Az Egyesült Államok, Izrael és Irán között kibontakozott fegyveres konfliktus sok egyéb mellett a térség légiközlekedésére is nagy hatással van. A Perzsa-öböl államai is a Forradalmi Gárda potenciális célpontjai, így a civil repülőgépek nem csupán Iránt, de akár az egész régiót el kell, hogy kerüljék, ha a háború tovább eszkalálódik. Az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Kuvait már hosszabb-rövidebb időre légterük lezárására kényszerültek, ez pedig a jövőre nézve is reális forgatókönyv. Ebben a cikkben a konfliktus légiközlekedésre vonatkozó potenciális következményeiről írok, kitérve arra, mi történt a múltban, amikor a Közel-Keleten a mostanihoz hasonló geopolitikai események zajlottak.
Azonnali hatás
Az Iránt ért amerikai és izraeli támadás azonnali és látványos következményekkel járt a régiós és globális légiközlekedésben. A térség stratégiai elhelyezkedése miatt kulcsfontosságú átrepülési zóna Európa, Afrika és Ázsia között, így a bombázások miatti általános és bizonytalan idejű légtérzár tömeges járatátirányításokat eredményezett Dubaiban, Abu Dhabiban, Dohában és Kuvaitban. Az öbölbeli légitársaságok a légtérzár ideiglenes feloldásakor hosszabb, költségesebb útvonalakat kellett, hogy válasszanak, mivel a térség jelentős része továbbra sem volt biztonságosnak tekinthető.
A Flightradar térképén jól látható, hogy Irán teljes légterét elkerülik az utasszállítók
A üzemanyagköltségek növekedése mellett természetesen a megnövekedett kereslet is problémát okozott, hiszen a napokon keresztül feltorlódott tömeg egyszerre szerette volna megkezdeni útját hazafelé. Ugyan március közepére a helyzet nagyjából helyreállt, a biztosítási díjak jelentősen megemelkedtek, valamint a személyzet és az utasok biztonságával kapcsolatos aggályok is egyre hangosabbá váltak ami az iparágra nehezedő nyomást tovább növelte. Az idén februárban elkezdődött közel-keleti eszkaláció kitűnő példája annak, hogy a modern légiközlekedés rendkívül érzékeny a geopolitikai instabilitásra, főleg ha olyan térségben történik rendkívüli esemény, amely interkontinentális légiközlekedési csomópontnak minősül. Az Ukrajna és Oroszország légterét érintő korlátozások is nagy terhet jelentenek az Európa és Ázsia közötti forgalomra nézve, de mivel a két ország semelyik városa nem számít globálisan kiemelkedő légicsomópontnak, a közel-keleti légtérzár repülési szempontból az ukrajnai háborúnál sokkal súlyosabb.
Visszatérő mintázatok a Közel-Keleten
A Közel-Kelet nem először okoz fejtörést a globális légiközlekedésben. Számos korábbi konfliktus váltott már ki hasonló hatásokat, bár eltérő léptékben és technológiai környezetben. Az egyik legkézenfekvőbb példa az 1991-es Öböl-háború, mely során Irak kuvaiti inváziója után a térség légtere gyakorlatilag teljesen lezárult a polgári repülés előtt. A járatok hosszú kerülőutakra kényszerültek, a légitársaságok jelentős veszteségeket szenvedtek el.
A 2003-as iraki háború idején is hasonló események játszótak le, hiszen a hosszú és bizonytalan biztonsági helyzetre tekintettel számos légitársaság ideiglenesen felfüggesztette közel-keleti járatait. 2014-ben a szíriai polgárháború okozott újra fennakadásokat. A térség légtere a folyamatos rakétatámadások és a légvédelmi rendszerek aktivitása miatt kiemelten veszélyessé vált és ez sajnálatos módon a korábbi konfliktusokkal ellentétben emberi életekbe is került. A Malaysia Airlines MH17-es járatát 2014-ben lőtték le és ugyan az eset Ukrajnában történt, a tragédia egyik közvetett előzményének a közel-keleti helyzet tekinthető. A több száz halálos áldozattal járó szerencsétlenség globális figyelmet irányított arra, milyen kockázatokat jelent a konfliktuszónák feletti repülés és ennek hatására a légitársaságok még az korábbiaknál is óvatosabbá váltak a közel-keleti légtér használatával kapcsolatban. Jó eséllyel ennek is köszönhető, hogy az első olyan csapás, mely a Perzsa-Öböl túlsó partját érte egyből régiós légtérzárat eredményezett.
A lelőtt maláj gép roncsai
Mitől egyedi a mostani helyzet?
A jelenleg is zajló iráni konfliktus több szempontból illeszkedik a korábbi mintázatokba. A légtérzár, útvonal-átterelések és megnövekedett biztonsági előírások már-már tipikus és protokollszerű intézkedéseknek minősülhetnek, ugyanakkor vannak a korábbiakban nem tapasztalt elemek is.
Egyrészt, Irán földrajzi elhelyezkedése még központibb szerepet tölt be a globális légiforgalomban, mint például Irak vagy Szíria, amely nem csak Irán lokációjához, de az ország hatalmas területéhez is kapcsolódik. Az ország légtere kulcsfontosságú összeköttetés Európa, Dél-és Kelet-Ázsia között, így a légtér kiesése szélesebb körben érezteti hatását, drasztikusan megnövelve az utazási időt és költségeket.
Másrészt napjaink légiközlekedése jóval nagyobb volumenű és szorosabb menetrendi struktúrákra épül, mint a korábbi évtizedekben. Több utas, több repülő és összetettebb logisztika adja az alapját annak a légiközlekedési rendszernek, melynek teljes átszervezését írja elő az iráni háború. Ilyen adottságok között egy kisebb zavar is láncreakciót indítana el, egy nagyobb geopolitikai konfliktus pedig – mint ahogy tapasztaljuk is – világszerte felbolygatja a polgári repülést. Fontos különbségként említhető még az is, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet bonyolultabb a korábbiaknál, mivel több regionális és globális szereplő érintett benne, mint az elmúlt évtizedek más régiós összetűzéseikor, ez pedig a konfliktus eszkalációjának kockázatát növeli.
Dubai repülőterét is dróntámadás érte
Összegzésként megállapítható, hogy az újdonságnak érződő légiközlekedési káosz egyszerre újdonság, de ismerős helyzet is. A múlt tapasztalatai segítenek értelmezni a helyzetet, de emlékeztetnek arra is, hogy a jelenlegi körülmények az eddigieknél hosszabb távú és súlyosabb következményekkel is járhatnak. A légiközlekedésben érintettek csak egy dologban bízhatnak: a harcban álló felek nem tévesztik össze a turistákkal teli Airbust a légierő gépeivel.
