Donald Trump egy újabb külpolitikai kezdeményezéssel állt elő, a Béketanáccsal, amellyel a második világháború utáni nemzetközi rend egyik alappillérét, az ENSZ-t kívánja megkérdőjelezni. A Board of Peace névre keresztelt testületet eredetileg a gázai tűzszünet második fázisának felügyeletére hozták létre, ám a kiszivárgott alapokmány és a meghívólevelek szövege alapján Trump ambíciói messze túlmutatnak a Közel-Keleten.
A koncepció alapgondolata egy rugalmas, gyors és politikailag kevésbé kötött nemzetközi fórum létrehozása, amely képes kezelni azokat a konfliktusokat, amelyekben az ENSZ döntéshozatali mechanizmusai az amerikai adminisztráció szerint évek óta kudarcot vallanak.
A Trump által körbeküldött levelek alapján az „új ENSZ” a hagyományos multilaterális szervezetstruktúra helyett egy elnökcentrikus modellt vázolt fel, ahol a végső döntési jogkör a tanács elnökének kezében összpontosul. Mivel Trump saját magát jelölte az alakuló testület első elnökének, egy amerikai dominanciájú struktúra kialakítását vetíti előre.
A tanács felépítése több szintből áll. A csúcson maga a Béketanács helyezkedik el, amely stratégiai irányt szab és politikai döntéseket hoz. Ez alatt működik egy végrehajtó testület, amelynek tagjai között ott találjuk Marco Rubio amerikai külügyminisztert, Steve Witkoff különmegbízottat, Jared Kushnert, Trump vejét, Tony Blairt, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökét, Marc Rowant, az Apollo Global Management vezetőjét és Ajay Bangát, a Világbank elnökét. A gázában betöltött szerep miatt külön Gaza Executive Board is létrejött.
A Béketanács körüli legnagyobb visszhangot azonban nem a Trump és Amerika fókuszú szervezeti struktúra, hanem a tagság feltételei váltották ki. A kiszivárgott dokumentumok szerint a hároméves tagság ugyan ingyenes, de aki állandó helyet kíván magának, annak egy éven belül egymilliárd dollárt kell befizetnie. Az amerikai fél szerint ez az összeg kizárólag a gázai újjáépítést szolgálja, és nem egy új, túlbürokratizált nemzetközi apparátus fenntartását.
A meghívott országok listája rendkívül széles, tükrözi a Trump kormány világrendszer felfogását. Biztosan meghívást kapott Izrael, Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada, Oroszország, Fehéroroszország, Magyarország, Argentína, Vietnam, Kazahsztán, Thaiföld, India, Jordánia, Görögország, Ciprus, Pakisztán, Törökország, Egyiptom, Paraguay és Albánia, valamint az Európai Unió képviseletében az Európai Bizottság elnöke is. Ezen kívül más országok is helyet kaphatnak. A reakciók azonban messze nem voltak egységesen pozitívaj. Argentína elnöke, Javier Milei és Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyorsan jelezte csatlakozási szándékát, előbbi megtiszteltetésnek nevezve a meghívást. Marokkó királya szintén elfogadta a felkérést, első arab vezetőként legitimálva Trump kezdeményezését.
Más országok jóval óvatosabban reagáltak. Franciaország hivatalosan közölte, hogy egyelőre nem kíván csatlakozni, mivel a tanács működése számos kérdést vet fel az ENSZ szerepével és a nemzetközi jogi keretekkel kapcsolatban. Emmanuel Macron távolmaradására Trump a rá jellemző stílusban reagált, 200%-os pezsgő vámot helyezve kilátásba. Kanada és az Egyesült Királyság szintén jelezte, hogy vizsgálja a részleteket, különös tekintettel a finanszírozásra és a jogi alapokra. Oroszország nem utasította el a meghívást, de a Kreml szerint Moszkva még tanulmányozza a feltételeket és a mandátum pontos tartalmát. Fehéroroszország ezzel szemben készséget mutatott a részvételre, míg Thaiföld és az Európai Bizottság szintén mérlegelési fázisban van.
Orbán Viktor miniszterelnöknek érkezett levél
Izrael esetében a kormány hivatalosan nem zárkózott el, azonban a kormányon belül éles viták alakultak ki a török és katari részvétel miatt.
A Béketanács talán legfontosabb kérdőjele, hogy valóban az ENSZ riválisává válhat-e. A charta egy új, hatékonyabb globális béketeremtő intézményről beszél, ráadásul, ha hozzátesszük Trump régóta hangoztatott ENSZ-kritikáját akkor a jelenlegi amerikai kormány szempontjából egyértelműen egy új, alternatív világszervezet meglakolását láthatjuk. Viszont a szervezet globális legitimációját és akcióinak nemzetközi elfogadását csak az tudja igazolni, hogyha a nagyhatalmak és a regionális hatalmak is csatlakoznak. Amennyiben ez megtörténik, olyan nehezítő tényezők áthidalásával, mint pl. az európai szövetségesek agresszív támadása, akkor már beszélhetünk a béketeremtés új platformjáról.
Azonban jelenleg kétséges, hogy az európai regionális hatalmak, mint Németország vagy Franciaország a grönlandi provokáció fényében egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező struktúrába jelentkezzenek. Továbbá Kína részvétele is kérdéses, az elmúlt hetek trumpi külpolitikáját, a hagyományos világrendszer felbontását élesen kritizálta. Egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező szervezet nem valószínű, hogy jelenlegi formájában Kínának bármilyen előnyt szolgálna.
Ebben az értelemben továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a Trump által is hirdetett, realista logikán alapuló nemzetközi rendszerben miért válna más államok számára érdekelté az amerikai prioritások követése egy olyan fórumon, ahol a döntéshozatal súlypontja egyértelműen Washingtonban marad.
