösségi aktivitás általánosan gyenge, de éppen ezért hatalmas lehetőségeket rejt magában. A társadalmi részvétel és a jó önkormányzatiság feltételei a jó köztársaságiasságból fakadó közösségiség és az így megtanult demokratikus gyakorlat.
A köztársaság és az önkormányzati szint szerepe
Minél centralizáltabb és koncentráltabb egy döntéshozatali rendszer, annál kevésbé köztársaságias. Ez hazánkban jellemző, eredménye pedig, hogy a polgárok csupán passzív szereplői a politikának, nem pedig alakítói. Ha a lakosságnak nincs közösségi (politikai) jellege, közösségi (politikai) gyakorlatai, az önkormányzatiság és a republikanizmus üres címkévé válik. Magyarország nem működik valódi köztársaságként. Republikanizmus alatt semmiképp nem a trump-i libertárius populizmust értem, hanem a XIX. századi tocqueville-i önkormányzatiságot és közösségiséget. A köztársaság nem csupán jogi forma, hanem olyan állapot, amelyben a közösség tagjai felelősséget vállalnak a közös ügyekért. Közös ügyek alatt pedig nem nagyívű nemzeti pátoszra kell gondolni, hanem arra, hogy ha szükség van egy új közlekedési táblára vagy egy új játszótérre, azt a lakosság közös cselekedete viszi el az önkormányzati apparátusig, majd megvalósíttatja.
Ez a hiány mindennap érződik: ha a közösségi ügyeket kizárólag felülről határozzák meg, a társadalom tagjai egyre kevésbé érzik sajátjuknak a döntéseket. Így alakul ki az elidegenedés, amely hosszú távon gyengíti a közösség szövetét. Tocqueville a XIX. századi amerikát vizsgálva arra jutott, hogy a demokrácia ereje valójában a helyi közösségek önállóságában, cselekvőképességében rejlik. Az emberek maguk intézték közös ügyeiket: egyesületeket alapítottak, tisztségviselőket választottak, fórumokat szerveztek, közös problémákra közös megoldásokat kerestek – belülről oldották meg a felmerülő kérdéseket. A legkevésbé kívánták a megoldást az államtól megkapni. Ez a gyakorlat egyszerre oldotta meg a helyi problémákat és nevelte az állampolgárokat a közösségi gondolkodásra. Tocqueville figyelmeztetése ma is érvényes: ahol a közösségi részvétel gyenge, ott a demokrácia kiüresedik, és az állam könnyen telepszik rá a kiüresedett közösségekre és válik paternalista gépezetté. Ezért rendkívül fontos, hogy dolgozzunk a közösségek és az önkormányzatok minőségén, hiszen ezek a köztes legitim adminisztratív szintek lehetnek a hatékony és jó önkormányzás, a jó demokrácia biztosítékai. Magyarországon így nem pusztán politikai érdek, hanem társadalmi szükségszerűség a közösségi szerepvállalás erősítése.
American School 19TH CENTURY BROOKLYN CHURCH AND DUFFIELD HOUSE 1864. Forrás: Celestial Images
A lakosság közösségi jellegének jelentősége
Egy közösség akkor működik jól, ha tagjai képesek közös ügyként tekinteni azokra a problémákra, amelyek mindennapjaikat érintik. Ha egy lakótelepen gond van a hulladékgyűjtéssel, ha egy faluban rossz az út vagy hiányzik egy játszótér, az nem egy-egy ember magánügye, hanem közösségi kérdés. Az első lépés tehát az, hogy az emberek kapcsolatba lépnek egymással, felismerik az azonos érdekeket, és közösen keresnek megoldást. Ideális esetben a lakosság saját szűkebb és tágabb körében beszéli meg a problémákat, majd közösen viszi az önkormányzat elé. Az önkormányzat ebben a modellben nem parancsoló hatalom, hanem a közösség intézményes megszemélyesülése, amely erőforrásokat, fórumokat, infrastrukturális hátteret biztosít a megoldáshoz.
Hazánkban éppen ez a közösségi jelleg hiányzik. A lakosság tagjai elidegenültek egymástól és az önkormányzattól is, problémáikat magánügynek tekintik, és a társadalmi bizalom olyan alacsony, ami megakadályozza a kollektív cselekvés formáit. Ebben az esetben az önkormányzatnak bizalmat kell építenie a lakosok között és önmaga irányában egyaránt. Tudatosan kell erősítenie a közösségi érzést, például olyan fórumokkal, amelyek összehozzák az érintetteket.
Indivudial vs group decisions. Forrás: decyz.com
Jó példa erre Budapest több kerületében a részvételi költségvetés bevezetése. Ebben a modellben a lakosok maguk javasolhatnak projekteket – például közpark felújítást vagy kerékpártárolók telepítését –, majd szavazhatnak is arról, hogy az önkormányzat mire költse el a kijelölt összeget. Ezek a kísérletek, gyakorlatok arra is jók, hogy a gyenge közösségi szellemet tudatos beavatkozással megkíséreljék erősíteni. Egy önkormányzatnak, főleg egy fővárosi önkormányzatnak a képviseleti elv és a képviselők munkája révén valószínűleg enélkül is lenne fogalma arról, hogy mit kell csinálnia. Azonban a lakosok bevonásával, az igényeik, problémáik artikulálásában való segítséggel csökkenti a képzeletbeli távolságot a lakos és az intézmény között. Az emberek így azt látják, hogy a szavuk valóban számít, és hogy az általuk kezdeményezett ügyek kézzelfogható eredményt hoznak.
Hogyan nézne ki az ideális modell?
Az ideális magyarországi modell a társadalmi szerepvállalás terén egy kétirányú partnerségre épülne. Ennek egyik oldala az alulról jövő kezdeményezések rendszere, ahol a közösség maga fogalmazza meg, milyen problémákat és célokat tart fontosnak. Ez biztosítja, hogy a közös ügyek a valóságos, mindennapi tapasztalatból fakadjanak, ne pusztán elvont politikai programokból.
A másik oldal az önkormányzatok és az állami intézmények támogató szerepe. Ez a támogatás nem azt jelenti, hogy a hatalom átveszi a közösség feladatait, hanem azt, hogy platformot, erőforrásokat és kereteket ad a közösségi kezdeményezésekhez. A részvételi költségvetés, az online probléma- és ötletbejelentés, a helyi civil szervezetek támogatása mind-mind olyan eszköz, amely segíti az önszerveződést.
A siker kulcsa abban rejlik, hogy a közösségek érezzék: van értelme a részvételnek. Ha az állampolgár azt látja, hogy az általa javasolt projekt megvalósul – például egy közösségi kert létrejön vagy egy zebra felfestése megtörténik –, akkor erősebbé válik a bizalom az önkormányzat és a közösség között. Ez a bizalom újabb részvételt szül, és így lassan kialakulhat az a körforgás, amelyben a társadalmi szerepvállalás önmagát erősíti.
Hosszú távon egy ilyen modell eredményeként egy élhetőbb, összetartóbb és reziliensebb társadalom jön létre. Olyan közösség, amely képes felismerni és alakítani saját ügyeit, jobban ellenáll a válságoknak, nyitottabb az innovációra, és erősebben őrzi meg a demokrácia alapvető értékeit.
