Társadalmilag bevett reflex, hogy a szingli barátainkat sajnálattal kezeljük, és noszogatjuk őket arra, hogy találjanak végre valakit és mielőbb párkapcsolatba lépjenek. De vajon tényleg jobb valakinek ha párkapcsolatban van? Tényleg boldogabbak vagyunk tőle?
A párkapcsolati státusz kérdése nemcsak társadalmi és kulturális szinten foglalkoztat sokakat, hanem a pszichológiai kutatások egyik visszatérő témája is. Gyakran hangzik el az a leegyszerűsített állítás, hogy „kapcsolatban boldogabbak vagyunk”, miközben a modern életformák egyre változatosabb kapcsolati mintákat hoznak létre. Az elmúlt évek nagyszabású, nemzetközi és longitudinális kutatásai árnyaltabb képet rajzolnak arról, hogyan függ össze a párkapcsolat, az egyedüllét, a mentális egészség és az életelégedettség.
Kapcsolati státusz és jóllét hosszú távú adatok alapján
Egy 2023-ban publikált tanulmány hosszú távú, ausztrál paneladatok segítségével vizsgálta, miként hat a kapcsolati státusz – és annak változása – az emberek életelégedettségére és mentális egészségére
A kutatás a Household, Income and Labour Dynamics in Australia (HILDA) adatbázisára épült, amelyben a résztvevők évente számoltak be kapcsolatuk állapotáról, valamint pszichés jóllétükről.
A szerzők különböző kapcsolati formákat hasonlítottak össze: a házasságot, az élettársi együttélést, valamint az úgynevezett különélő kapcsolatokat, ahol a felek párkapcsolatban élnek, de nem egy háztartásban.
A vizsgálat két eltérő jólléti mutatót használt. Az életelégedettség a saját élet egészére vonatkozó, kognitív értékelést jelenti, míg a mentális egészség az aktuális érzelmi állapotok, hangulatok összességét ragadja meg.
A kapcsolati változások nem egyformán hatnak
Az eredmények egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kapcsolati átmenetek hatása nem szimmetrikus. A kapcsolatból való kilépés – legyen szó házasságról, együttélésről vagy különélő kapcsolatról – jelentősebb és tartósabb negatív hatással volt mind az életelégedettségre, mind a mentális egészségre, mint amekkora pozitív változást maga a kapcsolat kialakulása hozott.
Másként fogalmazva: a kapcsolat elvesztése pszichológiailag nagyobb súllyal esik latba, mint amekkora nyereséget a kapcsolat kezdeti időszaka jelent. Ez az eredmény összhangban van más pszichológiai kutatásokkal is, amelyek szerint a veszteségek érzelmi hatása általában erősebb, mint a hasonló mértékű nyereségeké.
Nem kell együtt élni a pozitív hatáshoz
A tanulmány külön figyelmet szentelt a nem együtt élő párkapcsolatoknak. Az eredmények azt mutatták, hogy a különélő kapcsolatok is egyértelműen kedvezőbb jóléti mutatókkal járnak, mint a teljes egyedüllét. Ez arra utal, hogy az érzelmi kötődés és az intimitás megléte önmagában is védőfaktor lehet, függetlenül attól, hogy a partnerek egy háztartásban élnek-e.
A szerzők emellett hangsúlyozzák, hogy a kapcsolati státusz erősebben befolyásolja az életelégedettséget, mint a rövid távú érzelmi állapotokat. Az életelégedettség ugyanis érzékenyebb a társadalmi normákra, elvárásokra és az önértékelésre, míg a mentális egészség mutatói kevésbé reagálnak ezekre a külső összehasonlításokra.
Kapcsolat és boldogság nemzetközi összehasonlításban
Egy másik, 12 országra kiterjedő nagyszabású vizsgálat azt találta, hogy azok az emberek, akik párkapcsolatban vagy házasságban élnek, átlagosan magasabb érzelmi jóllétről és életelégedettségről számolnak be, mint az egyedülállók.
