A magyar sajtóban Donald Trump amerikai elnök második ciklusának kezdete óta arról lehet olvasni, hogy Magyarország és az Egyesült Államok államközi kapcsolatai jelentősen javultak, a kormányzati szereplők egyenesen aranykornak nevezik a jelenlegi időszakot. Annak érdekében, hogy megértsük, valóban kimagaslóan jó-e a viszony a magyar és az amerikai vezetés között, érdemes áttekinteni a magyar és amerikai felek közötti diplomácia legfontosabb történelmi fordulópontjait.
Emigráció és világháború
A magyar-amerikai kapcsolatok alapjait nem kizárólag a diplomácia világából ismert szerződések befolyásolták, hanem organikus, az emberek mozgása és a történelmi kényszer miatt kibontakozó természetes folyamatok fektették le. A 19. század végétől kezdve nagy számban érkeztek magyar bevándorlók az Egyesült Államokba, akik főként gazdasági és társadalmi okokból hagyták el a történelmi Magyarország területét. Fontos azt is megjegyezni, hogy a dualizmus ideje alatt a Magyarországról kivándorlók többsége nem magyar etnikumú volt, hanem valamely nemzetiséghez tartozott. Ez a diaszpóra később fontos hídként működött a két ország között, mivel az amerikai közvélemény leginkább az USA-ban élő magyar közösségeken keresztül kapcsolódott Európával és azon belül hazánkkal.
Magyar emigránsok egy Amerikába tartó hajó fedélzetén
Az első világháború, majd a trianoni békeszerződés jelentősen megváltoztatta Magyarország nemzetközi pozícióját kapcsolatait a nyugati hatalmakkal. Az Egyesült Államok bár nem ratifikálta a trianoni békét, de a korszakban jellemző jelentős politikai átrendeződés mégis megnövekedett távolságot teremtett Magyarország és az USA között. A két világháború között fennálló Horthy-korszakban Magyarország külpolitikája – egyebek mellett a revizionista törekvések miatt - egyre inkább Németország felé orientálódott, ami a második világháború alatt nyílt konfliktushoz vezetett az Egyesült Államokkal. Hazánk 1941-ben üzent hadat az USA-nak, ami hosszú időre megszakította a bizalmon alapuló párbeszéd lehetőségét. Ezt a helyzetet tobább súlyosbította a háborús vereség és az azt követően kialakuló új geopolitikai helyzet. Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, így a magyar-amerikai kapcsolatok alakulása már nem kétoldalú kérdés volt, hanem mindinkább a hidegháborús logika keretrendszerében volt értelmezendő.
1956. és a hidegháború
A hidegháború évtizedei alatt a magyar-amerikai viszonyt elsősorban ideológiai ellentét határozta meg. Magyarország a kommunista blokk részeként a szovjet érdekszférában működött, míg az Egyesült Államok a nyugati világ vezető hatalmaként a szocialista rendszerek ellenpólusát képviselte. A korszakban a diplomáciai kapcsolatok formálisan ugyan léteztek, de valódi politikai partnerségről nem lehetett beszélni.
Az időszak legmeghatározóbb eseménye kétségkívül az 1956-os forradalom volt, melynek során Magyarország rövid időre a szabadságért való küzdelem globális szimbólumává vált. Az Egyesült Államok katonailag nem avatkozott be a magyarországi harcokba, de humanitárius és politikai támogatást nyújtott. Többek között magyar menekültek tízezreit fogadták be a tengeren túl, akik később az amerikai társadalom és gazdaság hasznos szereplőivé válhattak. Az ’56-os menekülthullám megerősítette a magyar diaszpóra jelentőségét, így az ma is az Egyesült Államok fontos közösségének számít. Az 1970-80-as években a két ország közötti kulturális és gazdasági kapcsolatok fokozatosan bővültek, de a magyar külpolitika továbbra is csak a szovjet blokk keretei között mozoghatott.
Az ’56-os menekültek érkezése az Egyesült Államokba
Rendszerváltás
1989-től kezdődően Magyarország demokratikus átalakulása új alapokra helyezte az ország külpolitikáját és lehetővé tette a nyugati integrációt. Az Egyesült Államok támogatta ezt a törekvést és kiállt Magyarország demokratizálódása mellett, ami az 1990-es években egyre erősebb politikai és gazdasági együttműködéssel párosult. 1999-ben fontos mérföldkő következett be, Magyarország csatlakozott a NATO-hoz. Ez a lépés nem kizárólag katonai szövetséget jelentett, hanem azt is jelezte, hogy Magyarország a nyugati biztonsági rendszer részeként képzeli el hosszú távú jövőjét. A 2004-es európai uniós csatlakozás is új dimenziót adott Magyarország helyzetének, mivel ezután az ország egyszerre volt amerikai szövetséges a NATO-ban és EU-tag, ami időnként politikai egyensúlyozást igényelt a különböző érdekrendszerek között.
A második Orbán-kormány megalakulását követően, a 2010-es évektől a kapcsolatok hullámzóbbá váltak, hiszen bizonyos politikai kérdésekben, mint például a demokratikus normák, a médiaszabadság vagy a külpolitikai orientáció terén részben eltérő megközelítések jelentek meg az amerikai és a magyar kormányzat között. Ennek ellenére a gazdasági és katonai együttműködés fennmaradt és a két ország stratégiai érdekei továbbra is megegyeztek. A demokrata Obama-adminisztráció és Biden-adminisztráció évei alatt inkább hűvös, míg a republikánus Trump elnök hivatali ideje alatt barátságos hangnemben zajlott a diplomáciai kommunikáció.
Orbán Viktor és Donald Trump
Összességében elmondható, hogy a magyar és amerikai vezetés közötti kapcsolat alakulását jellemzően külpolitikai események befolyásolták, a diplomáciai mozgásterét a geopolitikai helyzet határozta meg. A közelmúltra jellemző baráti viszonyt is a kormányok ideológiai hasonlósága és a lényeges geopolitikai kérdésekhez történő hasonló megközelítés magyarázza. Fontos dilemma azonban, hogy a jó viszony mekkora mértékben függ a két ország vezetőinek személyén és fennmarad-e a közelség egy esetleges kormányzati átalakulás esetén.
