A mai témánk a közösségi média és az abból fakadó problémák lesznek. Elsőként egy általános kérdés: hogyan változtatta meg a közösségi média a figyelmünket?
A közösségi média működési dinamikája arra épül, hogy folyamatosan próbálja magára vonni a figyelmünket, és minél több időt töltsünk a felületén. Az okostelefonok beköltöztek a zsebünkbe, így már nincsenek „üres” pillanataink. Régebben, ha piros lámpát kaptunk, nézelődtünk vagy gondolkodtunk; ma rögtön elővesszük a telefont. Ezt hívjuk „mikroidő-kihasználásnak”.
Megtalálható Spotify-on és Apple Podcast-en is.
Az agyunkat arra kényszerítjük, hogy apró részfeladatokra ossza a napot, így sosem merülünk el semmiben igazán. Ez hihetetlen hatással van arra, mennyi ideig tudunk koncentrálni. Emellett megszűnt a nagy médiavállalatok monopóliuma: bárki megoszthatja a véleményét, ami egyszerre szabadság és veszélyforrás is.
Említetted, hogy a platformok próbálják megragadni a figyelmünket. Melyek azok a konkrét eszközök, amik függőséget alakítanak ki?
Az egyik leghatásosabb eszköz az értesítés. Bár azt hisszük, azért van, hogy naprakészek legyünk, valójában ez ránt vissza minket a platformra, ha a rendszer érzékeli, hogy kevesebbet vagyunk aktívak. A másik fontos eszköz a „lájk” és a reakciók. Kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok közérzetére közvetlen hatással van, ha egy posztjuk nem ér el egy bizonyos lájkszámot; ilyenkor gyakran inkább le is törlik azt. A saját értékünket kezdjük ezen visszajelzésekhez kötni. Mindez kiegészül a profilozással: figyelik, mit nézünk, hol áll meg az egerünk, és olyan tartalmakat dobnak be, amiktől remélik, hogy visszatérünk.
Ha ilyen szinten monitoroznak minket, hol marad a szabad akaratunk?
Ez egy fontos kérdés. A szabad akarathoz látnunk kellene az alternatívákat is. Az online térben viszont gyakran csak a saját profilunk szerinti tartalmakat látjuk – ez a véleménybuborék effektus. Ha a platform elkönyvel minket egy bizonyos politikai nézetűnek, csak ahhoz kapcsolódó híreket kapunk. Így kérdéses, hogy van-e megfelelő információnk a helyes döntéshez.
Hogyan hat ez a polarizációra? Hogyan válik valaki radikálisabbá a közösségi média hatására?
A pszichológusok régóta kutatják ezt: ha valaki folyamatosan megerősítést kap a saját véleményére, egyre inkább elhiszi, hogy csak neki van igaza. Ritkábban találkozik kritikával vagy ellenkező véleménnyel, mert az algoritmus elrejti a diszkomfortot okozó tartalmakat. Ez a folyamatos megerősítés vezet a radikalizációhoz. Emellett az algoritmus hasonló gondolkodású ismerősöket és csoportokat ajánl, így az online terünk teljesen beszűkül.
Mennyi ideig tudunk egyáltalán fókuszáltan figyelni ebben az információ-dömpingben
Nagyon rövid ideig. Egyes kutatások már az aranyhaléhoz hasonlítják az emberi figyelemküszöböt. Ma már nem olvasunk végig cikkeket, csak a címeket pörgetjük át a közösségi médiában, és az alapján formálunk véleményt. Ezt az újságírók is tudják, ezért használnak kattintásvadász (clickbait) címeket, amik gyakran félrevezetők vagy provokatívak.
Jogászként mit gondolsz: hol húzódik a határ a szólásszabadság és a dezinformáció vagy gyűlöletbeszéd között?
A véleménynyilvánítás szabadsága nagy védelmet élvez, amíg nem indokolatlanul bántó vagy dehumanizáló. A gyűlöletbeszédre és a valótlan tényállításokra jól kidolgozott jogi gyakorlatunk van. Az online térben a platformok felelőssége is, hogy visszaszorítsák a fake news-t. Léteznek tényellenőrző szervezetek, bár ezeket sokszor éri politikai elfogultság vádja. A moderálás kétféle: emberi és algoritmus alapú. Az algoritmus gyors, kiszűri a meztelenséget vagy az erőszakot, de az emberi moderátor érti igazán a kulturális kontextust.
Mit tanácsolsz a nézőknek, hogyan lehet tudatosabban kezelni ezeket a platformokat?
Több hasznos technika is van. Próbáljunk több forrásból tájékozódni, használjunk híraggregátor oldalakat. Olvassuk el a cikkeket rendesen, ne csak a címeket! Tanuljuk meg korlátozni az értesítéseket; hétvégén vagy este kapcsoljuk ki őket. Egy érdekes tipp: állítsuk fekete-fehérre a telefont, mert a színek hiánya kevésbé vonja magára a figyelmünket. Segíthetnek a meditációs vagy koncentrációs gyakorlatok is. A legfontosabb pedig a tudatosítás: amit a közösségi médiában látunk, az egy számunkra kreált világ, nem a teljes valóság. Ismerőseink is csak a dicsőséges pillanataikat osztják meg, ami szorongást szülhet bennünk, ha nem tudjuk, hogy ez csak egy álvilág.
Ez a teljes beszélgetés rövidített leirata.
