Az első kérdésem az lenne, hogy ön azelőtt, hogy a közéletbe bekapcsolódott volna, fizikus kutató volt. Hogyan vezet egy kutató útja a közéletbe? Hosszabb ez az út a kutatói pályáról, vagy magán a pályán belül történt a váltás?
Én 1991-ben egy nagyobb kutatóintézet igazgatója lettem, egy intézetigazgató pedig már eleve közel van a közélethez. 1995-ben aztán létrehoztuk a Professzorok Batthyány Körét, ami egy konzervatív egyetemi tanári kör volt, és ezen keresztül egyre gyakrabban vettem részt a közéletben. 1998-ban pedig megkerestek az új kormánytól, és felkértek az államtitkári posztra. Gyakorlatilag így kerültem a politikába.
Megtalálható Spotify-on és Apple Podcast-en is.
Amikor felkérték, ez önben milyen érzéseket keltett? Motiváló volt, vagy inkább aggódott a feladat miatt?
Sokféle érzés volt bennem. Érdekes a történet: épp a CERN-ben ültem a laboratóriumban, készültem a kísérletemre. Ott 24 órában dolgoztunk, mint a bányában. Felhívtak telefonon, és ott, az éjszakai műszak közben volt időm töprengeni rajta, hogy mit kezdjek ezzel a felkéréssel. Végül azért döntöttem a segítség mellett, mert láttam, hogy egy nagyon fiatal gárda került a politikába, és úgy éreztem, a felsőoktatási és kutatási tapasztalataimmal hasznos tudok lenni a rendszer működtetésében. Egyfajta küldetés volt ez.
Nagy elhivatottsággal vágott bele a magyar oktatás alakításába. Így visszagondolva, majdnem 30 év távlatából, mennyire érzi sikeresnek ezt az időszakot?
Voltak komoly sikereink. A diákhitel bevezetése például jó dolog volt, vagy a kerettantervek létrehozása, amik irányt adtak az iskoláknak. A kutatói világ is örült az akkori nemzeti kutatási programoknak. Összességében azt a négy évet sikeresnek érzem.
A fizika egy exakt tudomány, tényekre épül. Mennyire volt éles a váltás a közélet felé, ami – szemben a fizikával – sokkal inkább az érzelmekre vagy az improvizációra épít?
Valóban, a politika sokszor improvizál, de a tudományos háttér épp a racionális döntésekben segített. A kutatásban megtanuljuk végiggondolni: ha ezt teszem, annak mi lesz a következménye. Ez a fajta gondolkodás sokszor hiányzik a politikából. Hasznos volt, hogy nem csak a pillanatnyi érzelmek alapján döntöttünk, hanem megpróbáltuk látni a döntéseink 5-10 vagy akár 15 éves távlatait is. Stabilitásra van szükség; ha rángatjuk az oktatási rendszert, ahhoz sem a tanár, sem a szülő nem tud alkalmazkodni.
Sokan mondják, hogy a szakértők és technokraták kora leáldozóban van, és a populista hangok erősödnek meg. Erről mit gondol?
Ennek szerintem az az oka, hogy az emberek jobban szeretik azt hallani, hogy minden szép és minden jó. A szakértők ezzel szemben néha szembesítik őket azzal, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni. Rossz tendencia, hogy azoknak hisznek, akik „könnyű álmokat” ígérnek. Például a kormánynak önmagában nincs pénze, az mindig az emberek pénze.
A COVID óta mintha kialakult volna egy általános bizalmatlanság a tudománnyal szemben. Tudósként hogyan látja ezt?
A technológiai fejlődés olyan könnyűvé tette az életünket, hogy sokan azt hiszik, nincsenek már korlátok. Beleszédültünk a jólétbe. De a tudomány is vétkes néha, mert túlígér: azt a látszatot kelti, mintha mindent meg tudna oldani, pedig ez nem igaz. Akik buta összeesküvés-elméletekben akarnak hinni, azokkal nehéz mit kezdeni. Vannak laposföld-hívők is, de ettől még a föld nagyjából gömb alakú marad.
Ön mindig vállaltan konzervatív értéket képviselt. Mit jelent ma konzervatívnak lenni?
Számomra ez azt jelenti, hogy a jó gyakorlatokat megőrizzük, és csak akkor változtatunk, ha meggyőződtünk róla, hogy az valóban jobb lesz. Csak a változtatás kedvéért nem szabad bolygatni egy rendszert. A társadalomban csak olyan változtatást szabad elindítani, amit kellően végiggondoltunk.
Ma minden tudás ott van a zsebünkben az interneten keresztül. Hogyan tartható meg a tudomány tekintélye ebben a helyzetben?
Az illúzió, hogy a zsebünkben van a tudás. Hiába van ott a mesterséges intelligencia, ha nem tudunk jól kérdezni. Ahhoz, hogy valaki jó kérdést tegyen fel, elmélyült tudásra van szüksége. A tudomány mára kicsit iparággá vált, ahol teljesítménykényszer van, cikkeket kell gyártani. Én ezzel nem értek egyet. A nagy felfedezések nem tervszerűen, rendelésre érkeznek.
Zárásként, mivel motiválna egy mai fiatalt? Miért érdemes tudományokkal foglalkozni?
Azért, hogy értse a körülötte lévő világot. A világ megértése ugyanis tiszta örömforrás. Ha értem, hogy mi miért történik, az ugyanolyan élvezetet ad, mint egy jó ennivaló, a csokoládé vagy egy komoly sportteljesítmény. Ezért az örömért viszont dolgozni kell.
Ez a teljes beszélgetés rövidített, összefoglalt leirata!
