Narendra Modi, India immár egy évtizede hivatalban lévő miniszterelnöke, regnálása első tíz évében hatalmát az országa közigazgatásának és gazdaságának erőteljes centralizációjára használta fel annak érdekében, hogy sikeresen modernizálja Indiát. Modi ideálja egy óriási hatalommal rendelkező erős vezető, aki a világ legnépesebb országának teljes felhatalmazásával és a Parlament mindkét házának többségével rendelkezik. Szerinte csak így lehetséges egy olyan központi kormányt kialakítani, amely egy másfél milliárd (1500 millió) lakossal rendelkező országban képes lesz valódi változásokat kikényszeríteni.
Kép forrása: PM India
Egészen 2014 óta India folyamatosan ebbe az irányba haladt, Modi pártja, a hindu-nacionalista BJP minden választást toronymagasan megnyert, az ország gazdasága és társadalma folyamatosan fejlődött. Azonban az idén június 4-én tartott választások eredményei kétségbe vonják a miniszterelnök megközelítését, mivel Modi pártja nagy meglepetésre elveszítette parlamenti többségét, és most kisebb szövetséges pártokra kell támaszkodnia a kormányzáshoz. Úgy tűnik, hogy az újkori India centralizációja elérte a határait.
Ez azt jelenti, hogy mostantól érdemes lesz megfontolni egy újabb alternatívát: a hatalom, jog- és hatáskörök delegálását több, önállóan irányított város és még több állam létrehozásával, valamint az önkormányzatiság kiszélesítésével.
India alkotmányának első sora világosan rögzíti, hogy az ország nem más, mint "államok uniója". Az 1947-es függetlenséget követően a különböző hercegi birodalmakat az új államokba beolvasztották, a maradék gyarmati exklávé területeket (például: Goa) annektálták és Inidián belül a határokat nyelvi vonalak mentén szervezték át, míg Pakisztán és Banglades pedig a muszlim többsége miatt kivált.
Az ország közigazgatási rendszere továbbra is különböző módosításokkal finomodik. Inder Kumar Gujral regnálása alatt három új államot hoztak létre 2000-ben. Ezt követően 2014-ben jött létre Telangana állama, ami a legújabb, és éppen idén júniusban lett tízéves. Ma India 28 hatalmas tagállamból áll. Ez azt jelenti, hogy egy államban átlagosan 51 millió ember él. Magyarul egy átlag indiai tagállam körülbelül akkora népességgel rendelkezik, mint Spanyolország, és akkora területtel, mint Anglia. Ezen adminisztrációk több embert foglalkoztatnak a közigazgatásban, mint a helyi és központi kormányok együttvéve, valamint alkotmányos értelemben külön, vagy közösen felelősek a legtöbb alapvető funkció ellátásáért, beleértve az egészségügyi ellátást, az oktatást, a közrendet, a mezőgazdaságot, a jóléti ellátást és még rengeteg egyéb más területet is.
Kép forrása: Wikipédia
A mai felállásnak azonban két problémája van. Az egyik az, hogy India óriási metropoliszai szinte semmilyen saját autonómiával nem rendelkeznek: jellemzően olyan államok részei, amelyek nagyrészt vidéki, főleg falusi lakossággal rendelkeznek, ami miatt a helyi politikusok hajlamosak az ő problémáikat az első helyre helyezni. A másik, hogy sok állam túl nagy mind népességben, mind területben. Amerikában, ahol az indiai lakosság körülbelül egynegyede él, 50 állam van. Kínának 27 tartománya és autonóm régiója van, de közigazgatási a tartományok alatti szintre összpontosulnak. Uttar Pradesh, a legnagyobb indiai állam 240 millió lakossal rendelkezik, ami több mint Nigéria vagy Brazília teljes népessége.
India hatalmas politikai és gazdasági sokfélesége miatt a központilag erőltetett, mindenre egyformán alkalmazható politikák csak néha működnek, és számos olyan politikai területet kizárnak, amelyek változásért kiáltanak. A nagyobb helyi autonómia alternatív reformmechanizmust teremt a rugalmasság, az elszámoltathatóság, a kísérletezés és a verseny fokozásával. Létrehozása óta Telangana részesedése a GDP-ből 4,4%-ról 4,8%-ra emelkedett. Az osztatlan Andhra Pradesh állam részeként elhanyagolt vidéki területek ma már rendszeres áram- és vízellátással rendelkeznek.
Kép forrása: Maps on the Web
India már korábban is próbálkozott ezzel. Az 1990-es években a Parlament alkotmánymódosításokat fogadott el, amelyek célja a hatalom delegálása volt az államoktól a helyi önkormányzatokra, de a szövetségi államok eléggé vonakodtak átadni az irányítást.
Az egyik megoldás az lehetne, hogy az indiai megavárosok (Új-Delhi: 34 millió fő, Mumbai: 22 millió fő, Kalkutta: 16 millió fő) kormányozhatnák teljesen autonóm módon saját magukat, és még több államot hoznának az országon belül. India alkotmánya egyoldalúan biztosítja a parlamentnek a lehetőséget arra, hogy további államokat hozzon létre, meglévő államokat szüntessen meg (ahogy ez 2019-ben Dzsammu és Kasmír állammal történt) és megváltoztassa a határokat. A 240 milliós Uttar Pradesh is akár 3-4 felé is felosztható lenne. Más helyeknek is vannak szilárd igényeik a függetlenségre. Maharashtrában Mumbai-nak, mint Mumbai India bruttó nemzeti össztermékének mintegy 5 százalékát, ipari termelésének 25 százalékát, tengeri kereskedelmének 40 százalékát, tőketranzakcióinak 70 százalékát adja. A város a világ tíz legjelentősebb kereskedelmi központjának egyike, ami miatt nagyobb befolyással kellene rendelkeznie; ráadásul a várost körül ölelő viszonylag szegény keleti Maharashtra már régóta követeli az államiságot.
Kép forrása: Valoriser Consultants
Fontos azonban megjegyezni, hogy a decentralizációnak vannak hátrányai is. Ha sokkal több állam és város lenne Indiában, akkor az országban folyamatosan választásokat kellene tartani, ami valóban állandó belpolitikai válsághoz vezetne, Erre megoldás lehet, ha India egy szinkronizált, rendszeres szavazási, választási ciklust alakítana ki. Az erőforrások elosztása az államok között - az adóbevételektől az energiáig - egy eddig is sok vitát kiváltó kényes ügy volt, és további államok, valamint autonóm városok létrehozatala csak még bonyolultabbá tennék ezt. India belső közigazgatási határainak újrarajzolása pedig felvetné a parlamenti képviselői körzetek határai átvariálásának kérdését, amelynek köszönhetően aránytalanul sok hatalom összpontosulna az indiai parlamentben a gazdagabb déli államoknak a kezében, a szegényebb északiak rovására.
Ezeket a problémákat azonban ellensúlyoznák a jobb közigazgatás, a gyorsabban reagáló kormányzat, a jobb szolgáltatások és a gyorsabban növekvő gazdaság előnyei. Hosszú távon az új államok létrehozása segítené India jelenleg is elképesztő ütemű gyarapodását fenntartani.
