Az iráni háború – és a Hormuzi-szoros részleges lezárásának – hatására meredeken emelkedni kezdett globálisan a kőolaj ára. Az áremelkedés kétségkívül a világ minden pontján és a gazdaság minden szektorában érezhető következményekkel fenyeget, de nem ez az első eset, amikor hasonló problémával nézünk szembe. A történelem során több alkalommal előfordult már olyan olajár-sokk, amely alapjaiban rengette meg a gazdasági rendszerek működését, ezzel geopolitikai és társadalmi problémákat szülve. Ebben a cikkben három olyan példát mutatok be, melyek bizonyos szinten összecsenghetnek a Közel-Kelet mostani eseményeivel.
1973
Az 1973-as olajválság volt az első olyan globális sokk, amely világossá tette, hogy az energia nem kizárólag mint gazdasági erőforrás, hanem mint geopolitikai fegyver értelmezendő. Az események közvetlen kiváltó oka a yom kippur-i háború volt, amely során az arab országok összefogva indítottak Izrael ellen támadást. Az Egyesült Államok és több nyugati állam Izrael oldalán szállt be a harcokba, amire válaszul az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szövetsége) arab tagállamai embargó alá vonták Izraelt és szövetségeseit. Az embargó egyébként az OPEC államoknak sem tett jót, hiszen a megnőtt olajár gazdaságossá tette olyan olajmezők kiaknázását, mely a korábbi, alacsonyabb árak mellett nem érte volna meg. Az embargó melletti döntés minden bizonnyal komoly dilemma eredménye, melyet ma is a játékelmélet egyik alapvető problémájának tartanak.
Az embargó hatásásra az olaj ára néhány hónap alatt a négyszeresére nőtt, példátlan gazdasági károkat okozva. A nyugati világban üzemanyaghiány lépett fel, hosszú sorok kígyóztak a benzinkutaknál, ami miatt számos országban fogyasztási korlátozást is be kellett vezetni. Az ipari termelés visszaesett, a szállítási költségek megugrottak, és az infláció elszabadult, így a válság egyik legfontosabb következménye a „stagfláció” megjelenése volt, ami egyszerre jelentkezett gazdasági stagnálást és magas inflációt. Ekkoriban kezdték felhalmozni az első komoly stratégiai olajtartalékokat, és megindítani a nagyobb szabású nukleáris és alternatív energiaforrásokkal működő erőműveket.
Életkép az 1973-as olajválság idejéből
1979
Alig hat évvel az 1973-as események után újabb olajárrobbanás rázta meg a világot, ezúttal az Iráni iszlám forradalom következtében. Az ország az 1970-es évekre a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé vált, így a sah uralmának összeomlása azonnali hatással volt a globális kínálatra. A forradalom alatt sztrájkok bénították meg az olajipart, ami a termelés drasztikus visszaeséséhez vezetett. A megrendelések teljesítése csúszott, komoly kínálatbeli hiány alakult ki. Ugyan a kínálat kiesése nem volt akkora, mint az 1973-as embargó idején, de a piacok reakciója így is rendkívül heves volt – jó eséllyel a 6 ével korábbi következményektől tartva. A bizonytalanság és a további zavaroktól való félelem széles körű spekulációhoz vezetett, ami legalább annyira hajtotta fel az árakat, mintha a várt kínálatkiesés ment volna végbe.
Káosz egy amerikai benzinkúton 1979-ben
A következmények ismét globálisak voltak, újabb inflációs hullám indult el, amely a fejlettebb országokban éreztette leginkább hatását Az energiahordozók drágulása a termelési költségeken csapódott le ami természetesen végső soron a fogyasztói árakban jelent meg, Európa több országában gazdasági visszaesést, és drasztikus munkanélküliséget előidézve. Az 1979-es válság felgyorsította az energiaforrások diverzifikációját is. A már korábban elindított Északi-tengeri olajkitermelés ekkor újabb lendületet kapott, hiszen a nyugati országok végleg megelégelték függőségüket a közel-keleti importtól.
2022
Az iráni háborút megelőző legutóbbi jelentős olajár emelkedés Ukrajna orosz megszállása nyomán következett be, ami rávilágított a globális energiaszektor 21. században is fennálló strukturális problémáira. Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj-és gázexportőreként kezdett bele a háborúba, de az arra adott nyugati szankciók komolyan aláásták az orosz energiapiac pozícióit. A szankciók célja az orosz háborús gépezet megtörése, a háború finanszírozásának nehezítése volt, de több, mint négy évvel a háború kirobbanását követően már jól látható, hogy míg Oroszország gazdasága a vártnál könnyebben kezeli a nyugati
Az orosz energiaimport ellen tüntetők a berlini Reichstag előtt 2022-ben
A szankciók életbe lépését követően az olajár gyorsan emelkedni kezdett és 2022-ben rövid időre 100 dollár fölé is került hordónként. A piacok – az 1979-ben már megtapasztaltak szerint – nem csak a tényleges kínálati kiesésekre reagáltak, hanem arra is, hogy az orosz energiahordozók elérhetősége hosszabb távon bizonytalanná vált. 2022. februárját követően a kereskedelmi útvonalak átrendeződtek, új beszállítók jelentek meg, az erőforrásokért zajló verseny pedig felerősödött. Az üzemanyagárak világszerte megemelkedtek, ami közvetlenül hozzájárult az infláció növekedéséhez, Európában pedig különösen súlyos energiaválság alakult ki, mivel sok ország – köztük hazánk és északi szomszédunk is - erősen függött az orosz importtól.
A 2022-es válság fordulópontként is értelmezhető, mivel a megújuló energiaforrásokba történő beruházás exponenciálisan felgyorsult, több országban pedig a kormányzati stratégia kiemelt pillérévé lépett elő a megújuló energiaforrások részarányának növelése az energiamixben. Azt, hogy az Iránban zajló események hatása eléri-e a ’73-as, ’79-es vagy éppen négy évvel ezelőtti szintet még nem tudhatjuk biztosan, az azonban leszögezhető, hogy a világgazdaság a konfliktus mielőbbi rendezésében és a Hormuzi-szoros zavartalan forgalmában érdekelt.