A kutatás a résztvevőket több csoportra osztotta: kapcsolatban élők, házasok, önkéntesen egyedülállók, nem önkéntes szinglik (akik szeretnének párkapcsolatot, de nem találnak), valamint azok, akik két kapcsolat között vannak. A jóllétet több dimenzió mentén mérték, beleértve az érzelmi állapotokat, az optimizmust és az élet értelmének megélését.
Az eredmények szerint a legmagasabb jólléti mutatókkal a jó minőségű kapcsolatban élők rendelkeztek, különösen a házasok. Az önkéntesen egyedülállók és a kapcsolat közöttiek közepes szintet mutattak, míg a nem önkéntes szinglik számoltak be a legalacsonyabb pozitív érzelmekről és a legmagasabb magány- és szomorúságérzetről.
Azok, akik választásuk szerint voltak egyedülállók, vagy kapcsolatok között éltek, mérsékelten magasabb érzelmi jóllétről számoltak be, mint az önkéntelenül egyedülálló résztvevők, de még mindig alacsonyabb pontszámot értek el, mint a párkapcsolatban élők.
A házas és a párkapcsolatban élők következetesen a legmagasabb pontszámokat érték el a pozitív érzelmek és az élettel való elégedettség tekintetében. A boldogság és a boldog érzelmi állapotban töltött idő közelebbi vizsgálata azt is kimutatta, hogy a párkapcsolatban élők, különösen a házasok, magasabb boldogságszintet és nagyobb arányban töltötték boldognak magukat az egyedülállókhoz képest.
A kutatás hangsúlyozza, hogy nem önmagában a kapcsolat ténye számít, hanem annak minősége. Egy alacsony elégedettségű vagy konfliktusos kapcsolat jólléti szempontból akár közelebb is állhat az egyedülléthez, mint egy támogató párkapcsolathoz.
Élethosszig egyedülállók és személyiségkülönbségek
Egy friss, több mint 77 000, 50 év feletti európai felnőttet vizsgáló kutatás az élethosszig egyedülállók és a párkapcsolatban élők közti különbségekre fókuszált
A vizsgálat nemcsak az életelégedettséget, hanem a személyiségvonásokat is elemezte a Big Five modell alapján.
Az eredmények szerint az élethosszig egyedülállók átlagosan alacsonyabb életelégedettséget mutattak, valamint alacsonyabb extroverziót, lelkiismeretességet és nyitottságot. Ugyanakkor azok az egyedülállók, akik korábban éltek párkapcsolatban vagy házasságban, kedvezőbb mutatókkal rendelkeztek, mint azok, akik sosem voltak elkötelezett kapcsolatban.
A szerzők kiemelik, hogy ezek az összefüggések nem bizonyítanak ok-okozati viszonyt. Elképzelhető, hogy bizonyos személyiségjegyek egyszerre növelik a kapcsolat kialakításának esélyét és a magasabb életelégedettséget.
Nemi és társadalmi különbségek
A kutatások nemi különbségeket is feltártak: az egyedülálló nők átlagosan elégedettebbek életükkel, mint az egyedülálló férfiak. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a nők gyakran erősebb társas és érzelmi támogató hálóval rendelkeznek párkapcsolaton kívül is.
Emellett azokban a társadalmakban, ahol a házasság és a párkapcsolat erősen normatív elvárás, az egyedülállók életelégedettsége nagyobb mértékben eltérhet a kapcsolatosokétól, még ha ezek a különbségek statisztikailag mérsékeltek is.
Mit üzennek összességében a kutatások?
A vizsgált tanulmányok alapján egyértelművé válik, hogy nincs univerzális válasz arra, melyik életforma „jobb” vagy „egészségesebb”. A párkapcsolat átlagosan magasabb jólléttel jár együtt, de csak akkor, ha érzelmileg biztonságos és kielégítő. Az egyedüllét pedig lehet megterhelő és magányos, de lehet tudatosan választott, autonóm és pszichésen stabil életforma is.
A boldogság és a mentális egészség szempontjából nem a kapcsolati státusz önmagában, hanem annak személyes jelentése, minősége és az egyén társas erőforrásai tűnnek meghatározónak.
