Az emberi test fantasztikus, de valljuk be, nem mindig a legpraktikusabb szerkezet. Az evolúció nem mérnök, inkább „csináld a legjobbat, ami épp kéznél van” alapon dolgozott, és ez néha kicsit vicces, néha pedig fájdalmas kompromisszumokhoz vezetett.
A szem: a tökéletes részletező, de nem vakításmentes
A szemünk csodálatos, hiszen látjuk a színeket, a részleteket, de van egy kis csavar a történetben. A retinánk „fordítva” van, van vakfoltunk, és hajlamosak vagyunk rövidlátásra vagy távollátásra. Evolúciós szempontból a szemproblémák igazi élet és halál kérdés voltak, ma pedig inkább csak a pénztárcánknak teher a többféle megoldás rá.
Nyelőcső és légcső: az étel és a levegő útja, mint akadálypálya
Miért fulladhatunk meg? Mert az étel és a levegő ugyanazon az „csomóponton” halad át. A kutyáknál és a többi állatfajnál az orrukon belélegzett levegő teljesen másik csatornán halad, mint az étel, ezért tudják például a madarak vagy a kígyók egybe lenyelni prédájukat, hiszen velünk ellentétben ők nem fulladnak bele. Nálunk a gégefedő próbálja megvédeni a légutakat, de néha elmarad a művelet. Jó hír viszont, hogy emiatt tudunk beszélni és énekelni – csak néha drámai pillanatokat okoz a vacsoránál.
Arcüreg: a hangunk színes, de hajlamos a náthára
Az arcüregek könnyítik a koponyánkat és szép rezonanciát adnak a hangunknak. Cserébe hajlamosak a fertőzésekre és gyulladásokra. Szóval a nátha nem csak kellemetlen, hanem evolúciós „ár” is a jó hangért.
Achilles-ín: a rugalmasság ára a fájdalom
Az Achilles-ín lehetővé teszi, hogy fussunk, ugorjunk és járjunk, de néha úgy dönt, hogy inkább gyullad vagy részlegesen elszakad. Kényelmes, de drága – az evolúció itt kicsit spórolt a tartósságon.
Boka és térd: a két lábon járás bakija
A két lábon járás fantasztikus, de a térdünk és a bokánk néha elbizonytalanodik. A térd könnyen megsérül, a boka könnyen kificamodik. Más állatoknál ezek az ízületek robusztusabbak, mi pedig kompromisszumot kötöttünk a mobilitásért és a rugalmasságért, nem beszélve arról hogy annak idején még négy lábon oszlott el a súly, így kisebb terhelésnek lettek kitéve.
Vitamin-szintézis: bevásárlásra szorulunk
Sok állattal ellentétben az emberi test nem tud minden vitamint előállítani, így például C-vitamint. Ezért eszünk almát, citrusféléket, paprikát, vagy gyógyszereket különben a vitaminhiány skorbuthoz vezethet. Evolúciós logika: őseink étrendje gazdag volt, így mi már „lustábbak” lettünk.
Itt azonban még nem állhatunk meg, ugyanis van az úgynevezett evolúciós mismatch (evolúciós eltérés) jelensége: az emberi agy és kognitív képességek gyors fejlődése sokkal gyorsabb volt, mint a testünk biológiai adaptációi, így ma sok helyzetben a környezetünk és életmódunk “összeütközik” azzal, amire a testünk eredetileg optimalizálva volt. Ez több szempontból is megmutatkozik, és számos hátrányt okoz.
Táplálkozás és anyagcsere
Őseink étrendje alacsony kalóriatartalmú, rostban gazdag, sok mozgást igénylő életmódhoz alkalmazkodott. Ma gyorsan hozzáférünk magas kalóriatartalmú, cukros és zsíros ételekhez. Ennek következményei az elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, metabolikus szindróma.
Mozgás és ízületek
A két lábon járás, hosszú gyaloglások, futás adaptációja az ősi környezethez kapcsolódott, de a mai ülő életmód, hosszú számítógép- vagy irodai munka teljesen idegen a testünk számára. Ennek eredménye a hátfájás, nyak- és derékproblémák, ízületi kopások, izomgyengeség.
Mentális egészség
A kognitív képességek gyors fejlődése lehetővé tette a komplex társadalmakat és technológiát, de az agyunk alapvetően a kis csoportos, közeli kapcsolatokra volt optimalizálva. Modern stressz, társadalmi elszigeteltség, állandó információáradat hatására gyakori a szorongás, depresszió, kiégés.
Alvás és cirkadián ritmus
Az emberi test a természetes fény–sötétség ciklushoz alkalmazkodott. A mesterséges világítás és képernyők használata kibillentette a ritmust. Eredmény: alváshiány, alvászavarok, csökkent kognitív teljesítmény és anyagcsere-problémák.
Immunrendszer és betegségek, hasi és fogászati problémák
Őseink környezetében a kórokozók és mikroorganizmusok más típusú kihívást jelentettek, míg a mai sterilizált, higiénikus környezetben a test immunrendszere túlreagálhat bizonyos ingereket (pl. allergia, autoimmun betegségek). Fogaink és állkapcsunk pedig nagyjából a durva, nyers táplálékra adaptálódtak. A puha, feldolgozott ételek miatt gyakoriak a fogszuvasodás, fogtorlódás és állkapocsproblémák.
Összefoglalásként tehát az emberi test tehát sok szempontból „őskori hardverrel” futó modern szoftver: az agyunk és társadalmi környezetünk gyorsan fejlődött, a testünk viszont nem tudott ugyanilyen sebességgel alkalmazkodni. Ennek következményei az egészségügyi, mozgásszervi és pszichológiai problémák széles skálája, amelyeket az életmódváltással és tudatos adaptációval lehet csökkenteni, de teljesen kiküszöbölni nem.
